Két vérbő olasz, aki a szerelmet is halálosan komolyan veszi, és ezért hajlandó a törvényekkel is szembe menni. Két tehetséges és elismert zeneszerző, Giovanni Paisiello és Carlo Gesualdo – előbbihez egy hepienddel végződő, rövidke közjáték kapcsolódik, ami akár egyik vígoperája librettója is lehetne; az utóbbihoz viszont a zenetörténet legbrutálisabb gyilkossága.  A helyszín mindkét esetben Nápoly.

Clara Schumannról, a zongoraművészet európai szintű művészéről a legtöbbeknek elsőre az ugrik be, hogy zongorát tanított, koncertezett, de mindenekelőtt a nagy német romantikus zeneszerző, Schumann felesége, segítője, szekundása, ihletője. S ha pusztán ennyi volna, már akkor beteljesítené küldetését, ám Clara Schumann fantasztikus zeneszerző is.

Beethoven születésének idejéről nincs más hiteles információnk, csak a bonni Szent Remigius katolikus plébánián fennmaradt, 1770. december 17-én kelt anyakönyvi bejegyzés. A korban az volt a szokás, hogy a keresztelőt a születést követő 24 órán belül megtartották. Konszenzus van abban (amivel maga Beethoven is egyetértett), hogy a dátum tehát december 16. De messze nem ez a legnagyobb rejtély a zeneköltő életében, hanem az, hogy ki volt az „unsterbliche Geliebte”, a „halhatatlan kedves” és vajon Beethovent tekinthetjük-e Menone (Minona) Maria Theresia Selma Losia Cornelia von Stackelberg vér szerinti édesapjának?

Csak egy hercegnek támadhat olyan ötlete, hogy Johann Sebastian Bach személyesen neki komponáljon gyászzenét! Leopold von Anhalt-Köthen kívánsága végül teljesülhetett is. Ahhoz persze, hogy egy temetésen a már ismert gyászmisék és dalok helyett egy kizárólag a halott emlékére írt, vadonatúj szerzemény hangozzék el, nem árt baráti vagy legalább valamiféle munkakapcsolatban állni a szerzővel.

Van, aki egy férfira vagy nőre vár éveken át, és van, aki arra, hogy belépőjegyet vehessen a Bayreuthi Ünnepi Játékok valamelyik előadására – egy svájci ismerősöm a várólistára feliratkozva kereken hét évet várt arra, hogy eljuthasson a wagneriánusok leghíresebb zarándokhelyére.

Mozart a szabadszájúság nagymestere volt, ezt a fennmaradt leveleinél jobban semmi sem bizonyítja. Ennek kapcsán és néhány furcsa szokása miatt több zenetörténész is valamiféle pszichés betegségre gyanakodott, de bizonyítani semmit sem lehetett, és az elméletek egyre-másra megdőltek.  

Barta Tamás. az LGT együttes legendás gitárosa 33 évesen teljesen egészségesen halt meg a részletes vizsgálat után készült kórboncnoki beszámoló szerint. A gyilkosság napján kék farmert, kék pólót viselt, 180 cm magasságával, 73 kg.os súlyával jó fizikai állapotban volt. A boncolási jegyzőkönyv részletesen leírja, hogy a két gyilkos golyó hogyan hatolt be a mellkason: a bal tüdőt érte a két lövés és hátul, a bal lapockánál távoztak a lövedékek.