Ki mesélt a Grimm fivéreknek?

Fotó: Unsplash

Mörk Leonóra

Ha megkérdezik, ki írta az olyan híres meséket, mint Az ördög három aranyhajszála vagy A libapásztorlány, rávágjuk, hogy ki más, hát a Grimm testvérek! Holott ezeket a történeteket Jacob és Wilhelm egy hesseni polgárasszonytól, Dorothea Viehmanntól hallotta először.

Sokáig azt képzeltem, Grimmék úgy szedték össze leghíresebb könyvük alapanyagát, hogy utazóköpenybe burkolózva járták a vidéket, random módon bekopogtatva a parasztházak ajtaján: „Csókolom, mi vagyunk a Grimm testvérek, jöttünk mesét gyűjteni!” Mire jó esetben a házigazda beinvitálta őket, és még tudott is új sztorival szolgálni; rossz esetben viszont rájuk uszította a kutyát.

Mindezt nyilván azokra a saját tapasztalataimra alapoztam, amelyekre debreceni egyetemista koromban nyelvjárásgyűjtés közben tettem szert. Ez a Hajdúságba tett kirándulás részét képezte a magyar szakos hallgatók tantervének, és mert az évfolyamokat többnyire ugyanazokba a falvakba vitték, a helyiek már szörnyen unhatták a dolgot. Ezért fordulhatott elő, hogy tétova kérdéseinkre, mint hogy „és azt hogy tetszik mondani, ha kimennek a gyümölcsösbe?”, a viccesebb adatszolgáltatóktól olyan választ kaptunk, hogy „á, nem járunk mi oda!” Tájékozatlan borsodi lányként itt hallottam először ízes Felső-Tisza vidéki nyelvjárást, ez később debreceni születésű apósom beszédében köszönt vissza, aki haláláig megőrizte jellegzetes, záródó diftongusait.

Ilyen háttérrel könnyű volt a két testvért meglett, szakállas, tudós férfinak hinni, akik valamiféle középkori kosztümben baktatnak faluról falura, és a régi mondákat a rokkájuk fölé hajoló, ősz parasztasszonyoktól meg birkákat őrző pásztoroktól szedik össze. Holott, mi sem állhatott volna távolabb a valóságtól. Jacob mindössze huszonegy éves volt, az öccse, Wilhelm pedig húsz, amikor 1806-ban Napóleon elfoglalta szűkebb hazájukat, Hessen-Kassel grófságot. A tartományt összevonva további meghódított német területekkel, létrehozta a Vesztfáliai Királyságot, uralkodójának pedig megtette léha öccsét, Jérôme-ot. Jacob és Wihelm, akik korábban a marburgi egyetemen a német nyelv és irodalom történetét is tanulmányozták, ebben az évben kezdtek el népmesegyűjtéssel foglalkozni. Inspirálta őket Achim von Arnim és Clemens Brentano korábbi népköltészeti gyűjteménye, A fiú csodakürtje, emellett azonban az a törekvés is, hogy a francia kultúra dominanciája ellenében megőrizzék a saját hagyományaikat.

Wilhelm és Jacob Grimm egy későbbi, 1847-es dagerrotípián (kép: Wikimedia)

Amikor tehát a Grimm testvérek munkához láttak, fiatal és lelkes tudósok voltak, az adatszolgáltatóik pedig nem a nép egyszerű és iskolázatlan fiai, hanem a polgárság iskolázott tagjai, elsősorban nők. Tőlük származott a nyersanyag, az viszont természetesen Jacob és Wilhelm érdeme, hogy a szövegeket összegyűjtötték, megszerkesztették, néha jobban, néha kevésbé átdolgozták, könyvvé formálták és kiadatták. A források kritikai vizsgálatával és a szövegek fejlesztésével Wilhelm Grimm egyben a mesekutatás tudományát is megalapozta. A mesélésben élen jártak a kasseli Hassenpflug, illetve Wild család hölgytagjai – ez utóbbiak közül Dorothea, becenevén Dortchen idővel feleségül ment Wilhelmhez, de a házasságkötésük után is egy háztartásban élt velük Jacob. Dorotheától származik például Rigócsőr király vagy Holle anyó története.

A legismertebb mesélő viszont egy másik Dorothea, született Pierson, férjezett nevén Viehmann, akivel 1813-ban ismerkedtek meg a fivérek, tehát egy évvel a Gyermek- és családi mesék első kötetének megjelenése után. Az 1755-ben Kassel mellett született asszony az édesapja ágán hugenotta felmenőktől származott, maga is beszélt és olvasott franciául. A dédapja, Isaak Pierson az elsők között menekült el Metzből, miután 1685-ben XIV. Lajos visszavonta a szabad vallásgyakorlatot lehetővé tevő nantes-i ediktumot. A Napkirály döntése nyomán számos francia protestáns család talált új hazára Hessenben, ekkor telepedett le Frankfurtban Goethe nagyapja is, aki ugyan Türingiában született, adott pillanatban azonban éppen Lyonban dolgozott takácsként. Mint a költőfejedelem életrajzírója, Richard Friedenthal rámutat, oly sok derék kézművesen, hivatalnokon és tábornokon kívül Németország XIV. Lajosnak köszönheti legnagyobb költőjét is. A kutatók egyébként kinyomozták, hogy Viehmann asszony anyai ágon még rokonságban is állt Goethével, ötödfokú unokatestvérek voltak, közös rokonuk a schwarzenborni borkereskedő és polgármester, Valentin Schröder.

A Grimmék által később „mesélőasszonyként” emlegetett Dorothea édesapja a Knallhütte nevű vendéglőt üzemeltette, és az étterem a mai napig működik, ugyanott, ugyanezen a néven. Benne több mint 250 éves hagyományok alapján főzik a sört, illetve rendezvényekkel őrzik leghíresebb egykori lakójuk emlékét. Itt nőtt fel a kislány, itt hallotta az első meséket részben a saját családja tagjaitól, részben az ivóba betérő fuvarosoktól, parasztoktól, kereskedőktől és mesterlegényektől. Huszonkét évesen azután feleségül ment Nikolaus Viehmann szabómesterhez, akivel hét gyerekük született. A felnőttkort végül négy lány és egy fiú élte meg, őket a férje halála után Dorothea asszony abból tartotta el, hogy a saját kertje terményeit árulta a piacon. Idővel neki kellett gondoskodnia hat unokájáról is, akiknek az édesapja korán elhunyt.

Az özvegy körülbelül negyven történetet osztott meg a fivérekkel, gyerekkori tapasztalatainak köszönhetően francia motívumokkal gazdagítva a részben Hans Sachstól és Luthertől származó német hagyományokat. A két testvért nemcsak maguk a mesék nyűgözték le, hanem az is, hogy az asszony mindig szó szerint ugyanúgy adta vissza a szöveget, ami nem csoda, ha meggondoljuk, hány gyereket kellett egyedül felnevelnie és szórakoztatnia. Tőle származnak a Grimm-gyűjtemény olyan közismert darabjai, mint A libapásztorlány, Az ördög három aranyhajszála, A molnárlegény és a macska vagy a Mindentudó doktor.

Dorothea, a mesélő asszony (kép: Wikimedia)

A Gyermek- és családi mesék első kiadása 1812 karácsonyán jelent meg a berlini Georg Reimer kiadásában, akikkel Achim von Arnim ismertette össze a fivéreket. A kiadó nem végzett különösebben lelkiismeretes munkát, A róka és a libák esetében például a jegyzeteket kinyomtatta, magát a főszöveget azonban kifelejtette. Az első kiadás így 85 mesét tartalmazott, ezt az 1815-ös második kiadásban hetven további követte. A két kötet manapság az UNESCO kulturális világörökségének része, ám a maga korában az első kiadás jóindulattal sem volt kasszasikernek nevezhető: a kinyomott kilencszáz példány három év alatt fogyott el.

A szerény eredményt marketinges kifejezéssel élve az magyarázta, hogy nem határozták meg egyértelműen a célcsoportot. Emellett a cím is félrevezetőnek bizonyult, mivel a szövegek valójában, mint ezt sokan a testvérek szemére vetették, felnőtt tartalomnak bizonyultak. Wilhelm Grimm annyira a szívére vette a kritikát, hogy a későbbi kiadások szövegét alaposan átdolgozta, gondosan kigyomlálva belőlük mindazt, ami káros lehet a fejlődő gyermeki lélekre. Így lett például Hófehérke, illetve Jancsi és Juliska gonosz édesanyjából mostohaanya, hogy jobban megfeleljen a biedermeier családi ideálnak, vagy így tűnt el Rapunzel történetéből az a motívum, hogy a lány gyereket vár az elzárt tornyába fellátogató királyfitól.

Ennek ellenére a nagy áttörést csak az a válogatáskötet hozta meg, amelyet Wilhelm a legnépszerűbb ötven történetből állított össze. A gyűjtemény végül 211 mesére bővült. Világszerte pedig azt követően váltak ismertté a Grimm mesék, hogy 1893-ban, harminc évvel Jacob Grimm halála után lejártak a szerzői jogok. Manapság ezeket a meséket mindannyian ismerjük, egyes vélemények szerint a Biblia után ez a világ legsikeresebb könyve, bár erre a kitüntetésre számos más kiadvány is pályázik, a Harry Pottertől A Gyűrűk urán át a Don Quijote-ig. Mindenesetre a kasseli Brüder Grimm-Museum adatai szerint a mesék több mint 170 nyelven és összességében több mint egymilliárd példányban jelentek meg. Ha ezt a Grimm testvérek és Dorothea Viehmann megérhették volna!

Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!

2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,

3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni! 

Mennyire tetszett Önnek ez a cikk?

Kattintson a csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 4.2 / 5. Szavazatok száma: 6

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a cikket.