Egy új kor hajnalán

Fotó: Pawel Czerwinski/Unsplash

Tardos János

Alig több mint háromévesen édesdeden aludtam a hallban, a lakás legmelegebb pontján, amikor egy csapatnyi bőr- és viharkabátos belügyi dolgozó lepte el hirtelen a lakást. Az este fél tizenegykor szokatlan zajra, felfordulásra persze felriadtam, de akkoriban nekem úgy tűnt, nyilván csak álmodom ezt az egészet.

Mindez 1957. január 19-én, vagyis 65 évvel ezelőtt történt.

Akkor anyám felnőtteknek szóló pisszegése és engem nyugtatgató szavai után én hamarosan édes álmomba visszahullottam, és kétfelől rám zárták az üveges dupla szárnyú ajtókat is. Az alábbiakat tehát utólag kellett rekonstruálnom szóbeli és írott visszaemlékezések, dokumentumok alapján.

Az úgy kezdődött, hogy valamivel korábban finoman kopogtattak a Kálló esperes utcai kettéosztott villalakás felénk eső ajtaján. Nem az ÁVO volt, hanem a szomszédunk, Erdei Sándor, a földművelésügyi miniszter édesöccse, nem sokkal korábban még az Írószövetség titkára. Nem volt egyedül. Szorosan mellette állt Leitner bácsi, a ház gondnoka (és utólag, a mai eszemmel úgy gondolom, a hatóság mellénk rendelt szeme és füle), amúgy pulikutya- és garázstulajdonos. Az apám nála tartotta a Csepel motorbiciklijét, én meg egy cipősdobozban a sündisznómat, amíg az kereket nem oldott.

Leitner bácsiékra nem lehetett panasz. Igaz, az általa dédelgetett-nyesegetett-oltogatott, a ház alatt lévő gyümölcsöskertbe nekünk, gyerekeknek tilos volt a bemenet, de a házhoz vezető lépcső körüli veteményes- és virágoskertből nem voltunk kitiltva, a felettünk lévő nagy rét pedig egyenesen a mi focipályánk, játszóterünk lehetett. És amikor november 4-én a forradalom leverésére bejöttek az orosz tankok, mi is, Erdeiék is testületileg levonultunk Leitnerék szerény alagsori hajlékába, és ott vészeltük át a legforróbb lövöldözés napjait. Persze csak a nők meg a serdületlen gyermekek. Mert a felnőtt férfiak közül a két fenti családfő az Írószövetségben dekkolt, Leitnerék húszévesforma nagyfia pedig… hát gondolom, harcolhatott valahol, bár erről később a házban egyetlen szó sem hangzott el.

Az apám karácsonyig nem is jött aztán haza. Valahol a városban bujkált, bár a rossz nyelvek szerint egy ifjú színésznő vendégszeretetét élvezte. Tény azonban, hogy december vége felé előjött a magára szabott mély illegalitásból, s végül hazatért szerető családja kebelébe, s a továbbiakban otthon várta, hogy mikor tartóztatják le.

Pedig akár meg is úszhatta volna. Szilveszter előtt ugyanis megjelent nálunk Tardos András, távoli rokonunk, a rádió párttitkára, aki magánéletében az MSZMP ideiglenes intézőbizottsága titkárnőjének, Ságvári Ágnesnek a férje volt, és közvetítette apámnak Marosán György üzenetét: ha meggondolná magát, és mégis belépne a frissen alakult új kádárista pártba, valamint ejtene néhány bűnbánó vagy elítélő szót az úgynevezett ellenforradalomról, akkor nemhogy le nem csuknák, de ismét publikálhatna, álláshoz juthatna és így tovább. De persze az apám még a családja kedvéért sem vállalhatott ilyesféle erkölcsi öngyilkosságot.

Konoksága, az ellenforradalmi eszmékhez való megingathatatlan hűsége okán tehát most, január 19-e késő éjszakáján Erdei Sándor és Leitner bácsi mögött szorosan ott állt Szegedi elvtárs, belügyminisztériumi kihallgatótiszt, vizsgálatvezető is, valamint jó néhány beosztottja, akiknek feladata a lakás tüzetes átvizsgálása és az apámat terhelő bizonyítékok begyűjtése volt.

Az esemény jegyzőkönyve

Míg én békésen aludtam, Szegedi elvtárs helyet foglalt apám íróasztala mögött, vele szemben pedig egy egyenruhás titkárnő egy szolgálati írógéppel. Anyám meg csak tipródott, rohangált a konyha és a dolgozó között. Apámnak melegített valami kaját, barackpálinkát töltött neki is meg a hatósági tanúknak is, vagyis Erdeinek és Leitner bácsinak (aki köszönte, de nem kért). Közben folyt persze a hivatalos cécó.

Szegedi elvtárs kiterítette maga elé a bekért személyi okmányokat, jegyzőkönyvet diktált. Jó előre betanított alárendeltjei pedig megállás nélkül, hajnali kettőig, fél háromig hordták elé a fiókokban vagy a könyvespolcokon talált bűnjeleket: könyveket, forradalmi újságokat, a szanaszét heverő irodalmi dossziékban gyűjtött piszkozatokat, kéziratkezdeményeket, dobozokból fotókat, innen-onnan jegyzetfüzeteket, leveleket, cetliket – és legvégül bezsákolták apám táskaírógépét, gépszalagjait, de még a gyanús kopírpapírokat is.

Háromnegyed háromkor aztán Szegedi elvtárs nagy nehezen feltornázta magát az íróasztal mögül, aláíratta mindenkivel, akivel kellett, a hevenyészett jegyzőkönyv első változatát, majd szigorú arcot öltve magára, rászólt az apámra:

– Öltözzön fel, vegyen kabátot, önt most letartóztatom. A kihallgatását másutt foganatosítjuk!

Szegény anyám addigra már összekészített valami kis cókmókot, váltás fehérneműt, fogkefét, és azt is apám kezébe nyomta. Aztán a hivatalos vendégek eltűntek, mint a kámfor, Leitner bácsi zavartan utánuk oldalgott, csak Erdei maradt még valameddig. Idegesen bagóztak anyámmal, s találgatták, hogy őt vajon mikor viszik majd el.

A többit már csak apám későbbi elbeszéléséből tudhattuk meg.

Aznap éjjel letartóztatták még Zelk Zoltánt, Háy Gyulát, Varga Domokost és Tóbiás Áront is. Mire én másnap reggel a félig üres lakásban felébredtem, már kivégezték Dudás Józsefet és Szabó Jánost (Szabó bácsit).

Apámat aztán másfél éven keresztül szinte minden nap vártam a kertkapunál. Azt persze nem lehetett bemesélni nekem, hogy apa szolgálati útra ment, sőt, a relatíve humánusabb börtönviszonyok miatt még anyám által felolvasott leveleket is írhatott nekem. Én meg rajzolhattam neki teherautót, vonatot, várat, s alávéshettem ügyetlen ákombákom nagybetűkkel, hogy CSÓL JANI.

_______________________________________________

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menű, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!