Kácsor Zsolt
Az elmúlt években megvalósult fejlesztéseknek köszönhetően olyan sok új építészeti és turisztikai elemmel gazdagodott az egri vár, hogy szinte rá sem ismerni. Vigasztaljon minket a tudat: alighanem az 1552-es várvédők is zavarba jönnének a látványtól: ők nem ezt a várat védték meg a töröktől…
Egri fiú vagyok, úgyhogy az identitásom kialakulásában az egri várnak és történetének – fókuszában a nevezetes 1552-es ostrommal – fontos szerepe volt, hiszen gyerekkoromban, az 1980-as évek elején mi nem indiánosdit játszottunk, hanem „ostromlósdit” a vár tövében. Az volt az egyetlen bökkenő, hogy senki sem akart török lenni, mindenki várvédő – tele voltunk Dobó Istvánokkal és Bornemissza Gergelyekkel.
Még hallhattuk a régi egri öregektől, hogy milyen volt a vár a második világháború előtt: csupa rom és földhányás – leszámítva a XIX. században épült kaszárnyaépületeket. Arra pedig már én magam is emlékszem, hogy az 1980-as évek elején a vár egészen másképp nézett ki, mint a 2000-es évek első évtizedében, sőt, mára az öt évvel ezelőtti önmagára sem hasonlít. Képzeljük csak el, hogy ha az egri vár ilyen sokat változik egy emberöltő alatt, akkor mennyiben hasonlít arra az erődítményre, amit Dobóék megvédtek a töröktől? Szinte semennyire. A külső vár már régen eltűnt, köveit széthordták építkezésekhez, a belső vár pedig évszázadokon át csak pusztult – a Monarchia idején, amikor újra katonák lakták, voltak fejlesztések, de az egykori várvédők ezekre az „új” épületekre aligha ismernének rá.
Így hát, amikor felröppent a hír, hogy néhány elemében „újjáépítik” az egri várat, s ennek köszönhetően valamelyest hasonlítani fog ahhoz az „eredeti” várhoz, amit 1552-ben Dobóék megvédtek, engem azonnal elfogott a szkepszis. Hiszen nem tudjuk, milyen volt az „eredeti” vár, pontosabban csak sejtjük. Még az is nagyon tág meghatározás, ha azt mondjuk, hogy a XVI. századi állapotokat kell megközelíteni – a vár ugyanis éppen a XVI. században változott a legtöbbet. A híres ostrom előtt Dobó István azzal a módszerrel erősítette meg a várat, hogy a viszonylag magas falak felső harmadát-felét elbonttatta, és az így kinyert köveket hozzáépíttette a falak alsó harmadához. Magyarán a várfalak alacsonyabbak lettek, de legalább vastagabbak. Az ostrom során a török szinte rommá lőtte a várat, úgyhogy a következő évtizedekben olasz várépítők jöttek az erődítményt felújítani – majd elkövetkezett az 1596-os vereség, és a vár török kézre került több mint 150 évre.
Mondom, eléggé gyanakodtam, amikor híre jött, hogy a Modern Városok Program keretében elindul „Az egri vár állagmegóvó felújítása” című projekt, az Európai Unió támogatásával pedig megvalósul az „Egri Vár és Erődrendszer Turisztikai Attrakcióinak Fejlesztése” elnevezésű beruházás.
A munkálatok még folynak, de az eddig elkészült fejlesztések már sokat ígérők. Az északi és a nyugati várfal mentén kiépült egy csaknem 400 méter hosszú várfalsétány, úgyhogy az 1552-es ostromban sokat szenvedett egykori Föld- és Tömlöc-bástyát (pontosabban azt, ami a helyükre épült) ma már kívülről is meg lehet szemlélni.
A belső vár közepén, az egykori Árpád-kori székesegyház romjai mellett épült Szép-bástya is elkészült. A Szép-bástya elődje megvolt az 1552-es ostromban is, ha olvasmányélményeim nem csalnak, akkor ágyúdombként használták. Ma már újra „igazi” bástyának tűnik, holott emlékeim szerint az 1980-as években csak egy elhanyagolt földdomb volt, amelyekből falmaradványok és kövek kandikáltak ki, el is volt zárva a látogatóktól sokáig. Az egriek egyébként Kálvária-dombnak hívták a tetején lévő három feszület miatt. Ma a vár legmagasabb pontja, érdemes innen körbenézni.
A Szép-bástya mellett van a Kazamatának nevezett alagútrendszer bejárata, amely szintén jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt években: megnyitották a látogatók elől eddig elzárt felső kaszárnyatermet meg azt az aknafigyelő folyosót, amely még az 1596-os ostromban omlott be.
A beruházások egyik leglátványosabb eleme, hogy újjáépítették az úgynevezett Varkoch-kapubástyát. Ez Varkoch (vagy Varkocs) Tamásról kapta a nevét, aki Dobó előtt szolgált Egerben várnagyként, vagyis várkapitányként. A Varkoch-bástyából idővel szinte semmi sem maradt, csak az alapzata. A felépítménye egy fél-boltív volt, amely szinte csak jelezte, hogy itt valaha a vár egyik stratégiai bejárata állt. A Varkoch-kapubástya tehát újjáépült, s hogy az eredetihez hasonlít-e, azt nyilván nem tudom megítélni, látványosnak mindenesetre látványos.
Számomra egyébként a vár legizgalmasabb része az az Északi-kapu mellett található, rövid falszakasz, amelyet jelenleg egy ácsolt tetőzet véd az esőzésektől. Aki nem tudja, hogy ez mennyire izgalmas hely, talán nem is méltatja figyelemre, hiszen mögötte is, előtte is parkoló van, eligazító tábla meg nem jelzi, hogy ez a rövidke faltöredék bizony a vár egyik (ha nem az egyetlen!) olyan falszakasza, amely már az 1552-es ostromban is egészen bizonyosan megvolt. Igen, jól olvasták: ezek a kövek még láthatták Dobót, Bornemisszát, Pethő Gáspárt…
A mellékelt fotókon jól megfigyelhető a szerkezet: mészkőből épült, meglehetősen vastag fal, amelynek belsejében kőlépcsőn megközelíthető, keskeny közlekedőfolyosókat alakítottak ki a védők számára. Itt találtunk meg egy ágyúgolyót a falba kövesedve, amit nagy valószínűséggel az 1552-es ostromban lőttek be a törökök.
Elmondom a történetét.
1986 nyarán, 14 éves koromban hathetes diákmunka keretében dolgoztam a várban, voltaképpen segédmunkások voltunk. Egy nap azt a feladatot kaptuk, hogy az Északi-kapu melletti, fűvel benőtt, hosszúkás alakú dombocska tetejéről hordjuk el a földet. Számunkra ekkor derült ki, hogy az a magaslat nem egy földhányás, hanem egy régi várfal, csak az elmúlt századokban eltűnt a rárakódott földrétegek alatt. Ahogy haladtunk a munkával, úgy vált egyre láthatóbbá a fal. Az elhordott földben találtunk török feliratú, régi agyagpipát, vasszerszámokat, rozsdás ollókat, fogókat, bronz ruhagombokat, de a legizgalmasabb felfedezés az volt, hogy találtunk egy kb. 1 méter átmérőjű, fél méter mély, földdel teli gödröt a fal tetején. Kiszedtük belőle a földet, s mit találtunk az alján? Egy kókuszdió nagyságú ágyúgolyót, ami annyira belekövesedett a falba, hogy meg se lehetett mozdítani. Odahívtunk egy régészt, aki azt mondta: azt a lyukat ez az ágyúgolyó 1552-ben üthette a falban. Szerinte a várvédők nyilván ráborítottak az ágyúgolyóra egy kosár földet, hogy elegyengessék a mélyedést, ugyanis az ostromban ez volt a leggyorsabb módja a falsérülések reparálásának. Magyarán, mi ugyanazt a földet lapátoltuk ki, amit 1552-ben a várvédők használtak. Borzongató érzés volt az 1552-es ostrommal ilyen személyes közelségbe kerülni.
Egyébként pár hónapja ezt a felfedezésünket elmeséltem egy egri régésznek, aki a fejét fogta a kétségbeeséstől. Mint mondta, manapság ők megfeszülnek az erőlködéstől, hogy az 1552-es ostromból kézzelfogható, szemmel látható nyomot tudjanak megmutatni, s tessék, 1986-ban, amikor megvan a legendás ostrom egyik fontos bizonyítéka, nem történik vele semmi. Ugyanis az az ágyúgolyó már nincs ott, fogalmam sincs, mi történhetett vele. Most a vár leglátogatottabb pontja lehetne: szemmel látható üzenet a rég halott Ali és Ahmed pasáktól…
Amúgy a falszakasz megtisztítása során az Északi-kapu bejárata mellett, ott, ahol most két fémoszlop támasztja meg a történelmi falszakaszt, földásás közben találtunk 12 darab német kézigránátot is. Szépen elrendezve, három sorban egymás alatt négy darabot találtunk.
Megint egy régész segített a megfejtésben: szerinte 1944-45-ben a várost az oroszoktól védő németek helyezték el oda a kézigránátokat egy esetleges támadás visszaverésére. Nem tudom, mi lett a gránátok sorsa, de az biztos, hogy nem robbantak fel – különben ez a cikk nem íródhatott volna meg.
___________________________________________
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menű, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!