Mester Sándor

Furcsa egy hely, az biztos!

A napokban volt egy ijesztő pillanat, amikor attól lehetett tartani, hogy az ország összes, állami szülészeti sürgősségi osztálya egyszerre bezár Portugáliában. A különböző kórházakban működő szülészeti sürgősségi osztályok működésének egymás utáni részleges vagy teljes felfüggesztése nem kis zavart okozott a portugál szocialista kormányzati kommunikációban. Az ellenzék, ahogy azt kell, a parlamentben nekiesett a kormánynak, felelősségre vonta. A szocialista António Costa miniszterelnök és kormányának tagjai gyöngyöző homlokkal, megrettenve magyarázkodtak: hogy a covid utáni visszaesés miatt van… vagyis a covid-járvány utóhatása ez… tehát a covid tehet róla… nem ők, az biztos. Az összes tévéadón, újságban, rádióban folyamatosan erről ment a vita. Hiszen a miniszterelnök nem tudja megakadályozni, hogy egy ilyen horderejű problémáról ne legyen szó; de az se működik, hogy elterelje a figyelmet valami mással. Szakértők sora mondta és mondja el a véleményét függetlenül attól, hogy ez tetszik vagy nem tetszik a miniszterelnöknek és a kormánynak. Nyugati ország lévén a magánegészségügyi biztosító rendszeren keresztül finanszírozott magánkórházakban működik ugyan az ellátás, de ez a széles néptömegek számára nem elérhető.

Hogyan reagál erre a helyzetre a másikon, a jobboldalon álló Marcelo Rebelo de Sousa köztársasági elnök? Nem használja ki pánikszerűen és vérszomjasan az alkalmat pillanatnyi politikai haszonszerzésre, nem hergeli fel a népet az ellenkező politikai oldalon álló kormány ellen, és biztosan nem fog minden a Földön létező és elkövethető bűnt ráolvasni a szocialistákra. A problémáról a jobboldali köztársasági elnök azt mondja, ahogyan szakmailag látja és gondolja: ez egy régi gyökerű, nagyon sajnálatos és strukturális probléma, amivel szembe kell nézni, megoldani, és borzasztó, hogy ez van. A 73 éves Marcelo (keresztnevén hívja őt a média) rendszeresen elmondja, hogy az egyetlen és a legfontosabb cél a stabilitás. Szeretett országa, Portugália stabilitása, mindenek felett.

Egyébként, ha a köztársasági elnöknek mondanivalója van António Costa miniszterelnök számára, vagy nem tetszik neki valami a kormányzat működésében – szokott ilyen is lenni – akkor időpontot egyeztet vele, és találkoznak. Általában az elnöki rezidencián jönnek össze és megvitatják a helyzetet. Aztán mosolyogva kiállnak a sajtó elé, és elmondják, hogyan képzelik el a megoldást. Hiszen az a cél, hogy ha probléma van, akkor legyen megoldás.

Portugália szegény országnak számít az EU nyugati felében, sok és mélyen gyökerező szociális problémával. A fasiszta, salazar-i rendszer egyik bűne, hogy sokáig Portugália élen járt az analfabétizmusban, hiszen az 1974-ig fennálló fasiszta rendszer kifejezett célja volt, hogy az emberek nagy része ne tudjon írni, olvasni. Úgy nehezebb a rendszer ellen fellázadni. Ma küzdenek a szegénységgel, az állami egészségügy és az oktatás alulfinanszírozottságából következő, állandóan jelen levő, szinte megoldhatatlan problémákkal. A járvány nem tett jót, és a most zajló háború is csak tovább mélyíti a társadalmi problémákat. A jelenlegi, szocialista miniszterelnök, António Costa izzad, izgul és kortyolgatja a pohár vizét, amikor egyenes adásban a sajtó, egyébként végtelenül jól nevelt stílusban, kérdezgeti. Mert ő van a népért. Rutinos szónok, kiváló vezető, de a nyilvánosság erejétől tart, mert tudja, hogy előbb-utóbb minden kiderül, nem lehet eltitkolni semmit, mindennek megvan a következménye. A sajtó általában nem keresi a konfliktust, a balhét, hanem azt kérdezi meg, ami az embereket érdekli, mi hogy van, mi hogyan lesz, hogyan adózunk, milyen állami segítséget lehet kapni.

Az államelnök, Marcello Rebelo de Sousa a PSD (Partido Social Democrata) tagja, vagyis szociáldemokrata. Jobboldali szociáldemokrata. António Costa miniszterelnök és a szocialista párt főtitkára egyben (Partido Socialista  – PS). Marcelo és Costa nagyon jó, szinte baráti viszonyban vannak egymással, ugyanis Marcelo, a jobboldali államelnök a szocialista vezető, Costa tanára volt a jogi egyetemen.

Úgy emlékszik vissza Marcelo, hogy Costa nagyon jó tanuló és gyors eszű diák volt. Mindig úgy jelennek meg együtt a médiában, hogy látszik, mennyire szeretik, tisztelik egymást. Ha külön-külön beszélnek sem mondanak egymásra soha egy rossz szót. Ölelgetik egymást, és ez őszintének látszik, nem csak úgy a médiának majomkodnak. Ugyanolyan természetes, egyszerű gesztusokkal teszik ezt, amit az utca emberénél is látni nap mint nap. Mindezt úgy, hogy a portugál poltikai paletta két, egymásnak ellentétes oldalán foglalnak el vezető szerepet. Costa megtartotta az idősebb emberhez, egykori tanárához való viszonyát, akit tisztel, de talán évtizedek múltán is tart tőle kicsit. Volt úgy, hogy az egyik állami, szabadtéri rendezvényen elkezdett esni az eső, mire Costa odaszaladt Marcelo mögé, és a feje fölé tartott egy esernyőt.

Az is érezhető, hogy a portugál közvéleménynek tetszik az általában szerényen, alázatosan, őszintén viselkedő, de egyébként karizmatikus és nagyon jól kommunikáló António Costa. A portugál politikai elit általános célja az, hogy az ország nyugati, felvilágosult, fejlett irányba tartson. Lassan, lassan, de haladnak is arrafelé. Trump ciki a jobboldaliaknak is, mert nem demokrata, és aki „normális”, az demokrata. Ez nem azt jelenti, hogy baloldali: a demokrata itt annyit tesz, hogy hisz a demokráciában, a szabad világban, a szabad sajtóban, az átláthatóságban, a szabad választásokban. Marcelo és Costa mind a ketten köztudottan művelt, olvasott emberek, kiválóan beszélnek franciául, nagyon jól angolul; spanyolul szinte mindenki tud, ők is, mert nagyon egyszerű megtanulni portugál anyanyelvűként. Amikor Marcelo és Costa együtt vagy külön a portugál válogatott focicsapat tagjaival találkozik, sohasem lehet tudni, hogy melyik focista hova szavaz, hogy ki kivel szimpatizál. Egy dolgot azonban mindig látni: mosolygó, egymást tisztelő és szerető embereket, akik ölelgetik egymást. A jobboldali Marcelo rendszeresen beszél a szegénység, a hajléktalanság problémájáról, ételosztó akciókat látogat meg, hogy ezzel a médiát odavonzza, és így segítsen, biztatja, dicséri a szociális munkásokat. Nem söpri a szőnyeg alá a társadalmi gondokat, és nagyon-nagyon ritkán teszi hozzá, hogy azért segít, mert ő keresztény. Portugáliában egyébként a „rendes keresztény” fogalma általánosságban jelenti a szegények, a megalázottak megsegítését, és azok befogadását, akiknek szükségük van erre.

A portugál televíziós politikai vitaműsorok nézhetetlenül unalmasak. Szakmai, költségvetési dolgokról vitatkoznak, érdemben: semmi anyázás, semmi balhé. Ha egy kicsit valaki indulatosabb, fel merészeli emelni a hangját, azt kinézik, az nem idevaló, az unintelligens. A focis műsorok, na, azok nézhetőek a tévében! Ott ordítanak, szenvedélyesen vitatkoznak nagyon nagy hévvel, hárman vagy négyen beszélnek, kiabálnak egyszerre. És közben is sokszor, de a végén mindig egy nagyot röhögnek az egészen, hiszen barátságosak egymással.

Kilenc éve élek Portugáliában. Sokan kérdezik tőlem: miért pont itt?
Hát, ezért.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!