Szentgyörgyi Zsuzsa

Már önállóak és egyre okosabbak. Mármint a robotok. Köztük is a mesterséges intelligenciával bírók. Az itt bemutatott verseny eredményei is ezt támasztják alá.

DARPA. Ez egy betűszó, amit valószínűleg nem sokan ismernek, holott igen nagy hatása van mindennapi életünkre is. Ha felbontjuk a rövidítést, rögtön kiderül, hogy egy minden szálon a haditechnikához (finomabban szólva: a védelemhez) kapcsolódó intézmény neve: Defense Advanced Research Projects Agency, magyarul a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Hivatala. Egy olyan szervezet, amely nagyon előremutató – és többnyire nagyon sok pénzt igénylő –, alapvetően a haditechnikával érintkező kutatásokat indít be. A szervezet közvetlen felettese az USA Védelmi Minisztériuma (DoD). (Ügyes ez a „védelmi” kifejezés: a hadügy fogalomkészletébe a támadás is nyilván benne foglaltatik).  Nagyhatású intézményről van szó, nemcsak az igen tetemes pénzek miatt, amelyek felett rendelkezik, hanem azért is, mert válogatott, kiváló felkészültségű munkatársakból áll. Nekik köszönhetjük egyebek között a számítógépek hálózatba kapcsolásának megvalósítását, amit eleinte csak kutatási és védelmi célokra szántak, ám ebből nőtt ki később – a kiváló kutató, Tim Berners-Lee ötlete nyomán – a world wide web, a manapság életünk mindennapját jelentő világháló, az Internet.

Az a projekt, aminek sikeres megvalósulását, és belőle további fejlesztések alapját mesélem most el, igencsak jelentős a napjainkban nagy erőkkel kutatott-fejlesztett mesterséges intelligencia hasznosításában.

Képzeljünk el egy mészkőhegység gyomrában, mélyen a föld alatt egy kilométeres hosszúságú és több méter magas üreget! Ezt telerakják különféle tárgyakkal: legtöbbje a talajon hever, hol egyenként, hol néhány összekapcsolva; némelyik a felszín alatt, ráccsal fedve; sőt, akad olyan is, amely a mennyezetre függesztve helyezkedik el. Nyolc, a mesterséges intelligenciát kutató, többnyire nemzetközi összefogásban dolgozó társaság versengett ezen a terepen. Robotjaik nagyon különbözőek voltak: más-más méretűek és alakúak, sőt drónok is akadtak közöttük. A nagy versenyt két előkészítő futam előzte meg, az ott feltárult gyengeségeket, hibákat a döntőig igyekeztek orvosolni a kutatók. Igencsak kemény feltételek között kellett megküzdeniük a „versenyzőknek”, mert az őket megalkotó emberek ez esetben csak kísérők lehettek, nem pedig segítő kezelők: a lényeg éppen az volt, hogy a robotok teljesen önállóak.

Végül két robot lett első, holtversenyben: mindegyikük 23 kirakott tárgyra talált rá a 40-ből, és azonosította is őket. Volt némi eltérés közöttük, az első ugyanis 46 másodperccel gyorsabban ért célba. A második viszont hihetetlen pontossággal rajzolta meg a bejárt útvonal térképét, körülbelül egy óra alatt, 1 százaléknyi hibával. A verseny előtt egy szakemberekből álló csoport is elkészítette ezt a térképet – több napos munkával, igen fejlett és drága műszerek segítségével.

Bár az esemény kereken egy óra alatt zajlott le, a verseny eredményeit, természetesen, kutatócsoportok sokéves, akár évtizedes munkája alapozta meg. Mindesetre ez a siker egyúttal megalapozza a mesterséges intelligencia ipari megvalósításának, a mindennapokban való alkalmazásának lehetőségét is.

Egykori kutatóként igen nagyra értékelem ezeket az eredményeket. A robotoknak nemcsak végig kellett járniuk egy egyenetlen, göröngyös terepet, hanem meg kellett találniuk és fel is kellett ismerniük nagyon eltérő tárgyakat, hozzá pedig az útvonalról lehetőleg pontos térképet kellett készíteniük. A következő generációsként fejlesztett utódaik nagyszerűen használhatók majd természeti katasztrófák, nagy balesetek feltáró feladataiban. És remek eszközök lesznek bujkálók, persze köztük akár terroristák megtalálásában is. És nyilván más, hadászati célú műveletekben is: nem véletlen, hogy éppen a DARPA dolgozta ki és finanszírozta a projektet. Afelől nem lehet semmi kétség, hogy a mesterséges intelligencia kutatásának eredményei később ugyanúgy az emberiség jelentős és sokoldalú hasznára lesznek, mint az ugyancsak a haditechnikából kinőtt radar, lézer, GPS vagy az Internet.

Mindamellett nem meglepő, hogy két kedves könyvem is eszemben jár, amikor a mesterséges intelligencia tudományának, sőt, már technikájának, alkalmazásainak diadalmas fejlődéséről és konkrét alkalmazásairól olvasok. Az egyik, Karel Čapek nagyszerű műve, a Harc a szalamandrákkal  még élőlényekről szól, az ő uralmukról. Ám a másik, Szathmári Sándor fél évszázadnál régebben írt művében, a Gépvilágban már elborzasztó vízióval festi le a gépek (pontosabban: a számítógépek) uralmát. Mindkét könyvben a tudomány és az innováció kiemelkedő eredményeit a politikusok hatalmuk megerősítésére, sőt kiterjesztésére, háborúzásra, a haditechnika eszközeiként használják föl. És mindkettőben a mind több tudásra, sőt hatalomra szert tevő nem-emberek – legyenek bár szalamandrák vagy egyre fejlettebb számítógépek – átveszik a maguk tökéletességével a Földet az embertől, aki már nem képes nemhogy uralni, hanem még követni sem őket. Persze, ezek csak fikciók, regények. Ám a hatalom és a terjeszkedés vágya: valóság.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!