Bujkál abban valami ellentmondás, hogy ha filmről és filmtörténetről van szó, mindig Amerikánál lukadunk ki; Amerika nélkül nincs filmtörténet, de ami ott zajlott – különösen az első időkben – mind Európából származott. A sorozatunkban korában emlegetett filmek és műfajok nemcsak Európából frissen érkezett művészek munkái, hanem az alapanyaguk, formájuk is a vén kontinensen született: melodráma, kabaré, hőseposz – mind importtermék volt. Hát ezért olyan érdekes a western: mert ez Amerika saját műfaja.
usa
Jackie O – ezen a néven emlegették az egykori First Lady-t, Jacqueline Bouvier Kennedyt, aki valódi stílusikon volt, és a mai napig inspirálóan hat a különböző divatirányzatokra. Bár az Onassisszal való házasságkötését sokan árulásnak tartották és egy időre megfagyott körülötte a levegő, végül a közvélemény megbocsátott neki, és 64 éves korában bekövetkezett halálakor nagyobb tömeg búcsúztatta zokogva New York-i lakása előtt. Egy bálványt sirattak, akinek üdesége és bája rengeteg nőnek szolgált mintaként.
A bostoni teadélutánról már biztosan mindenki hallott, hiszen az az esemény tekinthető az amerikai függetlenségi háború közvetlen előzményének. Csaknem 150 évvel később pedig nem tea, hanem cukorszirup öntötte el a várost, történelmi méretű tragédiát okozva. De ki vagy mi tehetett arról, hogy ez megtörténhetett?
Manzanar neve spanyolul annyit tesz: almaültetvény. Ez a kaliforniai térség mégsem a gyümölcseiről vált híressé, hanem arról a táborról, ami itt épült a második világháború idején. Akkor, amikor az Egyesült Államok szögesdrót mögé zárta több ezer, japán származású állampolgárát.
„Én a Route 66 szülötte vagyok, Kaliforniában az út kezdeti pontjánál láttam meg a napvilágot és a Route 66-en, csak egy másik részén fogok meghalni is.”