A magas hágók népe

Képek: Szabó Zoltán

Szöveg: Helena Norberg-Hodge, Pesti Kálmán

Stratégák szerint, ha lesz harmadik világháború, az jó eséllyel Kashmir-Ladak vidékén törhet ki. Épp azon a területen, amelyiket a világ talán legkedvesebb, legvendégszeretőbb emberei lakják és ahol, mellékesen-e vagy sem, a többnejűség épp olyan elfogadott, mint a többférjűség. De ha lesz háború, akkor nem ezért lesz…

Ladak – ལ་དྭགས, tibeti nyelven „a magas hágók földje” , a Kasmíri nagyrégió része, gerincét az Indus folyó völgye képezi. 1947 óta véres ütközetek helyszíne India, Pakisztán és Kína között. Stratégák szerint Földünk 2-3 olyan pontjának egyike, ahol legesélyesebb, hogy a három atomhatalom között kitörjön a harmadik világháború.

Ladak Északon a Karakorum-hegység gleccsereitől a Himalája fő vonulatáig húzódik. Nyugaton a pakisztáni igazgatású Gilgit-Baltisztánnal, messzi északon a Karakorum-hágón túl Hszincsiang délnyugati sarkával határos, keleti végét 1962-ben Kína szállta meg. Nagy-Ladak területe csaknem két Magyarországnyi: 59.146 km2 India,  72.971 km2 a Gilgit-Baltisztán-i részen Pakisztán ellenőrzése alatt áll, ezen kívül Kína ellenőriz 5180 km2-t a Trans-Karakoram Traktus alatt, 37.555 km2-t pedig az Aksai Chin részeként – India ezeket is Ladak részeként követeli vissza.

A múltban Ladak jelentőségét a Selyemút és más fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződése biztosította, ám az 1960-as években a kínai hatóságok lezárták a határokat a Tibeti Autonóm Terület és Ladak között, ezért a nemzetközi kereskedelem radikálisan visszaesett, illetve áttevődött a Karakoram Highway kínaiak által épített pakisztáni szakaszára. Ladak ma India legritkábban lakott része. Legnagyobb városa a mintegy 35.000 főleg tibeti buddhisták, kisebb arányban hinduk lakta Indus-völgyi Leh, majd a Zangskar-völgyi Kargil következik, a főként síita muszlimok központja.

Ladak magyar kulturális vonatkozása, hogy 1823-24-ben 16 hónapot töltött itt Kőrösi Csoma Sándor, aki a zanglai kolostorban tanulmányozta a tibeti nyelvet és írta az első tibeti-angol szótárat. A zanglai kolostor már rég kiürült, azonban a Csoma Szobája civil kezdeményezés talán az utolsó pillanatban sok év önkéntes munkájával rendbe tette az épület egy részét és azóta is segíti a falut, ahová nem túl egyszerű eljutni. Járművel a közlekedés az év 4-5 hónapjára korlátozódik a Pensi La-hágót borító nagy téli hó miatt. A helyiek ilyenkor a befagyott Zanszkár folyón át közlekednek, ami több napot is igénybe vesz. Mivel látogatók inkább nyáron érkeznek, ők Csomához hasonlóan az ötezer méter körüli hágókon átvezető gyalogúton érik el a 3931 méter magasságban fekvő Zanglát.

Szabó Zoltán harminc éve vezet fotós túrákat Ladakba – és a Ladak-Karakoram térség túloldalára, a Pakisztánhoz tartozó Gilgit-Baltisztán térségébe. Ezúttal ladaki képeiből közlünk válogatást, alatta pedig egy részletet Helena Norberg-Hodge: Ősi jövendők – Ladak tanításai. (Budapest, 1991) című könyvéből.

Hogyan élnek az emberek Ladakban?

A hagyományos ladaki falvak demokratikusan működnek, melyekben – néhány kivétellel – valamennyi család a saját földjét műveli. A vagyonbeli  különbségek minimalisak: a népesség  95%-át  úgy tekinthetjük, mint a középosztály tagját. A fennmaradó 5% fele-fele arányban oszlik meg az arisztokrácia és az alacsonyabb réteg (mon), az asztalos vagy a  kovács mesterséget űzők között, mert a ladakiak szerint feldühíti a szellemeket, ha az ember vasat vesz el a földből. Az európaitól eltérően az itteni társadalmi osztályok mindennapos kapcsolatban állnak egymással. Nem lep meg senkit, ha egy mont viccelődni lát a királyi család tagjával.

Mivel minden földműves önellátó, ebből következően független is, közösségi döntések ritkán válnak szükségessé; gyakorlatilag minden háztartás a saját földjét műveli,  saját eszközeit és forrásait felhasználva. A kolostor kifestését vagy a Losar, az újévi ünnep megrendezését a falusiak egymást váltva végzik. Ha mégis közös döntésre van szükség, a falvakat chutsokra, tíz házból álló csoportokra osztják, mindegyik egy taggal képviselteti magát a falutanácsban. E testületet, melynek elnöke a goba, a falufőnök, a falusiak nevezik ki, általában egy évre. A goba feladatai közé tartozik a bíráskodás. Bár ritkán fordul elő vita, olyankor felkeresik őt az emberek. Ez alig-­alig emlékeztet egy formális találkozóra: gyakran a konyhában, tea vagy chang mellett beszélik meg a problémát.

Dolma huszonöt éves volt, amikor hozzáment Angchukhoz, aki két évvel fiatalabb nála. Dolma házassága Ladakban megszokott módon többférjű: Angchuk öccsével, Angdusszal is házasságot kötött. A harmadik fivér azonban nőtlenséget fogadott – szerzetes a tongdei kolostorban. Hallottam olyan  esetekről,  amikor a harmadik testvér is  csatlakozott a házassághoz, de ez azért ritka.

Mivel   Angchuk az idősebb,  ő  a ház feje és az első férj, ő  a  ”főnök”, bár a hierarchia nem túl merev,  és a helyzetek többségénél ez nem is derül  ki.  Dolma többé-kevésbé ugyanúgy  bánik a férjeivel, mindkettőjüket atchónak, azaz bátyámnak szólítja, és egyikükkel sem kivételez. Gyakran meglátogattam őket, ha Tongdeban jártam, és elég  jól megismertem Dolmát. Órákon át üldögéltünk együtt, és a zanskari és a nyugati életmód közötti különbségekről beszélgettünk. Engem nagyon érdekelt a többférjűség érzelmi háttere. Milyen érzés, hogy egynél több férje van? – kérdeztem. – Jobban szereti egyiket a másiknál?

Először szégyenlősen reagált, minthogy a férj és feleség között lévő szeretetet Ladakban nem mutatják ki nyíltan. Ritka látvány az egymás kezét fogó pár, csókolózás pedig elő sem fordulhat. – Angdus kedvesebb – mondta aztán szégyenlősen -,  de én mindkettejükhöz közel állok. – Nem használta a szeretem szót, a ladaki nyelvben ugyanis nem letezik olyan szó, mely kifejezné a mi nyugati elképzelesünket egy kizárólagos, szenvedélyes, romantikus kapcsolatról.

Amikor Angchukkal és Angdusszal beszélgettem Dolmához fűződő kapcsolatukról, kicsit ők is  zavarban voltak, különösen, amikor a szex került szóba. Felváltva aludtak Dolmával, Angchuk azonban többet, mivel Angdus sok időt töltött távol, kereskedő útjain. De – mondták olyan  hahotázás közepette, hogy nem tudom eldönteni igaz-e  vagy csak vicceltek – néha előfordul, hogy mindhárman együtt alszanak, Dolma középen.

Bár nyilvánosan nem szívesen mutatják ki egymás iránti érzéseiket, a ladakiak tavolról sem aszexuálisok: el sem nyomják és túl sem hangsúlyozzák a szexet. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatot nem bátorítják, de hozzáállásukra inkább az ,,előfordul ilyesmi” a jellemző.  A  törvényen  kívüli gyerekek  anyját nem veti ki a közösség,  sőt, szigorúbb megítélés alá esik az, aki valamiért  kijön a sodrából. Az egyik legsúlyosabb sértés, amit egy ladaki fejéhez vághatnak az, hogy schon chan – ”könnyen haragra gerjed”. Angchuk Dava, egy egyeternista, aki népmesék fordításában segített, elmagyarázta, milyen rossz lenne, ha a felszarvazott férj jelenetet csinálna. “Nézze, ha dühös lenne, és szörnyű hűhót csapna, az ő viselkedését ítélnék el keményebben, nem az asszonyét.”

A többférjűség kulcsszerepet játszott abban, hogy Ladakban az évszázadok során viszonylag stabil maradt a népesség. Ez a stabilitás szolgáltatott alapot a környezeti egyensúly és a társadalmi harmónia kialakulásához is.  Az teljességgel  világos, hogy a környezettel való egyensúly fenntartásában milyen fontos tényező a népességkontroll. Mindazonáltal az is valószínűnek tűnik, hogy ha egy embercsoport fennmaradása behatárolt forrásoktól függ, a társadalmi feszültségek is csökkennek, ha a népesség nemzedékről nemzedékre  állandó.  Ilyen körülmények között nyilvánvalóan alig merül fel a túlélésért folytatott harc és verseny. Ladakban a férfiak és nők aránya nagyjából egyenlő, ha tehát vannak férfiak, akiknek közös feleségük van, akkor olyan nők is vannak, akik nem mennek férjhez. Kevesebb férjes asszony pedig kevesebb gyereket jelent. Azok a nők, akik nem mennek férjhez, apácának állnak, és ami azt illeti, igen nagyszámú férfi sem nősül meg; általában a fiatalabb fivérek közül egy vagy több is szerzetes lesz. A többférjűség tehát kéz a kézben jár a tibeti buddhizmus kolostorkultúrájával.

Minthogy 1942 óta illegális a többférjűség, Ladakba érkezésemkor már sokkal ritkábban fordult elő, mint a múltban. Nehéz lenne megítélni, milyen mértékben csökkent, minthogy azt sem tudni pontosan, mennyire volt elterjedt. Ahhoz mindenesetre elég általános volt, hogy jelentősen befolyásolja a népességszám szinten tartását. Más szavakkal: minden családnak szabadságában áll, hogy nemzedékről-nemzedékre eldöntse, milyen házasodási arány felel meg a rendelkezésre alló föld, a leszármazottak, a potenciális partnerek és más tényezők együttesének.

Érdekes, hogy bár a többférjűség a kedvelt házasságforma, korántsem az egyetlen: poligámia úgyszintén létezik. Deskit már jó pár gyereket szült férjének, Narngyalnak, amikor feltűnt Angmo, aki terhes lett, és a férfi bejelentette, hogy szeretné, ha ő és a kisbaba is a házukba jönnének, Deskit pedig második feleségként bánna Angmóval. Kérdeztem Deskittől, hogy érezte magát, tetszett-e neki az ötlet? -Nem -mondta. – Először egyáltalán nem örültem neki, nagyon felkavart. De Namgyal és Angmo annyira akarták, hogy mind együtt éljünk, hogy végül azt gondoltam: – Chi Choen? (Mi értelme ellenkezni?) Végül is, lehetünk mind  boldogok. És ma, több mint tizenkét évvel később, mind békében élnek. Angmo úgy emlékszik vissza, hogy Deskit az első pillanattól kezdve barátságosan viselkedett vele. – Soha nem veszekedtünk -mesélte. – Egyszer-egyszer kicsit bosszankodtunk Namgyal miatt, mert néha nagyon lusta tud lenni, és rá kell vennünk, hogy dolgozzon; de mi ketten a tizenkét év alatt egyszer sem veszekedtünk.

Közvetlen szomszédaiknál épp a fordítottja volt a felállás: ott Norbunak és öccsének, Cevangnak volt egy felesége, Palma. Cevangnak volt egy boltja Lehben, és sok időt töltött távol otthonától, Tongdétól. Amikor azonban hazajött, Norbu gyakran ünnepséget szervezett  a tiszteletére, és ilyenkor Palma vele aludt.

De bármely változatos lett légyen is a házassági rendszer, a földbirtoklás hagyományát érintetlenül hagyták: a föld öröklésének rendszerét szabályozó elv szerint a földet osztatlanul, egy darabban tartják, és elkerülik, hogy egyre kisebb részekre darabolják. Bármi történjen is, bármilyen felállásban szülessenek gyerekek, a földet egyvalaki örökli. Akkor is ez a helyzet, ha nincs a családban gyermek: ilyenkor örökbe fogadnak valakit. A családi birtokot formálisan általában az elsőszülött fiú örökli, de mivel a földet sem eladni, sem venni nem lehet, és magántulajdoként sem létezik abban az értelemben, ahogy nyugaton, inkább egyfajta őrzőjévé válik. Ha a családban nincs fiúgyermek, vagy más körülmények úgy kívánják, mindent a legidősebb lány örököl, és az ő férje lesz a magpa, akit azonban személy szerint nem illetnek meg a tulajdonosi jogok.

(Részletek Helena Norberg-Hodge: Ősi jövendők- Ladak tanításai című könyvéből)

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!