Tegnap érkezett meg a Tudásmenet a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium elé a miskolci Hermann Ottó Gimnnáziumtól. A két pedagógus szakszervezet, a Tanítanék és a Noár mozgalom által szervezett 180 kilométeres demonstrációt teljes hosszában öten gyalogolták végig, azonban sok százan csatlakoztak hozzájuk hosszabb-rövidebb szakaszok megtételére. A viszont.hu (egyedüliként a magyar média képviselői közül) összesen 110 kilométert tett meg; egyrészt, hogy megmutassa szolidaritását, másrészt, hogy tájékoztassa olvasóit. Ezúttal a Tudásmenet általunk is végiggyalogolt, Gyöngyöstól Budapestig tartó szakaszát mutatjuk meg képekben.

Mélységes mély a múltnak kútja – a viszont.hu ebből mereget, hogy segítsen válaszokat találni a ma kérdéseire. Itt van mindjárt az iskola, ahol a gyermekeink, unokáink sorsa dőlhet el. Egyetérthetünk azzal, amit napjainkban diákok sokasága skandál: ha nincs tanár, nincs jövő! Nézzük csak mit írt erről Ady Endre bő száz évvel ezelőtt, hátha segít jobban megérteni a mai helyzetet!

A székely himnusz Trianon után egy évvel született, címe eredetileg Bujdosó ének volt és női karra írták. A romániai magyarság körében népdalként terjedt, Magyarországon alig ismerték. Észak-Erdély visszacsatolása után kötelezővé tették a tanulását, majd 1946 és 1989 között mindkét országban betiltották. De szinte minden himnusz története valamiért különös.

November 11. 11 óra – azaz 11.11.11.  A mágikus dátum a bécsieknek pár óra felhőtlen vidámságot, szinte gondtalanságot jelent, még most is, az infláció, az energiaszűke, a nem túl távoli háború, a járvány visszatérésének fenyegetettsége közepette. Sőt, annál inkább, már csak azért is, mert az elmúlt két évben kénytelenek voltak nélkülözni a legkedveltebb bécsi hagyományt, a bálozást.