Pesti Kálmán
Ki más próbálná meghatározni azt, hogy mi a humor, ha nem egy kimért, angol lord?! Anthony Ashley Cooper, Shaftesbury harmadik grófja vastag, tudományos könyvet publikált a témáról. Közreadott humorértelmezése szerint „a nevetségesség az igazság próbája”. Ehhez Mark Twain még hozzátette, hogy „a humor igazi mozgatója nem is az öröm, hanem a bánat”. Ami (mármint a humor) – Freud szerint – „feloldozást, felszabadulást, kitörési pontot kínál az elfojtott érzelmek, vágyak számára”. Hozzánk, magyarokhoz Mark Twain értelmezése áll közelebb. Nálunk a legjobb poénok gyakran szívbemarkolóak és röhögés közben fájnak. Emellett azonban időtlenek, mindig aktuálisak, amire talán a legjobb példa: LEHO.
Ki volt LEHO?
Lehoczki István, karikaturista (1950-2007). Karrierjét a Ludas Matyinál kezdte 1975-ben. Így mesélte el, hogy hogyan került a laphoz: „Meguntam, hogy segédmunkásként valósítsam meg önmagam, hirtelen elhatározással beállítottam a Ludas szerkesztőségébe, ahol először Földes Györggyel találkoztam össze.
— Itt van ez a gyerek, szeretne hozzánk kerülni! – mondta Földes a főszerkesztőnek.
— Várjon még! — mondta Tabi László – Nagyon fiatal.
— De nem akar elmenni dolgozni — mondta Földes. Tabi gondolkodott, majd megszólalt:
— Jó. Akkor vegyük ide.” Így kezdett Leho „nemdolgozni” a Ludasnál.
LEHO a kuplerájban
A szerkesztőség egy valamikori kuplerájban működött. A sokat látott apró szobákban volt a Nagy Triász: Brenner György, Sajdik Ferenc és köztük a legfiatalabb, Lehoczki István, aki itt alakította ki sajátos stílusát. Ebben talán a biztos kézzel rajzolt vonalak, rövid lábú, szem nélküli figurák mellett a legfontosabb az a szeretet és megértés volt, amivel a kiszolgáltatottakat, öregeket, nehéz helyzetben lévőket ábrázolta. Minden rajza Mark Twain-igazolás: egyszerre nevetünk és sírunk rajtuk, de a lordnak is igazat adnak: LEHO humoros rajzai az igazság próbái. Talán ezért sem öregszenek meg.
LEHO aktuális
LEHO 2007-ben, nagyon fiatalon halt meg. Azonban az ő esetében nem kegyes hazugság, hogy a munkái, humora velünk maradnak. Erről a következő héten Ön is meggyőződhet: minden nap felteszünk egy LEHO karikatúrát a viszont.hu oldalra. (Köszönet érte a családnak!) Ezeket biz’ isten nem most küldte odaátról, jó régiek már, és azt bizonyítják: Magyarországon az idő telik, de nem halad. LEHO ma is aktuális.
Az apa férfi. Az infláció nő!
Ezt már nem LEHO mondta, hanem a diáktüntetések egyik tábláján olvastam. Miután kiröhögtem magam, kultúrsznobként azonnal elkezdtem ízlelgetni, elemezni a szöveget. Milyen finom eleganciával teszi szánalmassá a gender-sületlenségeket ez a mondat! És micsoda bölcsességgel hívja fel a figyelmet arra, amivel tényleg foglalkozni kellene. Talán még az Alaptörvényben is…
Tompa Andrea: Hogyan lesznek a Hitlerek?
Tompa Andrea, kolozsvári születésű író, kritikus a Tanítanék gálán arról beszélt, hogy milyen iskolák, hogyan és miért termelik ki a kisebb-nagyobb Hitlereket. Megrendítő beszédét csak a Heti Menedék olvasói nézhetik meg az alábbi videóra kattintva.
Értjük mi a viccet…
A múlt héten egy meglepő vagy inkább megdöbbentő mondatot jelentetett meg egy amerikai újság. Szerintük a Karmelita kolostorban Orbán Viktor miniszterelnök számos újságíró előtt azt mondta volna, hogy nem akar az Unió tagja lenni. Miután több hazai és külföldi lap is idézte a mondatot, az először eltűnt az amerikai újság internetes felületéről. Azonban később megjelent egy német, majd egy osztrák hírlapban is, mindkét esetben az exkluzív beszélgetés résztvevője által idézve. Valahogy az lett a történet vége, hogy a miniszterelnök csak viccelt.
Idézzük újra Mark Twaint: a humor igazi mozgatója nem az öröm, hanem a bánat. E sorok írója (aki csak egy bohóc, nézzék meg lent a fényképét) úgy gondolja, hogy ezen a viccen jó néhányan nem tudtak nevetni. Az se kizárt, hogy kifejezett bánatot váltott ki legalább Szent Istvánból, Lászlóból, Erzsébetből és Margitból, Károly Róbertből, Mátyás királyból, Zrínyi Miklósból, Dobó Istvánból, Pázmány Péterből, Széchenyi Istvánból, Munkácsy Mihályból, Liszt Ferencből és Bartók Bélából, Szentgyörgyi Albertből, Neumann Jánosból, Teller Edéből, Viktor Vasarelyből és Karikó Katalinból. Persze nem kizárt, hogy másokból is. A klasszikussal szólva: „Pelikán elvtárs, értjük mi a(z ilyen) viccet, csak nem szeretjük”…
Amiről pedig az jut az eszembe,…
…hogy be kell vallanom: ahogy más a focicsapatokat, én a legjobb építész irodákat és teljesítményüket figyelem. Angliában az Invisible Studio az egyik kedvencem. Megismertem a munkájukat: a King’s College könyvtárától, évszázados, lepusztult épületek rendbetételén át, vidéki erdei házakig számtalan csodát építettek Nagy Britanniában és a világ számos pontján. A fenntarthatóság talán legfontosabb brit tervező kollektívája az övék (benne a magyar Juhász Ákossal). Számtalan megbízásuk mellé ugyanannyi elismerést is elnyertek. Azonban az iroda legendás vezetője, Piers Taylor a múlt héten a következő kijelentést tette: „A Láthatatlan Stúdió kiköltözik az Egyesült Királyságból a Brexit pusztítása miatt. A Brexit katasztrófa volt. Az akadályok nyilvánvalók, de még nagyobb a kulturális veszteség.” Ugyancsak a múlt héten jelent meg egy brit közvélemény-kutatás eredménye is: három évvel az EU-tagságuk megszűnése után a britek többsége már úgy érzi, nem kellett volna elhagyniuk az Európai Uniót. A 632 választókörzetből mindössze három volt olyan, ahol a többség most is Brexit-párti. Szakértők szerint a brit gazdaság jövőre is szenvedni fog: alacsonyabb növekedést várnak tőle, mint a háborúban álló Oroszországtól.
Mi pedig ne érezzük magunkat Pelikánnak, hiszen ez nem a vallomás, csak az ítélet! Végül is oly megnyugtatóak a szóvivő szavai: a hiba a mi készülékünkben van és mindenkinél lassan esik le a tantusz. Hiszen ez csak egy vicc!