Keringő nagykabátban

Mira Sorvino színésznő a 2013-as bécsi Operabál megnyitóján (kép: Wikimedia)

Szászi Júlia

November 11. 11 óra – azaz 11.11.11.  A mágikus dátum a bécsieknek pár óra felhőtlen vidámságot, szinte gondtalanságot jelent, még most is, az infláció, az energiaszűke, a nem túl távoli háború, a járvány visszatérésének fenyegetettsége közepette. Sőt, annál inkább, már csak azért is, mert az elmúlt két évben kénytelenek voltak nélkülözni a legkedveltebb bécsi hagyományt, a bálozást.

A 11.11.11. ugyanis a bálszezon nyitányát jelzi, nem is akárhogyan. A bécsi tánciskolák szövetségének meghívására ebben az időpontban táncra perdül a nép a Stephanskirche előtt, a Grabenen. Itt és most nincs kötelező viselet, vagy borsos belépődíj, nem baj, ha a táncos botlábú és botfülű. Akit vonzanak a nevezetes emberek, szerencsés esetben megérheti, hogy a város némelyik vezetőjével vagy más ismert politikussal együtt keringőzhet.

Bécs persze nem lenne Bécs, ha a nevezetes eseménynek nem lenne valamilyen koreográfiája. Az első szám a francia négyes, így aztán ismerősök és ismeretlenek, kivétel nélkül nagykabátban, sapkában, kesztyűben, felsorakoznak egymással szemben – és akár ismerik a lépéseket akár nem, indul a tánc. A zene, a jókedv az arra járókat, bécsieket és turistákat egyaránt oda csábítja, mozdulnak a merev lábak. Van, aki igyekszik ellesni a lépéseket az előtáncosoktól, a tánciskola két – báli ruhába öltözött – párjától, van, akit ez nem érdekel, csak átadja magát a pillanat örömének.

A járvány miatt elmaradt örömre vágyódik a bécsi gazdaság is – és a jelek szerint lesz is benne része. Már jó ideje készen van az idei báli naptár sok száz eseménnyel, tudható, hogy az első a kéményseprők bálja még novemberben, és rögzítették a nagyok időpontjait is. A legszebb helyszíneket már régen lefoglalták a szervezők. A nyitótáncra érdemesnek talált fiatalok lelkesen gyakorolnak, a fodrászok, kozmetikusok, ruhaszalonok, virágkötők, cateringgel foglalkozó kisebb-nagyobb vállalkozások készülnek a rohamra, a Bécsi Gazdasági Kamara pedig lázasan számolja, milyen bevétel várható az idén. Akárhogy is nézik, a felmérések alapján rekordévre lehet számítani.  A 15 éven felüli bécsiek közül minden harmadik legalább egy bállátogatást tervez. Az idén 550 ezer jegy is gazdára találhat (a járvány előtti utolsó teljes évben 520 ezer volt ez a szám). Nagyjából 20 százalékkal kerülnek többe a belépők, és nyilván drágább minden kiegészítő is, ami elengedhetetlen a báli megjelenéshez.

 A számítások szerint a bécsi gazdaságnak ez a szép hagyomány 170 millió eurót hozhat az idén. Ez az összeg a résztvevő vállalkozások által befizetett adókból jön össze – a fent felsorolt ágazatok, kiegészítve az idegenforgalommal, talpraállást remélhetnek a szűkös két év után.

 A bécsi bálok hagyománya a 14. századra vezethető vissza, a táncos rendezvény fénykorát a Biedermeier idején – a Bécsi Kongresszus (1814/15) és a 48-as forradalom között – élte. Tapasztalat, hogy nehezebb időkben az embereknek mindig különlegesen nagy szükségük volt vigasságra és felejtésre. Talán mára is vonatkoztatható ez: ha válság van, ha sanyarúak a kilátások, a bécsi bálok akkor sem veszítenek népszerűségükből.

A csúcspont január-februárra esik, s bár szinte minden szakma megrendezi a maga táncos mulatságát, ilyenkor következnek a „nagyok”, többnyire pompás termekben. Az első „igazi” a Császárbál szilveszterkor a Hofburgban, utána következik a Filharmonikusok bálja a Musikvereinben, februárban pedig a legnagyobb és leglátványosabb, az Operabál, hol másutt, mint a gondosan kiürített és feldíszített Operaházban. Valóságos világhírnévre tett szert a gyönyörű terem, a páholyok virágdíszítése. Mi tagadás, jegyár tekintetében is ez a rendezvény vezet. Az idén a legolcsóbb jegy 350 euró, aki páholyt bérelne, annak még sokkal mélyebben kell a zsebébe nyúlnia. Borsos áron lehet pezsgőzni, egyszerűbb vagy különlegesebb ételeket fogyasztani. Kis vigasz, hogy minden belépődíjból 35 euró jótékonysági célra megy – azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak a fényűzést. A vendégek kisebb ajándékokat, emléktárgyakat is kapnak – ám aki azt hiszi, a legnevezetesebb bálokon végre majd jól kitáncolhatja magát, az téved. Az Operabál fő attrakciója a nagyon színvonalas műsor, híres operaénekesekkel, a Ház balettkarával. Amikor vége a műsornak és elhangzik a „Minden keringő”, megindulnak a párok – és ettől kezdve mozdulni sem lehet a parketten.

Az Operabál igazi értelme azonban soha nem a tánc, vagy a hiúság vásárának is mondható ékszer és ruhaköltemény bemutató, hanem ami a páholyok mélyén történik. Ott ugyanis komoly urak folytatnak – többnyire meghívott vendégeikkel – bizalmas üzleti, vagy politikai megbeszéléseket, olyanokat, amelyek vállalatbirodalmak sorsát határozzák meg, országok, városok, tartományok kapcsolatait rendezik. A felmérések szerint a résztvevők legalább 10-15 százaléka a táncparkett közelébe sem megy: számukra a kapcsolatteremtés, no meg a szereplés a fontos, néhány perc a képernyőn. A báli eseményt ugyanis a szervezők készséggel (és persze tekintélyes közvetítési díj ellenében) osztják meg a nyilvánossággal. Vagyis a műsort magát, a fantasztikus ruhák és ékszerek felvonultatását, a táncparkett zsúfoltságát a köztévé jóvoltából élő közvetítésben élvezhetik a kívül rekedtek, saját foteljükben. Az ORF legnevezetesebb riporterei időről időre bugyuta kérdésekkel bombáznak „érdekes embereket” – a tapasztalat szerint a nézők isszák az intimkedő párbeszédeket.

Az Operabál helyszíne hagyományosan a bécsi Operaház (fotó: Unsplash)

A Bál Nagyasszonya

A monumentális rendezvény szerteágazó szálait nem könnyű kézben tartani, érthető tehát a mérhetetlen figyelem, amely a Bál mindenkori háziasszonyának valamennyi rezdülését követi. Nagy megtiszteltetés a kinevezés, kizárólag olyan középkorú társasági hölgyek számíthatnak rá, akik korábban már bizonyították szervezőképességüket, kifogástalan ízlésüket és modorukat.  Nem mindenki váltja be a hozzá fűzött reményeket. Vitán felül a legjobb a néhány éve elhunyt Lotte Tobisch, aki 16 éven át volt a Bál háziasszonya, és akinek a nyomába a mai napig nem ért egyetlen utóda sem. Talán színésznői múltja tette, talán nemesi származása (LotteTobisch von Labotyn a teljes neve), hogy a viselkedése, a tartása tökéletesen illett a ráosztott szerephez. Tárgyalópartnereinél mindig keresztül tudta vinni elképzeléseit – hiszen a nyitó tánc megszervezésétől a virágdíszítés, az ajándék és a catering kiválasztásán át a mindig szűkében lévő páholy-jegyek elosztásáig ezernyi kisebb-nagyobb kérdésről kellett alapos előkészítés után döntenie. Azokban az években ráadásul az Operaház igazgatójával sem volt könnyű megküzdeni – a legendás Ioan Holender (1988-2010) kinevezése utáni első éveiben szívből ellenezte a bál megtartását, mert nem szívesen vette az átalakítások miatti többnapos kiesést. Néhány év után, nem utolsósorban Lotte Tobisch meggyőzőkészségének köszönhetően belátta, hogy a Háznak a legjobb bevételt éppen az Operabál jelenti.  

Nem csak Holender okozott fejfájást: egy időben, elsősorban a nyolcvanas évek vége felé a Bál hatalmas ellenérzést váltott ki a nincsteleneket pártolók köreiben, akik szívesebben látták volna a szerintük elherdált pénzt a szegényeket segítő programokban. Később a legkülönbözőbb célokért vonultak a tüntetők a bál napján az Operaház környékére, ráadásul radikális huligánok is kihasználták az alkalmat egy kis randalírozásra. Megfékezésük persze a nagy számban kivonuló rendőrség dolga volt, Lotte Tobischnak „csak” az a feladat jutott, hogy kommunikációjában kellő egyensúlyt teremtve úgy győzze meg a bál potenciális közönségét a rendezvény kiválóságáról,  hogy közben nem ingerli az ellenfeleket.  A tüntetések az évek múltával csitultak, a végén már több volt a rendőr, mint a tüntető.

Lotte Tobisch (kép: Wikimedia)

Egy gondot azonban utódai – a Sacher tulajdonosa, majd az Erste Bank vezérének neje – örököltek: a probléma neve Richard Lugner, az építési vállalkozó, aki eredeti foglalkozása miatt a Habarcs gúnynevet kapta. A feltűnési viszketegségben szenvedő, ám kitűnő üzleti érzékkel megáldott, idén 90 éves férfiú évről évre időben beszerezte páholyát, ahova hatalmas gázsiért mindig más, többnyire már kissé elhasznált külföldi celebet hívott meg. Feltétel volt az ismertség, a dús kebel, és az, hogy a hölgy hajlandó legyen Lugner oldalán pózolni.  A tekintélyes tiszteletdíjon kívül a meghívó királyi fogadást, ellátást és minden képzeletet felülmúló publicitást nyújtott, beleértve egy közös rendezvényt a tulajdonában lévő és nevét viselő üzletközpontban. Nem valószínű, hogy Lotte Tobisch kényes ízlésének megfelelt a külsejében szalonképtelen, megnyilvánulásaiban botrányos Richard Lugner (aki egyszer még a politikába is beszállt, és nevetségesen csekély támogatottsággal esett ki az államfői posztért folyó versenyből). De hát Lugner kifizette a páholy borsos árát, nem maradt adós a luxusszállodában sem, és ha okozott is botrányokat, a saját üzletközpontjának biztosított reklámon kívül az Operabál hírét is szétkürtölte a világban. Már ilyenkor, november táján izgatott találgatás kezdődött, vajon ki lesz a vendége, ki az, akinek mindennél fontosabb a pénz. 2020-ig tartott a nemzet bohócának is nevezhető Lugner tündöklése – Bogdan Roščić, az Operaház  igazgatója akkor jelezte, hogy elég. Két éven át elmaradt a bál, és vele a probléma, idén az immár 90 éves Lugner támogatóként fellépve próbál ismét bejutni. Persze nem kell félteni: most éppen azzal kelt feltűnést, hogy matuzsálemi kora ellenére  ötödik házasságkötésére készül.

Lotte Tobisch marad a Bálanyák koronázatlan királynője. 2019-ben, 93 éves korában hunyt el, utódai semmi maradandót nem alkottak, s mára a szerepkör is megszűnt. Négytagú hölgybizottság vette át a feladatot, nem utolsósorban azért, mert az ő magaslatait senki nem tudta elérni. Hogy mire képes a kollektív szervezés, az csak februárban derül ki – de a startpisztoly eldördült, s ha semmi nem jön közbe, sokak örömére végre megint lehet korlátozások nélkül bálozni.  

Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!