Egy jó régi dolog, annyi szent! Az első sztrájk, amiről tudunk, a gizai nagy piramist építtető Hufu, görögül Kheopsz fáraó idején tört ki, valamikor i.e. 2590 körül. Hufu, mintegy hagyományteremtő szándékkal gonosz és zsugori volt, ami az őt követő uralkodók majd politikusok jelentős részénél, mondjuk úgy, szakmai ártalom maradt. De nem mindig ez vezetett a sztrájkokhoz! Úgy ezernégyszáz évvel később, III. Ramszesz idején például egy iszonyúan távoli vulkán kitörése volt az ok. Az izlandi Hekla annyi hamut és port lövellt a légbe, ami miatt az egész Föld lehűlt és évekig rettenetes volt a termés. Egy zsák búza 1,3 debenbe került! Hogy ez pontosan mit ért akkoriban, arról sajnos fogalmunk sincs, de aligha keveset, ha a döbbent írnokok kőtáblába vésték ezt a skandallumot. Valahogy így lehettünk mi is a covid elején a 2000 forintos csirkemellel, de aztán szép lassan hozzászoktunk ehhez is mint az ársapkás farháthoz, talán ezért nem véstük kőtáblába.
Azonban a piramisépítőket keményebb fából (vagy kőből?) faragták. Ramszesz uralkodásának 29. évében ahet évszak 2. hónapjában, miután hosszú ideje nem kaptak élelmet, fellázadtak, elhagyták ma Dejr el-Medina néven ismert falujukat, és az istennek se voltak hajlandók dolgozni. (Szó szerint, hiszen a fáraó névjegyén – már, ha volt neki ilyen – azt olvashatta, aki tudott hieroglifákat olvasni, hogy „Ramszesz az Isten”.) Anno minden fáraó pánikbeteg volt attól a gondolattól, hogy a piramisa, halotti temploma, nem készül el a temetéséig, ami ritka nagy szívás, hiszen utódjától senki se várhatta, hogy befejezze azt. Múltba merengjen, amikor az utód előttott a tághorizontú jövő saját piramis építésének kötelességével?! Ezért a munkások fenyegetését nem lehetett félvállról venni. Ta vezírnek kellett beavatkoznia.
De nem ám úgy, ahogy azt a kedves olvasó történelmi tapasztalatai alapján vélelmezi! Ta vezír főstratéga volt, nemcsak úgynevezett belügyminiszter”! Meghallgatott, tárgyalt, megbékítette a piramisépítőket, írnoka pedig megadta a járandóságukat. Látod, kedves olvasó, ily különös dolgok is történtek a múltban… Végül tehát a történelem első dokumentált sztrájkja bölcs politikai hozzáállás, előrelátó stratégia mellett a munkásosztály és az ekkor még nem is létező szakszervezetek fényes győzelmével, a jövőnek mutatott példával, valamint a halotti templom időben történt felépültével ért véget. Thébában máig ez a legjobb állapotban fennmaradt építmény. Csupán a könnyebb érthetőség kedvéért nem hieroglifákkal írjuk ide az erkölcsi mondanivalót: lássa, akinek van szeme a látásra, hallja, akinek van füle a hallásra. A többiek úgyis menthetetlenek…
Munkácsy Mihály: Sztrájk (1895)
Kevesen tudják, hogy Munkácsy Mihály Magyar Nemzeti Galériában látható Sztrájk című festménye valójában egy szegedi színházi előadás nyomán készült. Munkácsy 1891-ben járt Szegeden, ahol egy helyi társulat előadásában megnézte Szigligeti Ede és Balázs Sándor A sztrájk című népszínművét. Nagy hatással volt rá. Négy év múlva, 1895-ben ez alapján festette meg a képét.
Szelesi Zoltán szerint „Hogy mennyire a darab hatása alá került, arról a kép első pillanatra szembetűnő teátrális hatása is tanúskodik. A hely, ahol a kép cselekménye zajlik: szabályos színpad, díszletekkel. Az alakok a történet, a dráma szereplői. Ezt a benyomást csak megerősíti a kompozíció és a darab rendezőpéldányának összevetése, amin a kocsmahelyiség berendezése is pontosan megegyezik a képen ábrázolt helyiséggel: a rendezőpéldányon feltüntetett kisebb asztal ugyanúgy megtalálható a képen, mint a vázlatrajzra berajzolt nagyobb asztal a körülötte elhelyezett nyolc székkel. Munkácsy az első felvonás utolsó jelenetét ábrázolja, amikor a betóduló munkások véglegesen elhatározzák, hogy mindnyájan sztrájkba lépnek, ha a gyáros nem teljesíti követeléseiket.” Munkácsy azt akarta, hogy érezzük: okkal és joggal sztrájkolnak. Nézzük a képet és érezzük: valahol a szélén állva, lélekben velük vagyunk.
Erről jut eszembe
Azt mondják, hogy holnap itt is sztrájk lesz, pedagógus sztrájk. A viszont.hu egy kulturális lap, ezért a reményünket fejezzük ki, hogy „e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkor-unk világa” Ta vezír bölcsességét fogja követni. Nálunk nem csak a piramisépítés van válságban, hanem az oktatás is. Azonban szabad, korszerű és minőségi oktatás nélkül nem lesznek jó iskolák, nem maradnak a pályán jó tanárok, és elveszítjük annak a lehetőségét, hogy gyermekeink és hazánk boldog és sikeres legyen. Úgy is mondhatjuk, hogy nem időtálló, csupán vacak piramisokat fogunk építeni. A baj és a feladat akkora, hogy mindenkinek tennie kell azért, hogy lépésről-lépésre konszenzus alakuljon ki arról, hogy hogyan juthatunk ki a válságból, és milyenné tegyük az iskolákat. Mi azzal tudunk segíteni, hogy teret adunk a jobbító gondolatoknak. Elsőként Totyik Tamás írását adtuk közre, tegnap Popper Gáborét – a jövő héten L. Ritók Nóra gondolatait jelentetjük meg, majd pedig további kiegészítő vagy épp vitázó cikkeket olvashat a www.viszont.hu oldalon.
Ön mit tehet? Beszélgessen róla másokkal, hallgassa meg a jobbítani akaró véleményeket, hallassa a hangját, higgye el, hogy minden mondat, minden gesztus, minden tett, a legkisebb is számít. Gyermekeinknek, iskoláinknak és a jövőnknek az Ön tetteire is szükségük van! Az első lépés a legnehezebb, de néha nem is annyira. Például, mi holnap vigyázunk a szomszéd gyerekre, mert azt mondják, sztrájk lesz, pedagógus sztrájk. Ennyit csak tehetünk a jobb jövőért?! Együtt sikerülni fog.
Hol sztrájkhiány van, ott zsarnokság van
Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy ott van sztrájk, ahol tiszteletben tartják a munkavállalók jogait. Azokban az országokban, ahol nagyobb a szegényebb rétegek kiszolgáltatottsága, gyakran törvényekkel, megfélemlítéssel korlátozzák a sztrájkjogot. A kevesebb sztrájk tehát ritkán jelent nagyobb társadalmi elégedettséget, inkább csak korlátozottabb demokráciát. Lentebb azt láthatjuk, hogy 1996 és 2000 között tíz fejlett demokráciában átlagosan hány munkanapot sztrájkoltak éves bontásban a munkavállalók.
A táblázat szerint Dániában minden munkavállaló átlag kb. három évente sztrájkol egy napot. Izlandon négy évente, Kanadában öt, Spanyolországban közel nyolc évente. Ázsiában gyakorlatilag kimutathatatlan ez az arány, de nem csak ott. Mindez bizonyítja, hogy a sztrájk egyáltalán nem ritka jelenség a fejlett demokráciákban. Csupán a kevésbé fejlettekben válik elítélt, megfélemlített fehér hollóvá.
Rongyok
A munkaadók gyakran időszaki alkalmazottakkal, sztrájktörőkkel helyettesítették a tiltakozókat. Az Egyesült Államokban terjedt el az a gyakorlat, hogy a sztrájkolók a figyelemfelkeltés érdekében egy-egy óriási felfújható patkányt (Scabby) állítottak fel a munkaügyi vita helyszínén. A patkányok a sztrájkolókat helyettesítő munkásokat jelképezik, leggyakrabban úgy hívták őket, hogy „rongyok”.
A legnagyobb sztrájkok
A Reddit egy közösségi weboldal, amelyen a felhasználók megoszthatják híreiket, képeiket és cikkeiket az ún. „subredditeken„. 2018. november 10-én az r/Chomsky subreddit egyik felhasználója „általános sztrájkra szólított fel a bolygó megmentése érdekében„. A poszt gyorsan nagy figyelmet keltett a Redditen belül, és subreddit alakult az általános sztrájk megszervezésére. 2019. szeptember 27-ét hirdették meg a „Föld sztrájk” időpontjaként. Világszerte 6 millió ember sztrájkolt ezen a napon a klímavédelemért. Eddig valószínűleg ez volt az egy időben legtöbb embert érintő sztrájk.
Magyarországon a rendszerváltás óta a legnagyobb, több mint 2000 intézményt érintő sztrájk és polgári engedetlenség a 2022-es pedagógus sztrájk volt. Azt mondják, hogy holnaptól folyt. köv.
