Kedves barátunk, ez itt a Heti Szemle, a Viszont.hu hétvégente jelentkező cikkajánlója.
közösség
Tudósítás az ukrán frontvonalból
Nem vacakoltak – mentették, akit menteni kellett. Nem is volt más választásuk.
Az a legnehezebb, hogy itt, Kijevben egyértelműen megérted: a világ már soha nem lesz olyan, mint régen… Amikor valahol egy idegen országban történik hasonló, akkor csak értetlenkedsz, és azzal magyarázod, hogy ott minden teljesen más, az emberek máshogy gondolkodnak. Aztán veled is megtörténik.
Kijev a szabad világ fővárosa. Ha valaki ide látogatna, repülőn nem jöhet, mert a légiforgalmat a háború miatt több, mint fél éve blokkolták. A város csak vonattal vagy busszal közelíthető meg. Lebombázott házak között, légvédelmi szirénák hangjától övezve elegáns éttermeket és színvonalas koncerteket fedezhet fel itt a látogató. Az emberek ünneplik az ukrán hadsereg győzelmeit és szidják az álreferendumokat; közben tűzifát halmoznak fel a télre, tartva az infrastruktúra elleni orosz szabotázstól.
Sokszor előfordul ebben a munkában, hogy alig van kimutatható előrelépés egy-egy gyerekkel. Nem egyszer csak abba tudunk kapaszkodni, hogyha mi nem vagyunk, talán még rosszabb fordulatokat vesz az életük. Persze ez csekély vigasz, és nem is bizonyítható. De néha nekünk is muszáj elhitetni az effélét magunkkal, hogy bírjuk.
Egy társadalmi vállalkozás története
Szeptember 19-én temetik II. Erzsébetet. A szertartást és a halottas menetet a tévéközvetítések jóvoltából milliók láthatják szerte a világon. Azt talán már kevesebben tudják, hogy az első olyan gyászszertartás, amit már mozgófilmen is megörökítettek, éppen egy angol királynő, Viktória (1819-1901) temetése volt.
Fodor Tamás nyolcvan. Ezt maga az érintett se nagyon akarja elhinni; de nincs mit tenni. Annyi. Mi is nehezen hisszük el, mert alig múlik el este, hogy ne szerepelne színházban, ne menne valahol egy rendezése, ne készülne egy új darabbal.
Időről-időre foglalkozunk olyan kezdeményezésekkel, amelyek valamiképpen a jóllétet szolgálják. Hol úgy, hogy egy egész közösséget hoznak létre, ahol az összefogás ereje nyújt támogatást; hol úgy, hogy hosszabb távú programmal segítik az arra épp rászorulókat; hol egy-egy szakmai életút természetes részeként. Mi pedig úgy tudunk ebben közreműködni, hogy felkutatjuk és bemutatjuk ezeket a hétköznapi hősöket.
A bringás csávók, akik ráadásul még maffia is. Hajléktalanoknak segítenek és közben nagyon jól érzik magukat. Ingyenmunka a tiktok helyett. Avagy: milyen az, amikor a kétméteres fickó elsírja magát, mert valakit érdekel, mi van vele? Na és persze mi legyen az előítéletekkel: miért nem megy dolgozni? Interjú Havasi Zoltánnal, a Budapest Bike Maffia egyik alapítójával.
Lassan tisztában lettem mindennel: a zsidó mivoltommal, a holokauszttal, a már akkor is tapasztalható antiszemitizmussal. Szó szerint kinyílt a szemem, észrevettem olyan dolgokat, megnyilvánulásokat, gesztusokat, amik addig fel sem tűntek.
Most indul a portugál bajnokság – de vajon mit jelent a foci a portugáloknak?
Ötévenként kiállításokkal, no meg óriási tortával ünnepelnek. A rutinos fotósok tudják: a születésnapi, sütizős tárlatnyitóra célszerű létrával készülni, annak tetejéről könnyebben megörökíthető a népes csapat, amelyről bízvást állíthatjuk: kivételes társaság.
Van egy pince valahol Budapesten, a nyolcadik kerületben, ahol a kopott vasajtó mögött csodák történnek. Ha oda belép valaki, sosem tudhatja pontosan, mi fog vele történni. A Falcsik Mari -Lantos László (Triceps) művészpáros által működtetett Mersz Klub Budapest underground művészeti életének egyik utolsó, ha nem a legutolsó oázisa. De hogyan maradhatott fenn ezekben a viharos időkben egy ilyen hely, amely szembemegy mindennel, ami mainstream?
Portugáliában, ha 10 évvel ezelőtt megkérdeztünk bárkit, hogy mennyi zsidó van az országban, akkor szinte kivétel nélkül mindenki azt válaszolta, hogy 1500 körül. Ma, 2022-ben lassan hatvanezer lesz azoknak a szefárd zsidó felmenőkkel rendelkezőknek a száma, akik portugál állampolgárságot és így portugál útlevelet is kaptak. Vannak, akik Portugáliába költöznek, de nagy részük nem lakik az országban.
A Hegedűs Gyula utca 14. szám alatt van ma is. Tizennyolc évig volt az otthonom.