Édes anyanyelvünk gátjai átszakadtak: a LOL uralma hatalmas OMG-t tol még szerkesztőségünk trolljaiba is, nem beszélve arról, hogy ha nem tudjuk, mi a cringe, rajtunk röhög majd az egész squad. Ne légy száni!
közösség
Majuli szigetén olyanok a viszonyok, hogy a legegyszerűbb lenne azt mondani: innen el kell húzni. Közben mégis felülkerekedik az ember, miközben egy közvetlen kapcsolatot alakít ki a természettel. Ezt a különleges viszonyt mutatja be Zoltai András fotósorozata.
A háború elől menekülők nagy része nő és gyerek. Közülük sokan biztos anyagi háttér és kapcsolatok nélkül érkeznek a teljes ismeretlenbe. Szamoskéren a helyiek ilyen családokon próbálnak segíteni.
Nem tűnt fel, hogy együtt KELL élnünk? Vagy annyi? Vagy Squid Game?
Stratégák szerint, ha lesz harmadik világháború, az jó eséllyel Kashmir-Ladak vidékén törhet ki. Épp azon a területen, amelyiket a világ talán talán legkedvesebb, legvendégszeretőbb emberei lakják és ahol, mellékesen-e vagy sem, a többnejűség épp olyan elfogadott, mint a többférjűség. De ha lesz háború, akkor nem ezért lesz…
Mi volt a lány esetében a hozzáadott pedagógiai érték? Talán csak annyi, hogy érezte, bízunk benne. Hogy elhitte nekünk, értékes ember. Talán csak annyi, hogy fontos volt valakiknek.
A pesti Rákóczi téren minden van. Az egész világ – nem is érdemes utazni se már. Elég csak idáig eljutni és bármit megmutathatsz, amit már régóta akarsz, a fotóidon. Ráadásul, ha a sarkon laksz, még egyszerűbb. És az is fontos, hogy ez a Rákóczi tér már nem az a Rákóczi tér – hanem egy élhető, izgalmas, színes világ. Merüljünk el benne Déri Miklós fotói által!
Szombat délelőtt nem sütött a nap, ez mostanában kivételes természeti jelenség errefelé. Viszont tíz és fél fok volt pluszban, ami felbátorított, hogy szokásomtól eltérően átránduljak Salföldre, ahol Somogyi Győző éppen rendhagyó Balassi-napot készült rendezni – hát az milyen lehet?
Ha elmegyek a Pozsonyi kisvendéglő előtt a Pozsonyi út-Radnóti utca sarkánál, látom a hajdani Delicatesse boltot. Az egyik négyszögletű asztalnál kötöttünk fogadást: vajon tudunk-e annyit inni, hogy a feles poharak derékszöget alkossanak az asztalon?
– Muszáj Tybaltnak meghalnia? – Kérdezi a Júliát játszó Pere Petra.
Szünet van, a szereplők a nézőtér székein ücsörögnek, készülnek a Rómeó és Júlia próba folytatására. A társulat már decemberben bemutatta ugyan a darabot, de láthatólag ez a dramaturgiai kérdés még most, januárban sem hagyja nyugodni Petrát.
Amikor valaki jelentkezik, hogy támogatni szeretne egy-egy tehetséges nehéz sorsú gyerekeket, gyakran kiköti: de olyat adjunk, akinek biztosan siker koronázza a támogatását, és nincsenek kockázatok az életútjában.
De ilyen tuti sikertörténetet nem tudunk bevállalni.
A nyolcvanas hölgy – húsz évet simán letagadhatna – figyelmesen mustrálja a gondosan bekeretezett festményeket. A falhoz támasztott gyűjteményből egyet-egyet előre tesz – hátralép, alaposan megnézi, majd visszateszi és jöhet a következő. Jótékonysági célra válogat, az elképzeléseinek megfelelő festmény a Licht ins Dunkel (Fény a sötétbe) címmel megrendezett nagy jótékonysági aukcióra kerül.
A Tunkitól önbizalmat kaptam és hitet – vallja Kinga. A vásárlói pedig őszinteséget, szeretetet és partneri viszonyt kaptak tőle. Ennyi elég is egy sikeres startuphoz.
Néha elszégyellem magam, hogy milyen számító lettem, elhagytam spontán és hiteles énemet. Máskor meg úgy látom, ez a felnőtt viselkedés, kiábrándító és praktikus. Korábban, otthon nem tettem ilyet, azzal barátkoztam, akiben éreztem a szikrát, és csak akkor, amikor úgy hozta a kedvem.
A süket kutya neve Boszi. Tizenkilenc éves, és pórázon kell sétáltatni, ilyen modern, rugós kihúzóson, mert megy, mint egy tank, én meg nem fogok fejveszetten rohanni utána.
Minden kézenfekvő, és a normalitás könnyedségével működik: kiteszed, megáll, dudál, cserél. Egy probléma azonban mégiscsak adódhat, mégpedig az időzítés. Mert mi van, ha épp gyilkolod a nyulat, fut föl a tej, megy ki a levegő a lopóból, fő le a kávé, tömöd a kacsát a szódás érkezésekor?
Már a nyáron terveztem, hogy megnézem a kővágóörsi romos zsinagógát. Most Benedek Péter barátommal, aki szinte csak véletlenül járt éppen ma Monoszlón, szóval ketten felkerekedtünk, hogy életnagyságban is megnézzük végre. Jól tettük.