Juhász Tamás

– Muszáj Tybaltnak meghalnia? – kérdezte a Júliát játszó színész hónapokkal a Rómeó és Júlia próbáinak megkezdése után.

A társulatban sem a kérdés, sem az időzítése nem okoz meghökkenést.

– Tybalt halála szükségszerű a darab szempontjából. – próbálok zavartan megfelelni.

A körülöttem álló színészek tiltakozni kezdenek.

– Tybalt az én… illetve Júlia unokatestvére. Én se szeretném, hogy bármelyik családtagomnak baja legyen, és Júlia se akarhatja! – magyarázza Pere Petra, a Júliát alakító színész.

Tybalt – Szakály Laci azzal érvel, hogy ők a színpadon csak lökdösődnek, abba meg nem szokás belehalni. Rómeó – Németh Csaba Péter szerint ha Tybalt elfogadná Rómeó békejobbját, mindenki boldogan élhetne tovább.

Már érteni vélem, miért nem lepődött meg senki a kérdésen. Mi ez a tisztaszívű világlátás. Hisz ez a Mászínház. Ami nem véletlenül „más.” Tagjai ugyanis épek és értelmileg akadályozott színészek.

– A próbafolyamat legnehezebb része az volt, hogy a színészeink megtanuljanak meghalni a színpadon – sóhajtja Bakonyvári L. Ágnes rendező. A halál még az épeknek is felfoghatatlan, elvont valami, értelmi sérültséggel élő embereknek még inkább az.

Lacinak ráadásul Tybalt halála azért sem ment könnyen, mert magának is meg kellett küzdenie egy hozzátartozója elvesztésével. Ami sehogy se könnyű.

Petrát is aggasztotta, hogy annyit beszéltek a halálról a próbán és otthon. Rettegni kezdett, hogy „bevonzzák”, és történik valami rossz vele, vagy a családjával.

– Végül  felnőttek a feladathoz. Annyira, hogy Petrát később már a melodrámából kellett visszahozni – nevet Ági.

Ez nagy lépés volt. Petrának ugyanis, amíg olyan, a saját életéből ismert érzéseket kellett eljátszania, mint a szerelem vagy az anyja iránti düh, a személy és a szerep nem vált szét. Saját magát játszotta. Azzal, hogy sikerült leküzdenie a halállal kapcsolatos félelmeit, ez megváltozott. Látható lett a színpadi karakter, és a színésznő közti határ.

– A drámapedagógia tanárom annak idején azt mondta: Ági, a maguk munkája csodálatra méltó, de magukból sosem lesz elismert színház. Igaza lett. – szomorkodja Ági. – Kevesen  látják meg a művészi értéket a színházunkban. Bár ez más alternatív társulatra is igaz.

Amiben egyet kell értenem. Gyanítom, a MáSzínház fiatal társulatából soha, egyet se venne fel a Színművészeti Egyetem. A felvételi bizottság valószínűleg már az értelmi sérültségnél elakadna, a tehetség értékeléséig el se jutna. Az is igaz, a társulat tagjai – mint mindenhol – itt sem egyformán tehetségesek. Csak itt a teljesítményt még az állapot is befolyásolja. Azonban a játékukból áradó őszinteség, szeretet, koncentráció varázslatos.

A Mászínház deklarált célja, hogy a nézőkben lerombolják az értelmileg akadályozott emberekkel szembeni tabukat, előítéleteket. Megmutassák, hogy ők is lehetnek színészek, játszhatnak akár „álomszerepeket” is. Talán nem latinovits-i szinten, de a maguk képességeihez mérten jól, sőt sokszor kiemelkedően.

A társulat hetente egyszer próbál. Ez nem sok, de mivel a szereplőket a szüleik hozzák, viszik, várják a próba alatt, ennyi is csoda, hogy összejön. Főleg az ilyen bizonytalan karanténos időkben. Mindezért a próbákat videóra vették, hogy a színészek otthon, a szüleikkel  is gyakorolhassanak. Egyes szülők – a szereptanulás érdekében – még a raklapokból álló díszletet is megépítették.

A rendező és Nádor Zsófia dramaturg eredeti célja az volt, hogy másféle, a színészeik világához kapcsolódó Rómeó és Júliát állítsanak színpadra.

– Szerettem volna a fő mondanivaló mögé tenni egy másodikat; az értelmileg akadályozott emberek szexualitásáról – meséli Ági. – Ez végül kimerült a nászéjszakára való utalgatásban. – sajnálkozza tovább, – de így is tabutörő. Még az érintettek családjában is.

Az alkotók elvetették Shakespeare eredeti befejezését. A békülést szépnek de idealizáltnak érezték. Ehelyett Capulett úr feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen. A család ugyanis Júliát minden fajta külsérelminyom nélkül helyezte végső nyugalomra. Ehhezképest másnap tőrrel a szívében találják a kripta előtt, Parissal és Rómeóval az oldalán. Utóbbi ráadásul nem csak azért érthetetlen, mert Rómeó elvben száműzetésben van, hanem azért is, mert Montagu.

A bíróság helyt ad a keresetnek, és a családtagok, barátok, érintettek bevonásával megkezdődik az ügy felgöngyölítése. Felszólal Júlia anyja, a dajka, Lőrinc barát, a patikárius, és a többiek. Vallomásukat flashback szerűen szakítják meg az eredeti darab jelenetei.

A Shakespeare és az alkotók által írt részeket ügyesen szétválasztották. Míg az eredeti darabot élő színpadi előadásban, Varró Dani által rímbeszedve halljuk és látjuk, addig a tárgyalási részeket videón, és prózában.

– A koncepció miatt lett Rómeó és Júlia helyett Kontra verona a darab címe. – magyarázza Ági. – Szerettük volna megmutatni, nincsenek egzakt helyzetek. Mindenki a maga szája íze szerint értelmezi az eseményeket.

Emiatt látjuk kétszer az erkélyjelenetet. Egyszer Lady Capulet szemszögéből, aki csak a lánya hangját hallja, és meg van győződve róla, hogy Júlia Parisszal beszél. Benvolio pedig – aki a kertből leskelődik – csak Rómeót hallja, és fel sem merül benne, hogy a lány a gyűlölt Capulet Júlia.

– Sokan azt hiszik, az értelmi sérültséggel élő emberek nem, vagy csak kevesebb érzésre képesek. – magyarázza Ági. – De ez csak sztereotípia. Talán naivabban, egyszerűbben fogalmazzák meg az érzéseiket, de ettől még gyűlölnek, szeretnek, örülnek, dühösek, stb. Ahogy mindenki. Talán csak gyorsabban élikmeg mindezt. Ami a negatív érzéseknél jó is. Könnyebben bocsátanak meg, gyorsabban engedik el a sérelmeket. Ám épp ilyen gyorsan élik meg például a szerelmet.

Ezt hallva megkérdezem a körülöttünk állókat, voltak már szerelmesek? A Rómeót játszó Csabi csak titokzatosan mosolyog. Petra viszont lelkesen kifejti, ő igen, mi több, jövő szombaton, tavasszal lesz az esküvője. Diplomatikusan megjegyzem, jövő szombaton még nem lesz tavasz. Erre vállat von, és mély meggyőződéssel kijelenti, hogy az lesz. Majd büszkén hozzáteszi, hogy sárga szoknyát fog viselni. Később hallottam, mikor az előtérben másokkal beszélgetett. Még szerelmes volt, de az esküvő már nem került szóba.

Kontra Verona. A darab megtekinthető a MáSzinházban, részletes információk ezen a linken érhetőek el: https://mas-zinhaz.hu/eloadas/kontra-verona

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a „Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a „Kedvencek”-re, végül legalul a kék „Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!