A hely, ahol a valahogyból csodák születnek

A Mersz bejárata. A belső ajtón felirat: "De jó volt itt!" És tényleg.

Kerényi Kata

Van egy pince valahol Budapesten, a nyolcadik kerületben, ahol a kopott vasajtó mögött csodák történnek. Ha oda belép valaki, sosem tudhatja pontosan, mi fog vele történni. A Falcsik Mari -Lantos László (Triceps) művészpáros által működtetett Mersz Klub Budapest underground művészeti életének egyik utolsó, ha nem a legutolsó oázisa. De hogyan maradhatott fenn ezekben a viharos időkben egy ilyen hely, amely szembemegy mindennel, ami mainstream?

Nem tudnak megtámadni, mert nem vagyok rossz. Nem tudnak megtámadni, mert nem vagyok jó. – mondja Triceps. Ezen a helyen már hét éve működteti a klubot, de korábban is fontosnak érezte, hogy olyan zugokat létesítsen és tartson fenn, ahol az underground művészvilág képviselői és lehetséges közönségük találkozhatnak egymással. Így a Mersznek tulajdonképpen több évtizedes múltja van, és akad nem is egy olyan törzsvendége, aki Triceps előző helyein is heti rendszerességgel megfordult. – Itt az utcában van még ezen kívül négy-öt ugyanilyen pince. Azt gondoltam, hogy mi elkezdjük, aztán jönnek majd mások is, és ez egy jó utca lesz, jönnek az alternatívok, együtt leszünk. De sétálj csak végig: minden pincén lakat van. Mi vagyunk az elsők és az utolsók.

Ottjártunkkor az évad utolsó programja zajlott éppen. Ezután a klub egy rövid nyári szünet erejéig bezár, és legközelebb szeptemberben nyit ki újra. Ezen az estén egy nemzetközi hírű előadó, Kántor István (Monty Cantsin) Kanadában élő művész kötetbemutató performanszán vehettek részt a vendégek. A könyvet a Bada Dada Alapítvány adta ki, korlátozott, számozott példányban. Ez most, amikor a legtöbb könyvkiadó az életéért küzd a gazdasági válság és a papírhiány miatt, különösen nagy szó. A klubnak ez a huszadik saját kiadású kötete.

Monty Cantsin könyvbemutatójának egy pillanata

Ebben az évben öt könyvet adtunk ki  – mondja Triceps.  – Száz példányban ugyan, de kiadtuk. A százból hat megy a Széchényi Könyvtárba: ezzel megmaradnak, örökre visszakereshetőek lesznek. Ezt minden kiadott könyvünknél nagyon fontosnak tartom. Így később, amikor mi már nem leszünk, akkor is meg lehet majd nézni, mit is csináltunk mi itt. Bár annak vallom magam, ilyen szempontból mégsem vagyok avantgárd. Az igazi avantgárdok kiadják a műveiket, aztán attól a pillanattól fogva, hogy készen vannak vele, már nem érdekli őket, mi lesz azután. Én meg nagyon fontosnak tartom, hogy a jövő generáció is tudjon valamit erről a dologról. Ugyanis nincs mit tenni: mi is a nagy magyar kultúra részei vagyunk, még ha ők leginkább hallani sem akarnak rólunk.

A Mersz alapítóinak fontos küldetése a programok szervezése mellett a tehetségek felkutatása is. Igaz, saját bevallásuk szerint emiatt nem kell sem castingolniuk, sem hirdetniük, sem hosszan keresgélniük: elég, ha kinyitják az ajtót, és akinek itt a helye, előbb-utóbb idetalál. A módszer pedig, bármilyen furcsának is tűnik elsőre: működik.

Ide bárki bejöhet, és megmutathatja magát – erősíti meg Triceps. – Vannak szabad felolvasó estjeink is, ahol már születtek nagy felfedezések, de minden elvárás és előítélet nélkül fogadunk bárkit, aki erre jár, és szeretne itt valamit csinálni. Sok tehetség nem is tudja magáról, hogy az – és ők a legizgalmasabbak. Azok, akik odáig jutottak, hogy nem az elismertség a fontos a számukra, vagy az soha nem is érdekelte őket, csak tudják, hogy dolguk van, amit megpróbálnak megcsinálni, véghezvinni valahogy. És ebből a valahogyból csodák születhetnek. Segítünk nekik, hogy felfedezzék, mit tudnak, aztán előfordul, hogy túlnőnek rajtunk – olyankor útjukra engedjük őket azzal, hogy ne felejtsenek el minket. És nem felejtenek: visszajárnak.

A kiterjedt baráti körrel Mari és Triceps online is aktívan tartja a kapcsolatot. A klubnak van Facebook-oldala, ahol az aktuális események mellett egyéb, avantgárd művészeti irányzatokhoz kapcsolódó tartalmakat osztanak meg. A törzsvendégek pedig e-mailben hírlevelet is kapnak a Mersz soron következő programjáról. Sokan mégsem a konkrét műsor miatt érkeznek péntek este a pincébe, hanem a társaság kedvéért. Sosem lehet tudni, ki jön el a törzsvendégek közül aznap, mégis, a Mersz nagy találkozások, nagy beszélgetések színhelye akkor is, ha teljesen ismeretlenek csodálkoznak egymásra, és akkor is, ha összeszokott, régi barátok futnak éppen össze.

Underground a szó minden értelmében

A járvány alatt és az azt követő gazdasági válság miatt rengeteg klub és szórakozóhely is tönkrement: mikor a korlátozásokat feloldották, sokan ki sem nyitottak többé. A Mersz ebből a szempontból is egyike a túlélőknek. A közönsége nem hagyta cserben, ahogy lehetett, visszatértek. És ennél jóval többet is hajlandóak voltak tenni.

A pince fenntartása mindennel együtt havonta 150.000 forintba kerül. Ehhez jönnek még a további költségek: a könyvek, és hogy legyen mivel megkínálni a vendégeinket. A büfénk illegális – kuncog a házigazda –,  a vendégek kifizetik, amit fogyasztanak, ez a rész önfenntartó. És sokszor megesik, hogy megtoldják valamennyi támogatással, mindenki csak egy kicsivel, de ez is sokat számít. Amikor jött a covid, egy drága barátnőnk, Japánban élő, közismert művész, azt mondta, hogy „Tudod mit? Mostantól küldök Nektek minden hónapban ötvenezer forintot.” Együttműködünk a Halszájoptika csoporttal, tőlük is kapunk havi hozzájárulást. És nézz körül – mutat körbe –, itt minden eladó! Ha megtetszik bármelyik könyv, vagy kép, vagy akármi, megveheted.

Péntek este a Merszben

Tény, hogy van itt bőven bámészkodni- és megkívánnivaló. Egy kisebb könyvesboltnyi könyv, a falakon fotók, rajzok, festmények, és minden asztal tele izgalmasabbnál izgalmasabb apróságokkal. Elfér itt egymás mellett az akt és a bronzangyalka, a vekker, a szárított virág, a plüssállat és a porcelántányér – mint ahogy a legnagyobb természetességgel vannak együtt az ide járó, nagyon különböző emberek is. Lehet kultúrmisszióról, tehetséggondozásról, értékmentésről beszélni, de a legfontosabb mégiscsak az, hogy a Mersz egyszerűen egy jó hely. És erre nincs jobb garancia, mint az az indíttatás, amely létrehozta. Megmondom, miért csinálok helyeket  – mondja Triceps. – Mert szeretnék valahol otthon lenni. De ehhez nekem társaság kell. Mit csináljak: jugó vagyok, balkáni… Szeretnék egy jó helyet, és legyen program is, ha már így együtt vagyunk. Itt nincs megítélés, nincs elvárás. Csak annyi, hogy legyünk.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!