A túlélésünk múlhat azon, mivel fűtünk

Fotó: Unsplash

Szentgyörgyi Zsuzsa

Ennek az írásnak lehetett volna a címe akár az is, hogy A tél közeleg. Lássuk be: meglehetősen lapos mondat. Ám erős felütésként ez a cím mégis szerepelhetett nemrég egy igen tekintélyes brit gazdasági lapban. Mert az igazsága kétségtelen. Nyilván most, a tartós kánikulában igencsak messzinek tűnik a tél, a hideg szelek, a jég, a hó. De mindenképpen eljön.

És eljönnek, sőt, fokozódnak az energiaellátási gondok is. Nem meglepő tehát, hogy korábbi, sőt legújabb energetikai elgondolásaikat is folyamatosan felülvizsgálják a fejlett országok. Átmeneti megoldásként ismét sorra helyezik üzembe korábban bezárt szénerőműveiket, vagy a még működő, de már leállásra ítélteket tovább dolgoztatják. Így tesz Németország és Magyarország is.

Mindenképpen paradigmaváltás várható napjainkban az atomerőművek tekintetében is, amikor az orosz háború és az erre erős válaszként meghozott szankciós döntések miatt igencsak bizonytalanná válik az olaj- és gázüzemű erőművek sorsa. Példa erre a váltásra az USA energia-politikájának jelentős változása is. Az Egyesült Államok villamosenergia-ellátásának mintegy ötödét jelenleg nukleáris reaktorok adják, és a kormányzat elszántan törekszik arra, hogy ezt az arányt feljebb vigye. Érveiket eddig elsősorban a légkörszennyezés miatti aggodalomra alapozták. Az atomenergiát világszerte a tiszta energiatermelők közé sorolják, és az USA vezetése a most elterjedt háromgenerációs reaktorok bővítése mellett — sőt, még inkább — a fejlett új generációsokat is támogatja. Ráadásul nemcsak szövetségi szinten: például Kaliforniában, amely egyébként a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés egyik fő zászlóvivője, most azt fontolgatják, hogy a kialakult helyzet miatt elhalasztják legutóbb üzembe állított atomerőművük korábban már tervezgetett bezárását.

A Diablo Canyon erőmű Kaliforniában (kép: Wikimedia)

De a legjobbnak tűnő tervek részleteiben is megbújik az ördög. Ebben az esetben a reaktorok fűtőanyagában. Ugyanis az amerikai kormány Energetikai Információs Hivatalának közlése szerint ennek 14 százalékát Oroszországból, további 43 százalékát pedig Kazahsztánból szerzik be. Voltaképpen ez utóbbi is orosz, mert ott dúsítják, orosz intézményben teszik alkalmazhatóvá a kazahoknál bányászott uránt. Igaz, az USA-ban is vannak uránlelőhelyek, de ezek egy részének termelését az elmúlt években sorra visszafogták. Természetesen a mai, háború okozta helyzetben erős törekvések vannak az orosz import megkerülésére: már nyilatkozott az energetikai miniszter, Jennifer Granholm, hogy dolgoznak egy nemzeti uránstratégián. Mi több, a Bill Gates alapítványa által alapított TerraPower, amely elsősorban az új típusú reaktorok fejlesztésében érdekelt, kinyilvánította – még az állami szintű bejelentéseket megelőzve –, hogy a továbbiakban nem érdekelt az orosz importban.

Csakhogy, a végleges megoldásokig is cselekedni kell. Figyelemreméltó, hogy eddig nem hangzottak el a fűtőanyagot korlátozó vagy letiltó törekvések, sem az EU-ban, sem az USA-ban. Egyébként nem maga az urán jelent problémát, az bőségesen található a világban. Csak nem egyenletes eloszlásban. A leggazdagabb előfordulások Afrikában találhatók, többnyire a nem éppen nyugodt állapotú, politikalilag érzékeny térségekben. És ezeknek a lelőhelyeknek a jelentős része ma már kínai tulajdonban van. Éppúgy, mint azok a bányák, amelyek a napjainkban és a közeljövőben egyre fontosabb akkumulátorok alapvető anyagainak, a kobaltnak és a lítiumnak a lelőhelyei.

Uránbánya Namíbiában (kép: Wikiwand)

A tél közeleg. Sőt: utána is sorra jönnek majd a telek. Villamosenergia pedig nemcsak a nagy hidegben kell: egyre nő az igény iránta az iparban, az agráriumban, no meg, ha valóban kiszorulnak a belsőégésű motorokkal meghajtott gépkocsik a piacról, akkor egyre inkább a közlekedésben is.

Jelentékenyen megerősödik tehát az atomerőművek szerepe. Kétféleképpen is. Egyrészt a légkört nem szennyező, „tiszta”, folyamatos ellátást biztosító energiatermelő lehetőségként. Másrészt pedig, merőben új jelenségként, az orosz háború, vagyis, az olaj- és gázkorlátozások – esetleg akár üzemanyagínség – következtében. A gond csak az, hogy egy új atomerőmű felépítése legalább három-négy év, de inkább hat-hét, esetleg ennél is több. Csak reménykedhetünk, hogy ennél jóval előbb megnyugtató szerződésekkel befejeződik ez a mostani háború, és ezáltal enyhülnek, vagy akár meg is szűnnek a mostani, velejáró korlátozó szankciók. De ne feledjük: a légkörünk megóvása, Földünk felmelegedési folyamatának megállítása továbbra is érvényben marad, ehhez pedig a várhatóan növekvő villamosenergia-igény is hozzájárul. Tehát atomerőművekre továbbra is szükség lesz, legfeljebb béke idején az ezekhez nélkülözhetetlen dúsított uránt sok országban ismét Oroszországból tudják majd beszerezni. A kihívás tehát adott: és a kérdés már nemcsak az, mi lesz télen, hanem az, hogy mi lesz az összes eljövendő telünkön. Mit teszünk, hogy a bolygónk kicsit fellélegezhessen?

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!