Az élet most Kijevben 1. – Hideg tél jöhet

Fotó: Szergij Korovajnij

Marharyta Yakovleva Ormotsadze

Kijev a szabad világ fővárosa. Ha valaki ide látogatna, repülőn nem jöhet, mert a légiforgalmat a háború miatt több mint fél éve blokkolták. A város csak vonattal vagy busszal közelíthető meg. Lebombázott házak között, légvédelmi szirénák hangjától övezve elegáns éttermeket és színvonalas koncerteket fedezhet fel itt a látogató. Az emberek ünneplik az ukrán hadsereg győzelmeit és szidják az álreferendumokat; közben tűzifát halmoznak fel a télre, tartva az infrastruktúra elleni orosz szabotázstól.

Menekültként a saját hazádban

Ezt a cikket részben Kijevben élő nagynéném kérésére írom. Ő olyan katonákon segít, akik a háborúban elvesztették egy vagy több végtagjukat; ruhákat alakít át a számukra, hogy legyen mit hordaniuk. Azt mondta, fontos, hogy a világ tisztában legyen vele: Ukrajna egy ezeréves hagyományokkal és kultúrával rendelkező ország. Vannak sziklába vájt kolostoraink, amelyek egy évezreddel ezelőtt épültek. Vannak itt színházak, amelyek színpadán Serge Lifar, Alekszej Ratmanszkij és más nagyszerű táncosok karrierje kezdődött. Egyetemek, ahol híres tudósok (mint például Igor Szikorszkij) tettek fontos felfedezéseket. Olyan írók születtek itt, mint Leszja Ukrajinka, Ivan Franko, Nyikolaj Gogol, Chaim Bialik, Michael Bulgakov, Isaak Babel, Tarasz Sevcsenko. De van számos ukrán származású Nobel-díjas is: Ilja Mecsnyikov, Georges Charpak, Shmuel Agnon, Roald Hoffmann, Selman Waksman. „Ha a világ jobban ismerné Ukrajnát, és tudná, hogy ez egy gazdag múltú és kultúrájú ország, okos és kreatív emberek szülőhazája, akkor talán több segítséget kaphatnánk ebben a szörnyű háborúban” – állítja a nagynéném.

A hatósági nyilvántartás szerint ma több mint 70 000 frissen regisztrált, országon belüli menekült él Kijevben. Mariupolból, Szeverodonyeckből, Berdjanszkból, Harkivból, Nyikolajevből és más, orosz támadásoknak kitett városokból érkeztek: van, akinek a lakhelyét elfoglalták az oroszok, és vannak, akik a bombatámadások elől menekültek el.

Bár sok kijevi hagyta el a várost, a helyükre menedékkeresők érkeztek. Itt segélyközpontok fogadják őket: van szervezet, amelyik ingyen szállást biztosít, mások pénzzel és tárgyi adományokkal igyekeznek segíteni. A helyi lakosok közül nem mindenki örül az emberáradatnak, de a legtöbben együttérzőek és segítenek, amiben tudnak“ – mondja Tatjana Matychak újságíró, aki idén nyáron tért vissza Kijevbe Franciaországból, ahová a háború kezdetekor menekült. Majd hozzáteszi: a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők közül jó néhányan, akiknek van pénzük, nem segítséget kértek, hanem saját vállalkozást hoztak létre Kijevben, ezzel is hozzájárulva a város fejlődéséhez. A Shaurma on the wood nevű kávézó tulajdonosai például mariupoli menekültek.

Sorra jönnek létre a segítő csoportok is. A közösségi oldalakon, ahol megtalálhatják egymást az azonos területekről érkezettek; a ruhaboltokban és a játékboltokban, ahol a családok találkozhatnak; sőt, társasházak lakóközösségeiben is. Hamar kiderül, kinek a szomszédságába költöztek menekültek, így az emberek célzottan képesek ellátni őket bútorokkal, edényekkel, ágyneművel és ruhával – ami számukra felesleges, az azok számára, akik mindenüket elveszítették a háborúban, hatalmas segítség.

Az Orosz Föderáció által a zaporozsjei megszállt területeken tartott álnépszavazások, valamint a Dnyeper és Zaporozsje bombázása után újabb menekültáradat érte el Kijevet. Rögtön észrevehető, hogy kik azok, akik ezekről a területekről érkeztek, mert ahogy megszólalnak a légvédelmi szirénák, pánikba esnek. A légiriadók alatt az üzletek bezárnak, és a tulajdonosok minden vásárlót felszólítanak, hogy hagyják el az épületet. Nagyon ijesztő kint állni a szabadban, miközben szólnak a szirénák, de a kijeviek, amennyire ez lehetséges, már hozzászoktak az állandó életveszélyhez.

Akik ilyen körülmények között itt maradtak, azoknak mind megvan rá az okuk. Van, aki azért nem akarja elhagyni Ukrajnát, mert kötelességének érzi, hogy kitartson a hazája mellett a végsőkig. A 60 év alatti férfiak azért nem távozhatnak az országból, mert mozgósítási parancs alá esnek — ez alól kivételt képeznek azok, akiknek három vagy több kiskorú gyermekük van. Azok a nők, akiknek a férjük vagy a fiuk a fronton van, szeretnének a lehető legközelebb maradni hozzájuk. Vannak, akik az egészségi állapotuk miatt már nem mernek nekivágni egy hosszabb útnak: sokan közülük idősek vagy fogyatékkal élők. Az ő igényeiket szem előtt tartva ukrán önkéntesek olyan buszokat szerveztek, amelyekkel még az ágyhoz kötött betegeket is evakuálni tudják. Ehhez a közönséges buszokból kivették az összes ülést, és jól felszerelt kórházi ágyakat tettek a helyükre. Ennek ellenére a fekvőbetegek és az idősek sokszor nem biztosak abban, hogy fizikailag bírnának egy hosszabb utat. Ezért maradnak — és velük a családtagjaik is.

Tankcsapdák Kijev központjában (Fotó: Szergij Korovajnij)

Túlélni a telet

Megyek fát vágni“ – ez az egyik leggyakoribb mondat, amit Kijev utcáin idén ősszel hallani lehet. Így éltek a balti országok az 1990-es években, és így élt Grúzia is 2008-ban, amikor az Orosz Föderáció blokkolta az olajvezetékeket. A bombázáshoz, szirénákhoz, alagsorban és metróban töltött éjszakákhoz, civilek és katonák tömeges temetéséhez lassan hozzászokó kijeviek most újabb kihívások előtt állnak. Csernyihivben, Irpinben, Bucsában és más elővárosi területeken néhány házban tavasz óta nincsen víz. Hiába látogatott ide a nyugati világ számos vezetője és olyan sztárok, mint Angelina Jolie, Bono és még jó néhányan, hogy felhívják a világ figyelmét az itteni helyzetre, sok embernek még mindig nincs hol laknia.

A vagyoni különbségek is hatalmasak. Egy mariupoli menekült 2000 UAH-t (ukrán hrivnyát) kap, ami körülbelül 50 dollárnak felel meg, míg az osztályvezetői szintű tisztviselők fizetése 150-250 ezer UAH. Az átlagfizetés Kijevben 30.000 UAH-ról 20.000 UAH-ra esett vissza, ez alól egyedül a közszféra jelent kivételt. Így a lakosság két társadalmi csoportra oszlott: tisztviselők és mindenki más. De a legtöbben ezt nem teszik szóvá, mivel a legfőbb cél most az, hogy Ukrajna megnyerje a háborút. A Kijevben letelepedett menekültek a szociális ellátás mellett igyekeznek munkát is vállalni, és mivel ők nem a fővárosi fizetésekhez szoktak, szívesen elvállalják a nehezebb és rosszabbul fizetett munkákat is: így lesz belőlük buszsofőr, bolti alkalmazott vagy takarító. Ezeket az állásokat Kijevben most nagyrészt menekültek töltik be, pótolva azokat, akik elhagyták a fővárost: ez a munkaadóknak nagyon kényelmes, mivel az alacsony és közepes képzettséget igénylő munkákért járó fizetéseket a gyorsan emelkedő árak ellenére sem kell emelniük.

Az egyik legszorongatóbb félelem most a kijeviek számára – az atomtámadás után talán a második legnagyobb — a hideg tél miatti aggodalom. „Attól nem félünk, hogy az oroszok blokkolják a gázvezetéket – Ukrajnának elegendő saját tartaléka van. De a hidegben kiszolgáltatottabbak vagyunk: ha nem lesz víz és villany, akkor fűtés sem” – mondja Inna barátom. Felkészülve a legrosszabbra az emberek a bejárati ajtók mellé tűzifa-készleteket gyűjtenek, hogy legrosszabb esetben szabadtéren gyújthassanak majd tüzet. Közben generátorokat, rádiókat, gyógyszereket és gabonaféléket is vásárolnak – háborús télre készülve, és emlékezve arra, hogy milyen fagyos teleket éltek át a balti országokban az 1990-es évek elején és Grúziában a 2000-es években.

Pontosan senki nem tudja, milyen hetek-hónapok várnak Kijev lakosaira. Az élet ettől még nem áll meg — cikkünk hamarosan következő második részében az atomháború és a kijevi humor is szóba kerül.

Nem sokkal a cikk megjelenése előtt az orosz csapatok újabb támadást indítottak Ukrajna ellen – az egyik legbrutálisabbat 2022 februárja óta. Október 10-én rakétákat és kamikaze drónokat lőttek ki Kijevre és Ukrajna több más városára, helyrehozhatatlan károkat okozva ezzel középületekben, lakóépületekben és több tucat infrastrukturális létesítményben. A támadásnak 14 halottja és 50 sebesültje van. A fővárosban az egyik rakéta a városközpontban csapódott be, nem messze egy játszótértől és egy kórháztól. Rakéták rongálták meg a Hanenkiv Múzeum ablakait, ahol Bizánc és az ókori Tibet emlékeit, valamint Velasquez, Rubens és más kiváló mesterek festményeit őrzik. Lvivben egy rakéta megrongált egy energiaszigetet, melynek következtében a város áram nélkül, a többszintes épületek nagy része pedig víz nélkül maradt. Rakéták csapódtak be a Dnyeperbe és Zaporozsjében is. Október 11-én este a kijevi közhangulat elkeseredett, de elszánt volt: a lakosok egybehangzóan állították, hogy már nincs bennük félelem, lelkileg megerősödve szállnak szembe az orosz terrorral.

Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!