Március 4-én katonák szállták meg Európa legnagyobb atomerőművét az ukrajnai Zaporizzsjában. Mi több: ágyúkat, egyéb fegyvereket és lőszerhalmokat is telepítettek oda. A világ – és különösen mi, nem túl távoli európai szomszédok – rettegve gondol arra, nehogy a megszállók egy átgondolatlan hadművelettel működésbe hozza ezt a potenciális „atomfegyvert” . Szerencsére legalább az ukrán villamosenergia-ellátást sikerült szinte pillanatokkal a háború kitörése előtt átkapcsolni róla az európai hálózatra.

A háború első néhány hetében szinte minden barátom elhagyta Kijevet: Izraelbe, Németországba, Lengyelországba, Liechtnsteinbe, Csehországba, és más országokba menekültek. Az ottani kormányok mellett önkéntesek és teljesen egyszerű, hétköznapi emberek fogadták őket és nyújtottak számukra segítséget. Ismeretlenek nyitották meg a házuk ajtaját előttük, étellel kínálták őket, ruhát vettek nekik. Végtelenül megindító gesztusok ezek.

A klasszikus gyermekmesék egy része – főként a kevésbé ismert eredeti változataik – horrortörténeteket mesélnek el. Elég a mostoha által a halálba küldött – és gyilkossá lett – Jancsira és Juliskára gondolnunk, vagy Csipkerózsika eredeti meséjére, amelyben az alvó lányt a nős király megerőszakolja, s ikrei születnek. De még ritkább, hogy oknyomozás kezdődik, ki volt a mese valódi főhőse.