Karlovy Vary 300 éve Európa egyik orosz fővárosa. A 19. század óta az orosz arisztokraták kedvelt üdülőhelye, az 1990-es évek óta pedig az orosz újgazdagok és a felső középosztály elegáns nyaralóvárosának számít. Nemrég azonban mindez megváltozott. Mi lesz a várossal a jelenlegi helyzetben?
háború
Szeretnénk, ha az új év közelebb vinne bennünket is ahhoz, hogy a szabadságot, a befogadást és az ezért kiálló embereket, tetteket tudjuk ünnepelni.
Lengyelország az orosz-ukrán háború kitörése óta több, mint 1,4 millió ukrajnai menekültnek nyújtott otthont, többnek, mint Európa bármely más országa. Korábban már írtunk róla, hogyan fogadták a bajbajutottakat – azóta hat hónap telt el.
A skandináv mesterlövészektől okkal tartanak. A minden idők leghalálosabb mesterlövésze titulus pedig a finn Simo Häyhät illeti, aki összesen 705 ellenségét ölte meg az 1939. november 30-án kitört téli háború (vagy szovjet-finn háború) során.
Nem ártana, ha ki-ki megnézné itt a divatba jött Balaton-felvidéken, kik laktak valaha az ő mostani víkend- vagy lakóházában.
Tudósítás az ukrán frontvonalból
Nem vacakoltak – mentették, akit menteni kellett. Nem is volt más választásuk.
Az a legnehezebb, hogy itt, Kijevben egyértelműen megérted: a világ már soha nem lesz olyan, mint régen… Amikor valahol egy idegen országban történik hasonló, akkor csak értetlenkedsz, és azzal magyarázod, hogy ott minden teljesen más, az emberek máshogy gondolkodnak. Aztán veled is megtörténik.
A hatalom megrészegít, vagy bölcsebbé tesz? Boldogságot hoz, vagy soha nem elég belőle?
Kijev a szabad világ fővárosa. Ha valaki ide látogatna, repülőn nem jöhet, mert a légiforgalmat a háború miatt több, mint fél éve blokkolták. A város csak vonattal vagy busszal közelíthető meg. Lebombázott házak között, légvédelmi szirénák hangjától övezve elegáns éttermeket és színvonalas koncerteket fedezhet fel itt a látogató. Az emberek ünneplik az ukrán hadsereg győzelmeit és szidják az álreferendumokat; közben tűzifát halmoznak fel a télre, tartva az infrastruktúra elleni orosz szabotázstól.
Március 4-én katonák szállták meg Európa legnagyobb atomerőművét az ukrajnai Zaporizzsjában. Mi több: ágyúkat, egyéb fegyvereket és lőszerhalmokat is telepítettek oda. A világ – és különösen mi, nem túl távoli európai szomszédok – rettegve gondol arra, nehogy a megszállók egy átgondolatlan hadművelettel működésbe hozza ezt a potenciális „atomfegyvert” . Szerencsére legalább az ukrán villamosenergia-ellátást sikerült szinte pillanatokkal a háború kitörése előtt átkapcsolni róla az európai hálózatra.
Páger a nácikat szolgálta, De Sica az üldözötteket
A háború első néhány hetében szinte minden barátom elhagyta Kijevet: Izraelbe, Németországba, Lengyelországba, Liechtnsteinbe, Csehországba, és más országokba menekültek. Az ottani kormányok mellett önkéntesek és teljesen egyszerű, hétköznapi emberek fogadták őket és nyújtottak számukra segítséget. Ismeretlenek nyitották meg a házuk ajtaját előttük, étellel kínálták őket, ruhát vettek nekik. Végtelenül megindító gesztusok ezek.
Minden éjjel azt álmodom, hogy otthon vagyok, Kijevben. Álmomban az Andrejevszkij lejtőn vagy a Vlagyimirszkaja utcán sétálok. Éjjelente ukrán menekültek milliói álmodják ugyanazt – álmunkban mindannyian újra és újra bejárjuk az otthonunk legkedvesebb helyeit.
A bostoni teadélutánról már biztosan mindenki hallott, hiszen az az esemény tekinthető az amerikai függetlenségi háború közvetlen előzményének. Csaknem 150 évvel később pedig nem tea, hanem cukorszirup öntötte el a várost, történelmi méretű tragédiát okozva. De ki vagy mi tehetett arról, hogy ez megtörténhetett?
Gondolhatnánk, hogy a viharos XX. században épp elég dolga volt az egyes országok hadseregeinek. Rohamosan fejlődött a haditechnika, újra és újra átrendeződött a nagyhatalmak világtérképe. Mindeközben Ausztráliában a fegyveres erők a helyi élővilággal folytattak ádáz és reménytelennek tűnő háborút.
A klasszikus gyermekmesék egy része – főként a kevésbé ismert eredeti változataik – horrortörténeteket mesélnek el. Elég a mostoha által a halálba küldött – és gyilkossá lett – Jancsira és Juliskára gondolnunk, vagy Csipkerózsika eredeti meséjére, amelyben az alvó lányt a nős király megerőszakolja, s ikrei születnek. De még ritkább, hogy oknyomozás kezdődik, ki volt a mese valódi főhőse.