Minden zajra összerezzenek – ukrán menekültek történetei 1. rész

Fotó: Bielik István

Margarita Ormotsadze Yakovleva

Fordította: Kerényi Kata

Minden éjjel azt álmodom, hogy otthon vagyok, Kijevben. Álmomban az Andrejevszkij lejtőn vagy a Vlagyimirszkaja utcán sétálok. Éjjelente ukrán menekültek milliói álmodják ugyanazt – álmunkban mindannyian újra és újra bejárjuk az otthonunk legkedvesebb helyeit.

Nem maradt más, csak a romok

Egy június végi napon reggel ötkor minden különösebb ok nélkül felriadtam. Megnyitottam a Facebookot, és azt láttam, hogy négy, Belaruszból indított rakéta csapódott be Kijevben. Az egyik éppen egy barátom, Olena Berezina fotós, háromgyermekes édesanya lakásába. Bár Olena már február óta az Európai Unió területén tartózkodik, az otthona most semmivé lett. A szomszédai, akikkel sokszor utaztam együtt a liftben, meghaltak vagy súlyos sérülésekkel kórházban fekszenek. Olena lakásának sem teteje, sem falai nem maradtak. Most végképp bizonyságot nyert: Liechtensteinbe utazni a három kicsi gyerekkel rögtön azután, hogy a bombázások megkezdődtek, Olena életének legjobb döntése volt. Aztóta kétszer csapódott be rakéta a házukba. Először még áprilisban: akkor egy fiatal nő, Vera Gyrych, a Szabad Európa munkatársa vesztette ott az életét.

Vera Gyrych

Most segítek Olenának pénzt szerezni, hogy rendbehozhassa a lakást. Roza Tapanova, a Babij Jar Emlékközpont igazgatója biztosítja a szükséges összeg felét. Az államtól most nem egyszerű felújítási támogatáshoz jutni. De muszáj tenni valamit, hogy az esők el ne pusztítsák még azt a keveset is, ami Olena otthonából maradt.

Ezt a történetet én is menekültként írom: az vagyok már 2022 márciusa óta. Az Ukrajnai Zsidó Hitközségek Szövetségének köszönhetően először Bukarestbe menekítettek, onnan tovább utaztam Budapestre, aztán pedig Varsóba. Lengyelországban március végétől májusig a Chábád közösség táborában dolgoztam önkéntesként. Számos menekülttel kerültem kapcsolatba, sok olyan emberrel találkoztam itt, akik valóban megjárták a poklot – többek közt Mariupolból érkezett ukránokkal, akiket a pincékből és a romok alól menekítettek ki.

Kijevből menekülve a közösségem több tagjával utaztam, köztük Naomival és a fiával, Mishával. Bukarestbe még együtt érkeztünk, aztán ők Londonba költöztek egy olyan program támogatásával, amely ukrán menekülteknek keresett támogatókat az Egyesült Királyságban. Naomi számára a legnehezebb az volt, hogy elinduljon a teljes ismeretlenbe, hátrahagyva az otthonát és egész addigi életét. „A rabbink azt mondta, nincs más megoldás, csak a menekülés. Fogalmunk se volt, hova menjünk, de Kijevet el kellett hagynunk a bombázások miatt. Hiszen ott is csak az állandó bizonytalanság várt ránk: nem tudhattuk, hogy ha este lefekszünk, reggel felébredünk-e még.” Egy kis bőröndöt és a tárcáját vitte csak magával. „Az egész háború kitörése óta először akkor fakadtam sírva, amikor felszálltunk a buszra”.

Naominak szerencséje volt: talált maguknak segítséget, és most Londonban az egyik ottani zsidó közösség támogatja őket. „Lehetetlen szavakba önteni, mennyire hálás vagyok ezért” – vallja.

Fotó: Unsplash/Kevin Buckert

Ugrás az ismeretlenbe

Borzasztó nehéz volt lelkileg. Egy barátomnak, Olyának egy török zenész a párja, ők hívtak minket Törökországba. Amikor a légvédelmi szirénák és a robbanások hangja már napi zaj lett Kijevben, felszálltunk egy menekülteket szállító vonatra, ami Lengyelország felé indult. Három órát gyalogoltunk az ukrán-lengyel határon, és így is alig jutottunk át, akkora volt a tolongás. Még mindig az ott átéltek hatása alatt vagyok” – meséli Julia Sabetskaja ukrán zeneszerző és zongoraművész, aki most már a törökországi Marmarisban él. Lettországi önkéntesek segítettek neki Lengyelországban, és ők vették meg a jegyét is Törökországba. Ott a barátai szereztek neki munkát egy szállodában. „Két hónapig Olyáéknál laktam. Minden zajra, minden elhúzó repülőre a mai napig összerezzenek, de Isten segítségével túléltem”.

Julia és sorstársai nem tudják, mikor térhetnek vissza a hazájukba. Épp aznap, amikor vele beszélgettem, Vinnicja belvárosát orosz rakétatalálat érte: több, mint 20 ember meghalt, 50 autó porig égett, és többen súlyos sérülésekkel kerültek kórházba.

Sokan rettenetes dolgokon mentek keresztül. Az egyik kedves barátom, Olena Domuz, aki egy bankban dolgozott, Bulgáriába menekült. Aznap született meg benne a döntés, amikor a háború elkezdődött. „Február 24-én reggel 7 körül elmentem egy barátom kislányáért. Volt köztünk egy egyezség, hogy ha kitörne a háború, elviszem magamhoz Lvivbe. Délután fél egy táján hagytuk el Kijevet: a lányom, a barátom lánya, a kutyánk, Karlan és én. Folyamatosan húztak el felettünk a vadászgépek. Megpróbáltunk átjutni a Gostomel-hídon, de addigra már teljesen beállt ott a forgalom. Aztán alig tíz perccel később az oroszok bombázni kezdték a Gostomel repteret.

Március 6-ig Lvivben voltunk, ahol naponta voltak légiriadók. A barátommal egyeztetve abban maradtunk, hogy elviszem a gyerekeket Lengyelországba. A határon hatalmas volt a tolongás, emiatt nagy kerülőt kellett tennünk, de még így is viszonylag gyorsan eljutottunk Rzeszówba. Az ott élő lengyel barátaink biztosítottak nekünk szállást. A megérkezésünk utáni napon a kutyánk beteg lett, és orvosi ellátásra szorult. Az állatorvosi klinikán nem fogadtak el pénzt tőlünk a kezelésért, csak a gyógyszereket kellett kifizetnünk. Szinte már az érkezésünk napján nekiálltam munkát keresni, és találtam is egy bankban, Bulgáriában. Így március 23-án Szófiába utaztunk. Most itt élünk.”

Tóparti béke, háborús traumák

Magyarországon több tízezer ukrán menekült él, közülük sokan kapnak segítságet az átélt traumák feldolgozásához különböző állami, egyházi vagy civil szervezetektől. Ami engem illet: május óta ismét Magyarországon vagyok, Balatonszemesen, egy olyan táborban, amit ukrajnai zsidó menekültek számára létesített közösen az Ukrajnai Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Chábád közösség és a magyar kormány.  Jelenleg nagyjából 400 felnőtt és gyerek él itt. A hely támogatja a zsidó szokások szerinti életformát: a kóser étkezést, a Sabbat és más hagyományok, szabályok betartását. Ukrajna minden részéből érkeztek ide emberek: Harkivból, Berdjanszkból, Melitopolból, Zaporizzsjából, Kijevből és más városokból is. Olyanok vannak itt, akik mindenüket elveszítették, mert a lakóhelyüket elpusztították az orosz rakéták.

Daniela és a kisfia, David Berdjanszkból jöttek. Útközben egyszer orosz katonák fegyvert fogtak a kisfiúra az egyik ellenőrzési ponton. Sok ilyenen kellett áthaladniuk menet közben, és minden egyes ellenőrzésnél fegyveres orosz katonák kutatták át a buszt, amivel utaztak. Most végre biztonságban vannak.

A tábor közvetlenül a Balaton partján van, tiszta és rendezett, csodálatos természeti környezetben. A fenntartó szervezetek mindent megtesznek, hogy támogassanak minket. Mióta a háború megkezdődött, nők, gyerekek és idősek százezrei keltek útra, hogy menedéket találjanak. Ez a balatoni létesítmény az egyike ezeknek.

Azok, akik ide érkeznek, azt mondják, olyan ez a hely, mint egy rehabilitációs központ. Mindannyian szörnyűségeket éltünk át, még azok is, akik közvetlenül meg sem tapasztalták a bombázásokat. Éjjel-nappal a szirénák hangjai között létezni, óvóhelyekre menekülni, hallani, hányan haltak meg a közelben, és több ezer katona halálhírével szembesülni nap mint nap nagyon embert próbáló. Minden ukrán menekült ugyanazokkal a tünetekkel küzd hónapok óta: a hangos és hirtelen zajokra összerezzenünk és pánikkal reagálunk, mert a háború hangjaira emlékeztetnek minket. Bárhogy is alakul az életünk később, ez a szörnyű háború örök nyomot hagyott a lelkünkben.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni! 

Mennyire tetszett Önnek ez a cikk?

Kattintson a csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a cikket.