Lengyelország az orosz-ukrán háború kitörése óta több, mint 1,4 millió ukrajnai menekültnek nyújtott otthont, többnek, mint Európa bármely más országa. Korábban már írtunk róla, hogyan fogadták a bajbajutottakat – azóta hat hónap telt el.
menekültek
Kijev a szabad világ fővárosa. Ha valaki ide látogatna, repülőn nem jöhet, mert a légiforgalmat a háború miatt több, mint fél éve blokkolták. A város csak vonattal vagy busszal közelíthető meg. Lebombázott házak között, légvédelmi szirénák hangjától övezve elegáns éttermeket és színvonalas koncerteket fedezhet fel itt a látogató. Az emberek ünneplik az ukrán hadsereg győzelmeit és szidják az álreferendumokat; közben tűzifát halmoznak fel a télre, tartva az infrastruktúra elleni orosz szabotázstól.
A háború első néhány hetében szinte minden barátom elhagyta Kijevet: Izraelbe, Németországba, Lengyelországba, Liechtnsteinbe, Csehországba, és más országokba menekültek. Az ottani kormányok mellett önkéntesek és teljesen egyszerű, hétköznapi emberek fogadták őket és nyújtottak számukra segítséget. Ismeretlenek nyitották meg a házuk ajtaját előttük, étellel kínálták őket, ruhát vettek nekik. Végtelenül megindító gesztusok ezek.
Minden éjjel azt álmodom, hogy otthon vagyok, Kijevben. Álmomban az Andrejevszkij lejtőn vagy a Vlagyimirszkaja utcán sétálok. Éjjelente ukrán menekültek milliói álmodják ugyanazt – álmunkban mindannyian újra és újra bejárjuk az otthonunk legkedvesebb helyeit.
Bécs második kerületében, az Integrációs Ház Projekt mindhárom épületén fekete zászló jelzi: a menekültügyet nagy veszteség érte. Nemcsak a ház mostani lakói, a projektek részvevői, a számkivetettségből három évtized alatt kiemelt és a hétköznapi életbe átvezetett egykori menekültek ezrei/tízezrei gyászolnak. Willi Resetarits, a népszerű muzsikus, énekes, előadó halála nagy csapás Ausztria zenei életének is.
Szerzőnk, aki nemrég az életét mentve hagyta el kijevi otthonát, szerencsésen megérkezett Varsóba. A háború olyan következményeiről számol be személyes tapasztalatai alapján, amelyekről eddig nem sokat hallhattunk.
Kárpátalján kezdenek kiürülni a boltok készletei, és amit még lehet kapni, az a duplájába kerül, mint három hete. Beregszászban vannak néhányan, akik éjt-nappallá téve dolgoznak a menekültekért. Például Erika, aki kétgyermekes családanyaként maga is menekülni kényszerült.
Hogyan és hová érkeznek, akik az Ukrajnában zajló háború elől menekülve lépik át a magyar határt? Hogy küzdenek meg a kettős érzéssel: hogy itt már nem bánthatja őket senki, de nem lehet tudni, hogyan tovább? Bielik István képriportja
A háború elől menekülők nagy része nő és gyerek. Közülük sokan biztos anyagi háttér és kapcsolatok nélkül érkeznek a teljes ismeretlenbe. Szamoskéren a helyiek ilyen családokon próbálnak segíteni.
Szamoskéren néhány Kárpátaljáról menekült család várja a háború végét. Meglátogattuk őket.
Van Bécsben egy múzeum, ahová ritkán téved külföldi. Volkskunde Museum, vagyis a néprajzi. Kissé lepukkant barokk palota a Josefstadt-ban, a dallamos nevű Laudongassén. Villamos csörömpöl előtte, ami a belvárosba visz. Ez itt lakónegyed, nem turista-látványosság. Talán be sem megyek, ha nem srévizavé szemben van szerencsém megszállni egy verőfényes októberi héten. Így is csak az utolsó napom délelőttjét szánom rá, hogy elüssem az időt a vonatom indulásáig.