Zenész és az integráció harcosa – Willi Resetarits öröksége

Szászi Júlia

Bécs második kerületében az Integrációs Ház Projekt mindhárom épületén fekete zászló jelzi: a menekültügyet nagy veszteség érte. Igaz, nemcsak a ház mostani lakói, a projektek részvevői, a számkivetettségből három évtized alatt kiemelt és a hétköznapi életbe átvezetett egykori menekültek ezrei/tízezrei gyászolnak. Willi Resetarits, a népszerű muzsikus, énekes, előadó halála nagy csapás Ausztria zenei életének is. Tény, hogy hírnévre jóval emberjogi elkötelezettségének kiteljesedése előtt tett szert – s az is igaz, hogy ez az ismertség nagyban segítette elképzeléseinek megvalósításában.

A 73 éves korában egy otthoni balesetben elhunyt Resetarits alias Ostbahn Kurti az a ritka művész volt, aki több mint ötven éven át több nemzedék igényeit volt képes tucatnyi stílusú és műfajú zenéjével kielégíteni. Burgenlandi horvát gyökerű család szülötteként élete első éveiben kizárólag horvátul beszélt, és már majdnem négy éves volt, amikor a család Bécsbe költözése után a németet elsajátította. A németet? Az igazi bécsi dialektust, a wienerisch-t, mégpedig a legautentikusabb helyszínen: Bécs 10. kerületében, a máig munkáskerületnek számító Favoritenben. Már gimnazistaként zenekara volt, később az egyetemen, ahol fura párosításként az anglisztika – sport szakot vette fel, a zene háttérbe szorította az eredeti célt, és Resetarits a tanári pálya helyett a rögösebb művészit választotta. Az igazi nagy sikert egy dalszövegíró barát ötlete hozta meg: a nyolcvanas évektől Resetarits felvette a Kurt Ostbahn nevet.  Zenekara és ő maga már ekkor csatlakozott minden létező jótékonysági rendezvényhez.

Ostbahn Kurti – dr. Kurt Ostbahn – éveken át híres amerikai rock és blues számokkal szórakozatta egyre nagyobb rajongói táborát, mégpedig nem puszta másolással: a dalok szövegét németre fordítva, bécsi dialektusban énekelte. A „keresztapa”, Günter Brödl halála után Resetarits „nyugdíjba” küldte Ostbahn Kurtit, és immár eredeti nevén rádióműsorokat is vezetett, saját kompozícióit adta elő, filmben és színpadon is sikereket ért el. A repertoár horvát és osztrák népzenével bővült. Ausztria apraja-nagyja rajongott ezért a sokoldalú művészért.

Népszerűségét tudatosan használta az általa egyre fontosabbnak tartott politikai szerepvállalásra. 1992-ben egyebek között az ő kezdeményezésére alakult meg – a jobboldali Szabadságpárt és Jörg Haider rasszista, külföldiellenes népszavazása ellenében – az S.O.S Mitmensch (S.O.S. Embertárs), amely már a következő évben nagyszabású jótékonysági kulturális rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmet. Resetarits ismertsége jó szolgálatot tett az ügynek, zenésztársai – ki meggyőződésből, ki a szereplés lehetőségétől ösztönözve – csatlakoztak hozzá. Az első Lichtermeer (Fényözön) címmel megrendezett hatalmas jótékonysági koncertnek helyet adó közszolgálati televízió (ORF) szintén jól járt: a rendezvény milliós nézettséget hozott a csatornának.

W. Resetarits

Resetarits (ekkor még Ostbahn Kurti) nem érte be ezzel. Horvát gyökerei bizonyára közrejátszottak abban, hogy a délszláv háború mélyen megérintette. Először a szerbek és horvátok ellenségeskedése, később az egykori Jugoszláviában még békésen együtt élő más nemzetiségek véres harca, az egyre nagyobb számban Ausztriába érkező menekültek sanyarú sorsa alaposan elgondolkodtatta. Bár az osztrák kormány, a politikai elit (az FPÖ kivételével) ekkor még igazán kitett magáért, és nemcsak befogadta, de igyekezett segíteni is a tízezer számra érkezők beilleszkedését, Resetarits úgy vélte: ez nem elég, hatékonyabb segítség kell, mégpedig szervezetten, a jóérzésű civilek összefogásával.

A halála előtti estén adott utolsó televíziós nyilatkozatában maga mesélt az Integrációs Ház Projekt kezdeteiről. Az alkalom a Menekültek Báljának megnyitója volt: ez a rendezvény is Resetarits nevéhez fűződik. Huszonnyolc éve rendezik meg, s bárki is legyen éppen Bécs város polgármestere, a rendezvény mindig megkapja a Városháza nagytermét. A bálozók nem maguk a menekültek, ők a borsos áron eladott belépő jegyekből származó bevétel kedvezményezettei.

A kilencvenes évek elején Ausztriába érkezett és az 56-os magyar forradalom idején kialakított táborokban elhelyezett horvát, szerb, majd később bosnyák menekültek ezreinek láttán arra a gondolatra jutott: nekik is járnak a jobb körülmények. A családokat megilleti, hogy saját négy fal között éljék a mindennapjaikat, várva kérvényük elbírálására, hogy aztán majd megkezdhessék ausztriai életüket. Vagyis a tömegszállások helyett Resetarits olyan elhelyezést álmodott meg, ahol egy-egy család visszavonulhat saját kis lakásába, és a régi életéhez hasonló körülményeket teremthet.

Az álomból nehezen lett valóság, de Resetarits követői és támogatói nem hagyták magukat, és két év alatt mégis elérték a célt: 1995 nyarán ünnepélyesen felavatták az akkor már egyesületté alakult Integrációs Ház Projekt központját a rendelkezésükre bocsátott második kerületi épületben. A munkatársak létszáma akkor 11 fő volt. Ma 150 alkalmazott és mintegy 200 civil segítő gondoskodik a menekültekről. Jelenleg is itt működik a szállás – ugyancsak az eredeti elképzelések szerint, vagyis a magánéletet tiszteletben tartva, ám az újabb és újabb ötleteket követő projekteknek már további helyszíneket kellett keresni. Nyelvkurzusok, az ausztriai élethez szükséges ismereteket biztosító tanfolyamok vagy akár egyéni foglalkozások mellett külön gondoskodnak a gyermekekről, akiket sokszor valósággal sokkol a helyváltoztatás, vagy éppen barátok, rokonok elvesztése. Negyven nyelven tudnak foglalkozni a rászorulókkal, pszichológusok és pedagógusok veszik ki a részüket a munkából, a központi épületen kívül két másik helyszínen.

Resetarits pár éve visszavonult a gyakorlati intézményvezetéstől – tehette, hiszen elkötelezett munkatársi gárda valósítja meg elképzeléseit, amelyek ma már szervesen illeszkednek a hivatalos ausztriai menekültgondozásba. Vagyis most, az új válság, az ukrajnai háború okozta megnövekedett igényeknél is számításba veszik az Integrációs Ház Projekt által nyújtott szolgáltatást.  

A Ház homlokzata

A menekültek sorsának intézése ma már jól működő gyakorlat, ennek keretében dől el, ki kerül az Integrációs Házba. Az első fórum a belügyminisztérium: itt a menekültügyi alapellátás keretében veszik nyilvántartásba a kérelem benyújtására jogosultakat. Miután megtörtént a tartományonkénti (lakosságszámhoz viszonyított arányú) elosztás, az illetékes bécsi hatóság dönt a szálláshelyek kiosztásáról. Értelemszerűen az Integrációs Ház kis lakásaiba családok kerülnek, de jönnek gyermekeiket egyedül nevelők is (különösen most, Ukrajnából), és pszichés gondozásra szorulókat is befogad a Ház. Ők – egyszerre kb. 180 fő – addig maradnak, amíg kérelmükről döntés nem születik. Néha, sajnos – mondja az eljárásról tájékoztató sajtófelelős – éveket is töltenek itt, de az idő semmiképpen nem vész kárba. Hiszen időközben részt vesznek a különböző tanfolyamokon, a gyerekek iskolába járnak (ahol mentorok segítik a beilleszkedést), megkapják a szükséges orvosi és pszichológiai ellátást.  Mindehhez persze szakavatott partnerek állnak rendelkezésre.

A nyelvtanfolyamokra és a munkába állást előkészítő foglalkozásokra nemcsak a Ház lakói járnak: más szálláshelyeken élő menekültektől is elfogadják, sőt, várják a jelentkezést. Évente nagyjából háromezren veszik igénybe a szolgáltatást, amit a projekt nyújt. A színvonalas fennmaradáshoz persze nem elég az állami támogatás vagy a költségvetési intézményként működő AMS segítsége: az adománygyűjtés percnyi kihagyás nélküli „mellékfeladat”. Igyekeznek nyújtani is cserébe valamit: adakozásra is buzdít, de információval, történetekkel is szolgál a Ház évente kiadott és másfélmillió háztartásba eljuttatott újságja. A Gute Zeitung címe is jelzi, hogy jó ügyet szolgál, csakúgy, mint a jótékonysági koncertek. A legutóbbi, Ukrajnáért megrendezett márciusi eseményen Resetarits Covid-megbetegedése miatt nem tudott részt venni, de szinte valamennyi előző rendezvényen ő is színpadra lépett.

Ez volt a terv az Integrációs Ház negyedszázados jubileumának megünneplésére tervezett, és az elmúlt két évben a járvány miatt rendre elmaradt koncerten is. Most június 9-én végre mód nyílik a jótékonysági hangverseny megtartására. Ám a két éve elkészült plakát szomorú feliratot kapott: Willi Resetarits emlékére.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!