A szellemfotózás nem volt túl etikus, de szépen hozott a konyhára
háború
Az ukrajnai háború történetéről az elmúlt hónapokban számtalan képet kellett megnéznünk. Kellett – mert van, amit nem lehet elkerülni. Hajdú D. András Magyarországon az ide menekülteket fényképezte, Ukrajnában a harcok között is élni akaró embereket. Képei szívszorítóak, mégis gyönyörűek.
Hogyan befolyásolhatja a háború és a politika az üzleti kapcsolatokat?
Manzanar neve spanyolul annyit tesz: almaültetvény. Ez a kaliforniai térség mégsem a gyümölcseiről vált híressé, hanem arról a táborról, ami itt épült a második világháború idején. Akkor, amikor az Egyesült Államok szögesdrót mögé zárta több ezer, japán származású állampolgárát.
Szerzőnk, aki nemrég az életét mentve hagyta el kijevi otthonát, szerencsésen megérkezett Varsóba. A háború olyan következményeiről számol be személyes tapasztalatai alapján, amelyekről eddig nem sokat hallhattunk.
Sok valódi hős története csak évtizedek múlva lát napvilágot. Csendben, szerényen teszik a dolgukat, nem a hírnévért vagy dicsőségért, csupán emberségből.
A háború sújtotta Ukrajnában egyre kevesebb az olyan pillanat, ami nem feszült figyelemmel, az esélyek latolgatásával, megoldhatatlannak tűnő problémákkal telik. Hősök lesznek azokból, akik semmi másra nem vágynak, csak megnyugtató, kiszámítható mindennapokra.
Marharyta Yakovleva Ormotsadze hazájában elismert újságíró volt, amíg az orosz invázió menekülésre nem kényszerítette. Mindent hátrahagyva jött el, talán átmenetileg, talán egy új élet kezdeteként, ezt még maga sem tudja. Új munkatársként köszönthetjük őt a viszont.hu csapatában. Első cikkében személyes élményeit osztja meg az olvasókkal. Az illusztrációként szolgáló képek Anatolij Sztepanov munkái, aki jelenleg is Kelet-Ukrajnában van, és életét kockára téve dolgozik azon, hogy megmutassa a világnak a háború valódi arcát.
Ukrajna az életéért küzd. Riporterünk a mi szemünk és fülünk, aki az életét kockáztatta ezekért a képekért. Ahogy az életét kockáztatja minden ukrán katona, de a harcba küldött oroszok is. Ezek a képek a háborúról szólnak, miközben a békéért kiáltanak.
Oxana energikus, mosolygós, nem tűnik riadtnak, elveszettnek. Azt mondja, csak az a furcsa, a némileg szokatlan a számára, talán kicsit megalázó is, hogy amihez már hozzászokott, amit a munkájával évtizedek alatt kiérdemelt, annak egy részétől most váratlanul megfosztották. A kártyája például már nem működik Magyarországon.
Kárpátalján kezdenek kiürülni a boltok készletei, és amit még lehet kapni, az a duplájába kerül, mint három hete. Beregszászban vannak néhányan, akik éjt-nappallá téve dolgoznak a menekültekért. Például Erika, aki kétgyermekes családanyaként maga is menekülni kényszerült.
Hogyan és hová érkeznek, akik az Ukrajnában zajló háború elől menekülve lépik át a magyar határt? Hogy küzdenek meg a kettős érzéssel: hogy itt már nem bánthatja őket senki, de nem lehet tudni, hogyan tovább? Bielik István képriportja
A háború elől menekülők nagy része nő és gyerek. Közülük sokan biztos anyagi háttér és kapcsolatok nélkül érkeznek a teljes ismeretlenbe. Szamoskéren a helyiek ilyen családokon próbálnak segíteni.
Szamoskéren néhány Kárpátaljáról menekült család várja a háború végét. Meglátogattuk őket.
„Nyilvánvaló, hogy az ország teljes megszállására, ha nem a megsemmisítésére készülnek” – interjú a Kijevben élő Andrej Kurkov íróval
2022. febuár 22-én Putyin orosz elnök utasítására az orosz csapatok megtámadták független szomszédjukat, Ukrajnát. Már az első órákban áldozatokról érkeztek jelentések, rengeteg a menekült. És mindez még csak a kezdet.
Kitört a háború. Ez már nem stratégiai játék, nem vonalak húzogatása térképeken, hanem vér, könny, rombolás és szenvedés.