Nem borzongatni akartam – Szalmás Péter paralimpiai képei

Fotó: Szalmás Péter Képszerkesztő: Bielik István Szöveg: Dési János

Kevés szebb, drámaibb fotósorozatot ismerek, mint Szalmás Péter kollégám paralimpiai alkotásait. Lehet valóban, hogy – ahogy Péter mondja – a történelemkönyvekbe az olimpiai bajnok fotója kerül majd, de hogy a fotóművészet történetébe ezek a képek – az is biztos. (És, hogy a világ is érdeklődik már az effajta beszámolók iránt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egyik legjelentősebb fotóversenen egy hasonló sorozat győzött. Hasonló? Vagy a mi fiunké jobb? Döntsék el maguk.)

Fényképeztél olimpiát tízet is, hogyan kezdtél bele a paralimpiai fotózásba?

Hazajöttem a sydney-i olimpiáról és az interneten elkezdtem nézegetni az ott készült fotókat. Ott futottam bele paralimpiai képekbe, és – ha fogalmazhatok így – akkor kaptam kedvet ehhez én is.  A következő alkalom Athénban adódott, tulajdonképpen az közel is volt, olcsóbb is volt, ott maradtam a versenyek után a paralimpián is fényképezni.

Athén idején nem jött még el a szuperegyenlőség kora, a paralimpia még nem volt akkora szám, kisebb eseménynek számított. Éppen ez fogott meg benne: hogy ezt nekem meg kéne mutatni a világnak, mert ez fantasztikus. Hatalmas sportteljesítmények vannak benne. Például a kínai magasugró fiú, akinek egy lába van, tehát egy lábbal szökellt neki, 192 centit ugrott. Talán Csák Ibolya világcsúcsa volt ennyi, két lábbal.

Az olimpia, a normál olimpia sem csupán szórakoztatóipari termék – hatalmas emberi teljesítményeket látunk. De a paralimpia sportolói már-már az emberi teljesítőképesség határait feszegetik.

Pontosan. És hatalmas kihívás úgy megmutatni, hogy ne szenzációhajhászok legyenek a képek. Tehát, hogy szép legyen, jó legyen a kép, látványos legyen, de ne arra hegyezzem ki, hogy aki a fotón szerepel, az sérült, és csonkjai vannak.  És persze még ha ez látszik is, akkor is jelenjen meg a küzdelem, a teljesítmény a képben. Amikor eljut a nézőhöz, akkor a csodálatot, vagy az elismerést váltsa ki belőle a látvány.

Azért több képed nagyon szívszorító.

Igen, biztosan. A lényeg mégis az, hogy ne a sérültség legyen a fő téma; ne azt mutogassam, még ha az természetesen látható is a képen. Jó példa erre az a fotó, amelyiken Pásztory Dóri mutatja a három ujjával a hármat: azt, hogy addig három érmet nyert.

Más fényképezni a paralimpiát, mint a nem paralimpiát?

A kettő ugyanaz, főleg most már. Athénban még könnyebb volt, mert jóval kevesebbünket érdekelt a paralimpia.  Az olimpián legalább 3000 fotós volt, a paralimpián jó, ha ezer. Ez most már azért háromezer és kétezer. Tehát ugyanolyan tömeg van egy paralimpián is, mint egy normál olimpián. Az elején még kevésbé voltak szigorúak a fotósfőnökök, benne volt, hogy próbáltak kedvet csinálni, hogy minél többen fotózzunk ott is. Sydneyben az olimpia zárónapján még jöttek a paralimpia szervezői és szórólapokat osztogattak, hogy maradjanak a tudósítók. Ma ilyesmi már nincs.

Ezek a paralimpiai képek szerintem maradandóbb alkotások, mint a gyorsan múló rekordok, éppen az emberi drámák miatt.

A sporttörténelembe azért elsősorban az olimpiai győztesek kerülnek be, fotóval együtt. Én pont azt szeretném elérni, hogy a paralimpiai képek is ott legyenek. Hogy sokan láthassák, minél több emberhez eljusson a híre.

Miért fekete-fehérek a képek?

Drámaibb így.

Tudod mit szól a közönség ezekhez a képekhez?  Mint kuriózumot nézik, borzonganak rajta, vagy megértik azt, amit te mondani akarsz az akaratról, a kitartásról, az élni akarásról?

A feleségem például nem szereti megnézni ezeket a képeimet, ő borzongatónak tartja. Neki ez sok. Ám többfelé bemutatták, Közép-Kelet Európában volt egy kiállítássorozat, és nagyon jól fogadták. Azaz a képek megtalálták a saját közönségüket.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!