Szentgyörgyi Zsuzsa
Egyetemünkön, leendő mérnökök között régről ismert mondásként keringett: vannak zseniális ötletek – és vannak megvalósíthatók. No, jó, azért a zseniálisak között is volt, sőt van is nem egy, amely nagyszerűen bevált, megvalósításait mindennap használjuk és a feltalálójának is szépen hozott a konyhára. Csak egyetlen példa erre Szilárd Leó esete. A zseniális tudós éppen álldogált Londonban a National Gallery előtt a piros lámpánál, amikor felötlött benne a láncreakció lehetősége és megvalósítása. Lett belőle atomreaktor és – sajnos – atombomba is. Ámbár barátai nem igazán hittek a sztoriban: ugyan, legyintettek, Leó sosem állt meg a piros lámpánál.
Szimplán „zseniális”, avagy nagyon is jól hasznosítható ötlet tehát a solar geoengineering, azaz a Naphoz köthető földmérnökség? Művelői erősen bíznak a hatásosságában, kétkedő rivális tudósok vitatják, Földünk északi részén élő bennszülött lakosok hevesen ellenzik. Holott az is lehet, hogy bolygónk betegeskedő légkörének egyik megmentője lesz.
Napjaink jól ismert félelme, hogy Földünk, a földi élet veszélyben van, mert a drámaian megnőtt emberi népesség és a kiszolgáló ipar, mezőgazdaság, közlekedés miatt jelenleg az átlagos globális hőmérséklet körülbelül 1,1 Celsius fokkal magasabb, mint kétszáz éve volt. Sőt, erős a veszélye, hogy a nagy ütemben termelődő, a légkörbe jutó gázok (főleg szén-dioxid és metán) miatt ez az érték tovább növekedhet, és századunk közepére elérheti a sokféle, akár tragikus következményekkel járó 1,5 fokot.
Természetes tehát, hogy sorra jelentkeznek tudósok, ipari szakemberek megváltó – vagy sok esetben csak annak tűnő – technikai ötletekkel. Ilyen például az a törekvés, hogy a közeli űrben teremtsünk védőernyőt Földünk köré, amely leárnyékolva a beeső napsugarakat, csökkenti a földfelszín-közeli felmelegedést. Mégpedig oly módon, hogy egy néhányszor tíz kilométeres magasságban felbocsátott eszközről semleges anyagot, kalcium-karbonátot bocsátanak ki. Jól ismert anyag ez, általában nem nagyon szeretjük, hiszen ebből lesz a vízkő. Egyelőre még kísérletképpen akarja a kutatócsoport vizsgálni a hatásokat: tervük szerint tavaly egy léggömböt bocsátottak volna fel, gondolájában a kiszórandó anyaggal és műszerek sokaságával.
Csakhogy két oldalról is támadják az ötletet. Egyfelől másként gondolkodó tudósok élnek erős kritikával, hiszen veszélyes lehet beavatkozni földi létünk meghatározó tényezőjébe, a rendkívül bonyolult klímarendszerbe. A kísérlet védelmezői azzal érvelnek, hogy a most kiszórandó, alig egy kilogrammnyi anyag, amely csak megfigyelésre és nem beavatkozásra szolgál, aligha okozhat kárt. Nem válthat ki érzékelhető lehűlést, hiszen ez mindössze annyi anyagot jelent, amennyit egy kereskedelmi repülőgép útja során percenként enged ki magából.
Igen ám, de teljesen eltérő oldalról is támadják a tervet. A mintegy 27 méter átmérőjű ballont minél északabbról szándékozták felbocsátani, vagyis Svédország lappok által lakott területéről. (Mint megtudtam, a lapp elnevezés sértő a magukat száminak nevező népek körében. Ők sosem hívják így magukat, bár egyes helyeken eltérő a névhasználat. Észak-Európa egyes országaiban és még az orosz Kola-félszigeten is megtalálható ez a népesség. Magyarországon kevéssé ismert, de ajánlatos a „számi” név használata, mert a „lapp” nevet e nép tagjai megalázónak érzik. Lám, milyen hasznos a klímaveszéllyel foglalkoznom! Ami egy nyelvésznek vagy antropológusnak teljesen nyilvánvaló lehet, nekem érdekes felfedezést jelent).
Visszatérve a teszt-felbocsájtáshoz: kiderült, hogy létezik egy Számi Bizottság, amelynek buzgó alelnöke egy amerikai csoportjukon keresztül értesülvén a tervezett eseményről, rögvest tiltakozott. Eredményesen. Legalábbis részben: most a tervek szerint újra vizsgálják a lehetőségeket.
Többet jelent ez a sztori, mint rivális tudósok egymás közötti vitáját, vagy egy kis létszámú népesség védekezését kipróbálatlan újdonságokkal szemben. Az egész klímavédelem kérdését érinti, ami igencsak összetett probléma. Napjainkban kétségtelenül sokan foglalkoznak „zöld” gondokkal, egyszerű, hétköznapi emberektől kezdve egészen szakmájukban kiváló tudósokig vagy nagyhatalmú üzletemberekig. Nemrég kaptam meg például Bill Gates igen érdekes új könyvét (How to avoid a Climate Disaster, vagyis Hogyan kerüljünk el egy klímakatasztrófát). A neves üzletember 2050-et tűzi ki célul – persze, nem egyedüliként – , hogy addigra nullára kell redukálni az egész Földön a szén-dioxid kibocsátást. Nagy hozzáértéssel igen erőteljes javaslatokat fogalmaz meg. Méghozzá, gyakorlati ember lévén, nem „zseniális”, hanem többnyire megvalósítható ötleteket, teendőket.
Csakhogy az ő könyve is példa arra, hogy sokszor nem vesszük figyelembe, hogy a világ nem szép egyenletes léptekkel halad, változik, fejlődik. A folyamatok, összefüggések nem lineárisak, hanem bizony nemlineárisak meg véletlenszerűek is lehetnek, sok belső kapcsolódással, visszacsatolásokkal. Kétségtelen, hogy Gates a könyvében kiváló mérnöki szakértelemmel és jeles közgazdasági tudással vázol föl fontos megoldási lehetőségeket, eljárásokat. A gond csak az – nem is csekély gond -, hogy lineáris folyamatokban gondolkodik; nem láthatók valós megoldási módszerek, ötletek a tervezett időtávban, 2050-ig bekövetkezhető törések, sőt, akár katasztrofális történések esetére. Elég csak a mostani epidémiára utalni, amely immár évekre szólóan avatkozik be világunk gazdaságának, az emberek mindennapjának alakulásába, és egyelőre még nem is látjuk a teljes lecsengését. Vagy nagyon aktuális példa a napjainkban fellángolt kazah válság. Nem csekélység, ha meggondoljuk, hogy ebből a hatalmas területű, ám igen ritkásan lakott országból származik a világ urántermelésének mintegy 40 százaléka! Márpedig éppen a klímaveszély teszi szükségessé a légkör szennyezése szempontjából tisztának mondható nukleáris energiatermelés fokozását.
Kedvező vagy inkább elvetendő tehát a szoláris geomérnökség? Nincs rá egyértelmű igen-nem válasz. Ez is egy ötlet, egy kísérlet, ami finomítható, szétágaztatható. Mindenesetre egyike a nagyszámú – zseniális és/vagy megvalósítható ötletnek, kísérletnek, amelyek bolygónk és a földi lét tartós megvédését célozzák, és amelyek révén talán megvalósítható Bill Gates és hasonlóan gondolkodó társainak törekvése: hogy századunk közepére, tehát alig két és fél évtized múlva a fenyegető klímaveszély elfogadható szintre redukálódjon.
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a „Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a „Kedvencek”-re, végül legalul a kék „Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!