Az elnök nem vigyázott. Meg is lett az eredménye!
A Fehér Ház íratlan hagyományai közé tartozik, hogy az épp soron lévő elnök beköltözésekor magával viszi a házikedvencét is. Leggyakrabban macskák és kutyák töltötték be a megtisztelő First Pet címet, de ha azok a falak mesélni tudnának, számtalan történetet hallhatnánk aranyhörcsögökről, lovakról, szamarakról és madarakról is. Voltak olyan állatok, amelyek csak átmenetileg vendégeskedtek a Fehér Házban, nem állandó lakosként: így tehette a mancsát az elnöki rezidencia bársonyszőnyegére már mosómedve, hiúz, sőt, tigrisek is. A legelső állatbarát elnök maga George Washington volt: kutyája és macskája is volt, és bár az épületen kívül, de tartott lovat és szamarat is.
Sok amerikai államférfi a madarak szerelmese volt: akadt, aki díszbaromfit tartott, míg mások énekesmadarakat vagy papagájt. Közéjük tartozott Andrew Jackson is, az Egyesült Államok hetedik elnöke. Jackson a lovakat is nagyon szerette, és kutyát is tartott, mégis, amire mindenki emlékszik, az a papagája. És ez nem véletlen: Poll kitörölhetetlen része lett az amerikai történelemnek egy kellemetlen eset kapcsán.
A szép szürke jákót Jackson eredetileg a feleségének, Rachelnek vette, majd az asszony korai halála után ő maga vette a gondozásába. Ezekről az afrikai papagájokról köztudomású, hogy nagyon tanulékonyak, és különlegesen szoros kapcsolatot képesek kialakítani a gazdájukkal. Ráadásul sokáig is élnek, így nem ritka, hogy – ahogyan az Jacksonéknál is történt – a madár túléli a tulajdonosát, és már felnőtt korában kell emiatt gazdát váltania. Poll ebből a szempontból szerencsésnek bizonyult, hiszen maradhatott a családban, és az elnök kiemelten sokat foglalkozott vele.
Jackson állatbarát mivolta egyike volt annak a kevés jó tulajdonságának, amelyet a közvélemény is elismert. Mi tagadás: az elnök számos döntése és tette vitatható volt, és mindezeken túl lobbanékony természete sem könnyítette meg a társas kapcsolatait.
Jackson elsősorban katona volt, aki az elveiért mindenek felett kész volt harcolni. Ennek köszönhette a seregben ráragadt becenevet: „Old Hickory”, ami a legszívósabb fafajta nevéből származott (és, nem mellékesen: akkoriban hickorynak nevezték azt a vesszőt is, amellyel a rosszalkodó gyerekeket náspángolták el a szülők és a pedagógusok). Ma úgy emlegetik, mint az egyetlen olyan elnököt, aki minden választási ígéretét betartotta, és kisegítette az Egyesült Államokat az államadósságból – ugyanakkor nem válogatott az eszközökben, hogy céljait elérje, így száms ellenséget szerzett magának, korábbi szövetségeseit előbb-utóbb szinte mind magára haragította. Haditettei között szerepelnek az indiánok ellen indított támadások és véres győzelmek is. 1815. január 8-án pedig úgy védte meg New Orleans-t az angoloktól, hogy addigra már megköttetett az angol-amerikai békeszerződés, de Jackson erősebbnek érezte az elveket, mint az aláírt papírt.
Mielőtt azonban teljesen érzéketlennek gondolnánk Jacksont, le kell szögezni, hogy nemcsak az elveihez, de a szeretteihez is a végsőkig ragaszkodott. A felesége becsületének megvédéséért többször is párbajozott: Rachel ugyanis már egyszer férjnél volt korábban, és a válás még nem emelkedett jogerőre, mikor már egy párt alkotott Jacksonnal, ezért sokan tartották erkölcstelennek. Az egyik párviadalban Jackson súlyosan megsebesült, mellkaslövést kapott, és élete végéig a testében hordta a golyót.
Az 1828-as elnökválasztás nem volt egy könnyű menet: sokak szerint nem véletlen, hogy miután Jackson az Egyesült Államok elnöke lett, a felesége rövid időn belül idegösszeroppanást kapott, majd egy szívroham végzett vele. Poll, a papagáj egyike volt azoknak a dolgoknak, amelyek Jacksont felesége emlékéhez kötötték, így fel sem merült, hogy valaki máshoz kerüljön a madár. Az elnök személyesen gondozta, és sokat foglalkozott vele, tanítgatta, bővítve a papagáj már addig sem szerény szókincsét.
Hogy pontosan mit tanult Poll a gazdájától, az sokáig nem derült ki egyértelműen. Egészen Jackson 1845-ben bekövetkezett haláláig. A temetés napján több ezren jelentek meg, hogy leróják tiszteletüket. A hozzátartozók között ott voltak Jackson legkedvesebb háziállatai is a szertartáson, természetesen Poll is. A papagáj egy darabig csöndben üldögélve figyelte a tömeget, aztán egy ponton úgy döntött, hogy ideje aktívabban is részt vennie az eseményekben.
A szemtanúk leírása szerint, amikor már elegen gyűltek össze, a papagáj fészkelődni kezdett, aztán kinyitotta a csőrét, és hangos átkozódásba kezdett. Ekkor derült ki, hogy mi az, amit a tanulékony madár a legtöbbször hallhatott lobbanékony természetű gazdájától: a döbbent gyászolókra válogatott káromkodások özöne zúdult. Többen megpróbálték elhallgattatni a madarat, de minden kísérlet reménytelennek bizonyult. Poll észrevette, hogy a szavai erős hatást váltanak ki, és ez csak még joban feltüzelte, egyre cifrább kifejezéseket használt. Végül a felhergelt papagájt el kellett távolítani a helyszínről, de időbe telt, mire a gyászolók visszanyerték a nyugalmukat, képesek voltak a szomorú eseményhez ilő magatartást tanúsítani, és a szertartás folytatódhatott.
Poll későbbi sorsát homály fedi: az incidens után gondviselői mindent megtettek, hogy örökre eltűnjön a nyilvánosság elől. Csak remélhetjük, hogy hosszú, békés nyugdíjas évek vártak még rá ezután, és semmi oka nem volt az elégedetlenségre – már csak azért is, mert semmi kétség, hogy ha valami nem a kedve szerint alakult volna, annak nem lett volna rest azonnal hangot adni.
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!