Úri szabó vagy shopping, uraim ?

Timár Ágnes

A méretre szabottat a konfekciótól néhány pontos szabásvonal, jó pár évtized, meglehetős anyagi különbség, szóval egy egész világ választja el. Vagy talán mégsem?

Ha komolyabb töprengés nélkül akarnánk felállítani az időrendiséget, azt mondanánk, előbb volt a ruha, aztán a méretre igazítás. De ez kicsit olyan „tyúk meg tojás” dolog. Az első, emberi testre csavart – és ruhának még nem igen nevezhető – állatszőr végeredményben méretre készült. Ennél személyre „szabottabb” nem is lehetett volna. Amikor azonban a ruhaneműt már több darabból kezdték összeállítani, értelemszerűen eltérő nagyságú darabokat szabtak.  Így ing és ing között lehetett méretkülönbség. Habár ez inkább csak nagyot és kicsit jelentett: a test vonalához igazítás aztán személyre szabottan, fűzőkkel történt.

A kora középkorban, illetve a gótika idején elsősorban a ruhahajlatoknál szükséges mozgásteret azzal hagyták meg, hogy nem varrtak össze egy-egy elemet, hanem bőrpántot fűztek közéjük, és azt annyira húzták szorosra, amennyire a test kívánta. Na jó, hiúságtól függően néha kicsit szorosabbra. Lényegében ez már amolyan konfekció volt (leszámítva persze, hogy nem gyárakban állították még elő), de a szó eredeti értelmében kézműves termék (szóval nem úgy, mint ma a fagyi vagy az illatgyertya).

Variációk középkori felsőruházatra (kép: Pinterest)

Ahogy a szabásvonalak egyre bonyolultabbakká váltak, már az elkészítésnél több különböző alkatra alakíthatták a kosztümöket. A fordulópont a XIX. században következett be, amikor a személyre szabott ruhadarabok mellett megjelent a kezdetleges konfekció, és a vásárló a választással megmutathatta társadalmi rangját és anyagi helyzetét.

Divatosan öltözött úriemberek, 1856 (kép: Wikimedia)

Ez a választási lehetőség először az uraknak adatott meg, hiszen a férfiruhákat egyszerűbb szerkezetük miatt könnyebb volt egységesíteni és méretekbe sorolva elkészíteni. Továbbá a nagyszámú egyenruha – amelyre szintén a férfiaknak volt szüksége – automatikusan megreformálta a gyártást. Már az 1812-es brit-amerikai háborúban is megnövekedett igény mutatkozott tömegesen előállított kész egyenruhára, de az igazi áttörést a polgárháború hozta el. Eleinte még a katonák – a kormány előírásait követő – házilag varrt zubbonyokban vonultak hadba, de ahogy egyre kiterjedtebbé vált a harc, felépültek az első gyárak, ahol már nagyüzemben készültek az egyenruhák. A gyártáshoz szükséges méretvételből kiderült, hogy csoportokba lehet sorolni a férfi testalkatot: az így megszületett mérettáblázat lett az alapja nem sokkal később a férfi konfekcióruházatnak.

Méretek (kép: Wikimedia)

Nem mellesleg az akkori New York-i polgármester, George Opdyke amolyan első fecskeként valamivel korábban, 1831 körül már előállított nagy mennyiségben készre gyártott ruhákat, melyeket egy New Orleans-i áruházban hozott forgalomba.

George Opdyke (kép: Wikimedia)

A tömeggyártás általánossá válása annak is köszönhető, hogy az egyenlőségre törekvő, vagy legalábbis annak eszményét hirdető, megújuló Európában mind több királyi fő hagyta el rangjelzéssel teletűzdelt uniformisát, és frakkban, cilinderben, sétapálcával közlekedve szándékosan inkább a tehetős polgár látszatát kívánta kelteni.

VII. Edward, amikor épp nem VII. Edwardnak öltözött (kép: RoyalCentral)

Persze tudjuk, hogy az ember olyan lény, aki képes az egyenlők között is egyenlőbbet találni, így polgár és polgár között is kialakult a különbség. A XIX. század közepének furcsa kettősségeként egyre elfogadottabbá vált a gyári tömegtermelésből származó ruha viselése, ami az egységesített eleganciát jelentette (továbbra is főleg az uraknál, hiszen a korábban is már összetettebb női öltözet csak tovább finomodott). Ugyanakkor a század első évtizedeinek jellegzetes figurája, a dandy örökségét még mindig őrizte a londoni divatbiznisz, így, aki adott magára, az továbbra is varratott, de közben már luxuskörülmények között vásárolta a válogatott kész divattermékeket is.

Divatkatalógus az 1800-as évek végéről

Mert az egy dolog, hogy előállították a férfi konfekcióruházatot; de hamar felismerték, hogy csak úgy lehetnek versenyképesek, ha magát a vásárlást teszik élménnyé. Shoppingolni élvezetesebb elfoglaltság lett, mint amilyen korábban a szabónál időről időre tett látogatás volt.

1868-ban a Dewachter fivérek megnyitották Belgiumban első áruházláncukat, ahol férfi- és gyermekruházati termékeket kínáltak, és a XX. század elejére leszármazottaik már több franciaországi üzletettel is büszkélkedhettek .

A Dewachter fivérek reklámanyaga 1886-ból (kép: Wikimedia)

A londoni úri közönség pedig jellemzően a már akkor legendás Bond Streeten költötte a pénzét és ápolta társas kapcsolatait. Egy korabeli beszámoló szerint státuszszimbólumnak számított abban az utcában vásárolni, ugyanis kétszer vagy háromszor is drágább volt ott minden divattal kapcsolatos portéka, mint London bármely más részén.

Korabeli karikatúra a Bond Street vásárlóközönségéről (kép: Wikimedia)

De aki igazán kifinomult öltözködésre törekedett, az a Savile Row-t választotta a vásárlás helyszínéül, hiszen ott továbbra is méretre készítették a ruhákat a szabók. Már a XVIII. században több szabóság nyílt az utcában, ugyanis a környéken élő nemesek és magas rangú katonatisztek családjaiban a leendő jól fizető vásárlóréteget látták – nagyon helyesen. A területet egyébként Burlington grófja bocsátotta az úri társaság rendelkezésére, és feleségéről, a festőművész Lady Dorothy Savile-ről nevezte el. A Savile Row-t prémium szabósági központtá Henry Poole tette 1846-ban, akinek először volt kizárólag korabeli celebritásokból álló klienslistája, amelyen többek között Viktória királynő is szerepelt.

A Henry Poole & Co. alkalmazottai nadrágokat készítenek, 1944 (kép: Wikimedia)

Az angol hagyományőrzés jeleként még ma is a 270 méter hosszú utca 20-nál is több üzletének valamelyikében varratnak, akik megtehetik. A remek marketingnek – és nyilván a kiemelkedő minőségnek – köszönhetően pedig a világ más tájairól is érkeznek nemes öltönyre vágyók a Savile Row-ra. Egykor Gregory Peck és Paul Newman is az itt található, 1849-ben alapított Huntsman szabóság kuncsaftja volt. Ahogy ma Daniel Craig vagy éppen George Clooney látogat ebbe az utcába, ha méret után varratna. Továbbá Nicole Kidman és Naomi Campbell is a vásárlók közé tartozik, hiszen ma már nem csak az urak számára készülnek itt az Savile Row-n elegáns öltözetek.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!