A tér, amelybe – ma már teljesen érthetetlen okból, ám azóta is megkérdőjelezhetetlenül – beleszerettünk, ez a falakkal és tetővel határolt, romos bakonyi parasztház, nem volt semmilyen. Sőt nagyon is valamilyen volt.
bakony
Mi csak emigráltunk. Országhatáron belül. Mentettük, ami menthető volt még belőlünk, és szorítottuk magunkhoz a zsákban egy egykori életremény utolsó morzsáit. Egyszerűen csak futottunk az életünkért, el egészen a Bakonyig.