Kácsor Zsolt

A hivatalos neve Coco Chanel, de a családtagoknak egyszerűen csak: Kókusz. Merthogy olyan fehér ez a cica, mint a kókusztej. Arra azonban nincs jelző, hogy mennyire cuki. Egy megmentett macska története következik, avagy mennyibe is kerül egy kezdő macskásnak a cukiság?

Nagykanizsán idén nyáron, egészen pontosan augusztus 24-én tartották a helyi zsinagóga fennállásának 200. évfordulóját. Eredetileg erre az ünnepségre mentem egy rabbival, de visszafelé már egy hófehér kiscica is utazott a kocsiban, aminek  az volt az oka, hogy lehetetlenség volt otthagyni Nagykanizsán. Mármint nem a rabbit, hanem azt a macskát. Akit meglátni és megszeretni egyetlen pillanat műve volt.

Ott nyávogott szegény a nagykanizsai zsinagóga udvarán egy farakás mögött, s olyan esdeklően nézett, hogy kézbe kellett kapni és meg kellett simogatni. A bicentenáriumi ünnepség is szép volt, de ez a cica felülmúlt mindent. Kérdezgettem a helyieket, hogy kié, mire a vállukat vonogatták: a cicának és két testvérének nincsen gazdája, a három kölyök hetek óta téblábol a zsinagóga udvarán, s magukról gondoskodnak, mert az anyjukról már leváltak.

Több se kellett nekem. Kértem egy dobozt, meg egy használt törölközőt, s irány a cicával Budapest. Örökbefogadom, mondtam, mire a rabbi a fejét rázta, nem teheted, sose volt macskád, ez a cica nálad holnapra már nem él. De velem nem lehetett bírni. Végre lesz egy társam! Este tíz körül értünk haza Budapestre, s addigra a rabbi megértette, hogy szándékaim komolyak, úgyhogy útközben mobiltelefonon riadóztatta a zsidó közösség macskás tagjait. Az egyiktől almot kért, a másiktól tápot, a harmadiktól alomtálcát, a negyediktől lapátot a macskapiszok eltakarítására – házhoz mentünk mindenkihez, a rabbi vezetett, én meg a Kókusznak elnevezett cicát simogattam és olvadoztam. Mivel egy rabbinak senki sem mer ellentmondani, éjjel 11-re már megvolt mindenünk ahhoz, hogy a cica túlélje nálam az első éjszakát.

Túl is élte, mert olyan okos volt, mint a Nap. Az alomtálca és az alom használatát két perc alatt megtanulta, amit nem értek, mert szerintem soha életében nem látott ilyesmit. A macskatápra meg úgy vetette rá magát, mint egy kiéhezett tigris. Viszont másnapra kiderült, hogy a hófehér gyönyörűség olyan süket, mint az ágyú. Magyarán az életét mentettem meg, hiszen ha Nagykanizsán kitévedt volna az úttestre, elcsapta volna az első autó, meg sem hallotta volna, hogy közeledik.

Akit a cikkemhez mellékelt cuki képek arra buzdítanak, hogy kóbor macskát mentsen, annak felhívom a figyelmét arra: nem olcsó mulatság.

A macskás hittestvérek a lelkemre kötötték, hogy vigyem el állatorvoshoz Kókuszt, de hát ehhez venni kellett egy megfelelő hordozót, papírdobozban mégsem vihettem oda. A hordozó volt kb. 6 ezer forint. De az állatorvos többe került: a hetedik kerületi állatorvosi rendelőbe vittem a cicát, mert azt hittem, hogy az ingyenes. Hát nem az. A féregtelenítés és a szükséges első oltás összesen kb. 10 ezer forintba került, de az állatorvos figyelmeztetett, hogy kell majd egy második oltás is. Fél év múlva pedig ivartalanítás következik, amiért ugyancsak fizetni kell. Kérdezte, hogy akarok-e chipet a macskába, de azonnal rávágtam, hogy nem akarok, mert ekkor már tudtam: a chip sem lesz ingyen.

S akkor ott vannak ugye a macskatápok. Azon belül is a kölyökmacskatápok. S ezen a halmazon belül pedig külön halmazt képeznek a lazacos ízű kölyökmacskatápok, rövidesen ugyanis kiderült, hogy Coco „Kókusz” Chanel kedvence a lazacos husi. Azt úgy imádta, hogy amikor meglátta a kezemben, visított, mint egy gyerek.

Az első pár hétben folyton aludt. Méghozzá a mellkasomon. A mancsát a szakállamra téve. Azt hittem, megzabálom. Reggelente arra ébredtem, hogy a feje a párnán van a fejem mellett. Mikor mentem reggel zuhanyozni, jött velem. Bekéredzkedett a kádba, s velem együtt fürdött. Ezen kissé csodálkoztam, mert azt hittem, a macskák irtóznak a víztől. Kókusz viszont imádta a vizet. Amikor észrevette, hogy gyakori szokásom a fürdőszobában a csapból inni vizet – ez még gyerekkoromból maradt vissza –, attól fogva ő is felugrott a mosdókagyló szélére, a mancsával a vízsugárhoz ért és ivott. Nem akartam hinni a szememnek.

Akkor sem akartam hinni a szememnek, amikor kezdte összetörni a mélytányérjaimat. Aztán a lapostányérjaimat. Később meg a poharaimat. Ennek az volt az oka, hogy idővel, ahogy nagyobb lett, mindenhová felugrott vagy felmászott, s mindent levert. Mivel a zajt, a csörömpölést, az üvegtörést nem hallotta, nem alakult ki benne félelem a leeső edények zajától. Úgyhogy a hat darab mélytányéromból jelenleg már csak egy van.

Macskám viszont egy sincs.

Kókusz ugyanis idővel kicsinek találta a lakást. Előfordult, hogy tíz percen át rohangált körbe-körbe a szobában, s még akkor sem fáradt el. Úgyhogy nekiállt megenni a szobanövények leveleit. Aztán rájött, hogy milyen jó móka belekotorni a virágföldbe és kitúrni a virágföldet a padlóra. Ennél is jobb mulatságnak találta a szemetes zacskó kiborítását és megdézsmálását. Vettem neki úgynevezett kaparófát – ez sem olcsó! –, amit nagyon szeretett, de ennél is jobban szerette a laptopom elektromos zsinórját rágni. Meg a billentyűket taposni. Egyszer küldött egy e-mailt ezzel a szöveggel: áááááááááááééééééééééééééúúúúúúúúúúúúúúú.

Ezt én is mondhattam volna, mert a romokban heverő lakás láttán pont ezt éreztem: áááááááááááééééééééééééééúúúúúúúúúúúúúúú.

A Hortobágyon van egy állatsimogató park, ahol a Kárpát-medencében őshonos állatokat lehet látogatni és simogatni. Mivel a park vezetői a barátaim, beleegyeztek, hogy náluk hagyjam Kókuszt.

A látogatók persze imádják. Új gazdája van, egy kedves lány, aki a kasszát kezeli. A múltkor hüledezve mesélte nekem, hogy Kókusz felugrott a pénztárgépre és kiállított egy blokkot 77 forintról. Én persze nem hüledeztem, elvégre ismerem a macskámat. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha legközelebb az állatpark Facebook-oldalán posztolna valamit. Mondjuk azt, hogy áááááááááááééééééééééééééúúúúúúúúúúúúúúú. Ami macskanyelven azt jelenti: imáááááádok élni!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!