Tardos János
Nemrég megint a szemem elé került, miként is vélekedtek egyes kortársak az 1889-ben a párizsi világkiállításra megépült Eiffel-toronyról, amely ma már Párizs szimbóluma. Egy halom ronda ócskavasnak titulálták, és ragaszkodni akartak mihamarabbi lebontásához. Keseregtek azon, hogy ha fennmarad, ipari gnómként örökre elcsúfítja majd azt a gyönyörű városképet, amelyet addig a Notre-Dame, a Tuilériák, a Louvre, a régi Operaház, a Panthéon és a hozzájuk hasonló klasszikus épületek jellemeztek.
De az Eiffel-tornyon nem fogott az idő vasfoga, hozzászoktak, sőt megszerették a franciák, s ma már minden párizsi büszke rá. Igaz, már rég nem a világ legmagasabb, emberi kéz által emelt épülete, és a felavatása óta eltelt 132 év alatt kissé veszített frissességéből is: ma már nem igazán hat ránk az újdonság erejével.
Párizs sohasem készül el véglegesen: mint minden modern nagyváros, ma is élettel teli, újabb és újabb építészek jönnek, hogy rajta hagyják a kézjegyüket. A múlt század hetvenes éveiben felépült a Pompidou-központ színes csövekkel behálózott kockaépülete, amelyre valóban illik a múzeumgyár elnevezés, még ha nem is füstöl, és nem is lóg ki belőle felül egy hatalmas gyárkémény. A kulturális központ és az őt körülvevő belvárosi kerület népi elnevezése ma már egy és ugyanaz: ez a Beaubourg, vagyis éppoly szerves részévé vált Párizsnak, mint a Palais Royal, vagy épp a szintén modern és a Pompidou után nem sokkal átadott új, föld alatti bevásárlóközpont és metrópályaudvar, a Les Halles, a régi vásárcsarnokok helyére mélyesztett és azokról elnevezett futurisztikus gödör.
Ezeket a múlt századi építészeti modernségeket ma már minden turista az unalomig ismeri, csaknem ugyanolyan közhelyesekké, hétköznapiakká váltak, mint az Eiffel-torony, vagy a kilencvenes években egy régi vasúti pályaudvarból, ebből az ipari műemlékből csodálatos Szajna-parti múzeummá átalakított Musée d’Orsay.
De nem is ezekről akarok most beszélni.
Hanem arról, hogy az építészek és állami vagy maszek mecénásaik sosem képesek egy sarokban nyugodtan megülni, mindig valami nagy dobáson törik a fejüket. Így született meg annak idején a Bastille-operaház, a Louvre-üvegpiramis, az új Pénzügyminisztérium és a hatalmas Mitterrand-könyvtár épülete is.
Ha emezeknél is modernebb, formabontóbb újdonságokat keresve sétálunk ma körbe Párizs városában, szerintem nem fogunk nagyot csalódni.
Itt van mindjárt a Párizsi Filharmónia, amelynek alumínium madarak ezrei által benépesített kupoláját Jean Nouvel építész álmodta ide, egy régebbi ipari kerület, a Villette rehabilitációjának közepébe. A helyszín ma már a belváros új élettel megtöltött perifériája. Itt valaha a földszintes épületek között piactér tátongott, vándorcirkuszok táboroztak le, céllövölde állt, és a tűznyelők és zsebtolvajok között zenélő karusszel forgott egykedvűen. Igaz, a Villette Park már évtizedek óta kulturális központ, ahová tudományt népszerűsítő gyermekmúzeum és színes, divatos lakópark is épült. A hatalmas koncertterem nemcsak természetközeli asszociációkat kelt, de akusztikája is állítólag nagyszerű. Mellette újabb kiállítóterek nyíltak, és persze étterem és kávézó is vonzza ide a nem csak kultúrára éhes látogatókat.
A párizsi gyorsforgalmi körgyűrű egy másik, sokkal előkelőbb pontja mentén, a Bois de Boulogne szélén, a gazdagok lakta Neuilly szomszédságában nyílt meg 2014-ben a Louis Vuitton Alapítvány Frank Gehry által tervezett hipermodern kiállítóterme, illetve valóságos kiállító-komplexuma. Ide az állandó modern művészeti és a mindig különleges eseményszámba menő időszaki kiállítások idején olyan sűrű sorokban özönlik a bennszülött- és turista-nép, hogy ha valaki nem az interneten jó előre megváltott, pontos időpontra szóló belépőjeggyel érkezik, lelkileg készüljön hosszú órákig tartó sorban állásra, s esetleg arra is, hogy hoppon marad. Igaz, annyi elégtétele azért így is lehet, hogy közben kívülről hosszan csodálhatta ezt a modern kultuszpalotát.
Mitterrand elnök egy régebbi ikonikus, akkoriban sokak által popsztárokhoz hasonlított kultuszminisztere, a baloldali Jack Lang igazgatja ma az Arab Világ Intézetét, amelyet nem tegnap, hanem még 1987-ben avattak fel a Szajna bal partján, nem messze a Sorbonne dombra felfutó épületeitől, ott, ahol a Boulevard Saint-Germain a folyó mellé kanyarodik. Az épület maga talán nem is olyan szenzációs, mint a Vuitton-birodalom által szponzorált múzeum, de kétségtelenül van benne valami, amit talán modern kori mór stílusnak is lehetne nevezni – de belülről annál érdekesebb, és nekünk, Közép-Európából erre tévedt idegeneknek tartogat valami rendkívül egzotikus élményt. (Ami engem illet, nekem itt minden új volt és ismeretlen, miközben be kellett látnom, hogy nyitottabban kell közelednünk a velünk élő másfajta népek eredeti kultúrájához és történelméhez, ha valaha is meg akarjuk érteni őket.)
Hasonló elvek mentén épült és nyílt meg a nagyközönség előtt 2006-ban az afrikai, ázsiai, amerikai és óceániai népek Jacques Chirac által inspirált néprajzi-népművészeti múzeuma, amelyet az arab intézethez hasonlóan szintén a híres párizsi építész, Jean Nouvel tervezett.
Ha ettől a Porte Dorée városkapu mellé telepített múzeumtól kifelé, a folyó déli kanyarja felé haladunk, és egy nagy kurflit mi is leírunk, lassan párizsi sétánk mai utolsó állomására, a Seguin-szigetre érkezünk, ahol a 2017-ben felavatott Zenélő Szajna (La Seine Musicale) modern buborék-színházépülete áll. Itt az operáknál valamivel könnyedebb hangulatú musicaleket, hangversenyeket és modern balettelőadásokat hallgathatunk-nézhetünk.
És ha előadás után a partra kilépve egy kicsit nyújtogatjuk a nyakunkat, a vállunk felett srégen visszanézve talán még az Eiffel-torony este idáig villogó csúcsát is megpillanthatjuk.
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!