Kép: Hölvényi Kristóf

Szerkesztette: Bielik István

Szöveg: Dési János

Hölvényi Kristóf fotósorozata.

Robert Capa óta sejtjük, hogy egy jó fotósnál nem árt, ha szereti a kalandokat. Sorozatunk e heti szerzője Hölvényi Kristóf fotóriporter, aki most libanoni képeket hozott nekünk, ennek a feltételnek mindenképpen megfelel. Ugyanis, alig volt még 18 éves, amikor fogta magát és elstoppolt Kurdisztánba. Aztán hosszabb időre ott maradt, hogy megismerkedjen azzal a világgal.

Miért? – kérdezem tőle, és hallom a hangján, hogy erre már ezerszer felelt, de mégsem érti, mi ebben olyan különleges. Érdekelte, keveset tudott róla, meg aztán olyan helyre akart menni, amelyet még nem leptek el a turisták. Én már azt sem tudom, hol kellene kiállni az út szélére, ha Kurdisztán felé szeretnék kocsit fogni – próbálom továbbra is rávenni, hogy lássa be, elég egzotikus, amit tett. De nem hagyja magát behúzni a csőbe. Nem egy nagy ügy, vonattal elment Bukarestig, ott irányba állt és körülbelül négy nap alatt odaért. Főleg kamionosok vették fel. Aztán megsajnál és hozzáteszi, na jó, azért mentem, mert kalandvágyó vagyok.

Mondom neki, hogy én is, de Szabadi-Alsón nem nagyon megyek túl. Jó, jó hangzik a felelet – de ha valakit a kurdok élete izgat éppen, akkor nyilván inkább Kurdisztánban keresgél. Nagyon izgalmas a történetük, egy nagy, ősi nép, amelyiknek nincs saját országa. „Meg akartam ismerni őket. Jóba lettem ott egy tárasággal, sok időt töltöttem velük.”

– Na és a képek?

Az az igazság, nem is nagyon fotóztam akkor. Szabályos kultursokk ért. Hirtelen rengeteg új élmény. Nem tudok rá jobb szót, nagyon emberi az a világ, sokkal őszintébb, mint amit mi megszoktunk. Tetszett a pörgés, az, ahogy az emberek egymással viselkednek.

Az első út meghatározónak bizonyult kelet felé. Hősünk visszatért a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba, amelynek szorgos hallgatója volt, és szerzetes tanárától, aki többet között a héber nyelvet oktatta, vette első kurd nyelvleckéit. Aztán átállt az arabra, annyira, hogy arab szakon is végzett később.

– Mikor beszéltél utoljára arabul?

– Ma reggel. Skype-on arab órákat veszek egy Törökországban élő szíriai menekülttől. Az egyetemen az irodalmi arabot tanultuk, a beszélt nyelv az más, de azt is tudni akarom.

Aztán elmondja, hány arab országban járt, dolgozott, fényképezett.

Mai riportunk alapját egy nagy libanoni gyalogtúra adja. Korábban járt már az országban, fényképezte a menekülteket, a sorsokat. (Ezzel kezdődik összeállításunk.) De úgy érezte, meg kell mutatnia a hétköznapokat, amelyek Libanon egy jó részében is, szerencsére, békések. Az emberek, akik csak élni akarnak, reggel felkelnek, dolgoznak – mint bárhol máshol a világban. A hírek csak a különlegesről, a szokatlanról szólnak – az átlagos hétköznapokról már kevésbé. Pedig, ha érteni akarjuk a világot, azt is látnunk kell.

Ezért ezek a túrázós képek egy kifejezetten békés világot mutatnak, ahol csönd van és az emberek örülnek, ha vendégül láthatnak egy arra tévedő idegent.

– Sokféle ember él az országban, síiták, szunniták, drúzok, keresztények – de mindenki vendégszerető arrafelé. Nekem ott olyan, mintha  otthon lennék.

– No de a hírekben az arab világ a fenyegető veszély Európára – akadékoskodom még egy kicsit, de Hölvényi továbbra sem hagyja magát.

– Persze, politikai okokból sokfélét mondanak az emberek, itt is, ott is. Ez már csak ilyen. Ezért fontosak ennek a túrának a képei, mert teljesebben mutatják be a világot.

Az elmúlt években nem sok jót hallunk Libanonról – mondja Hölvényi Kristóf. – A hírek szomszédos Szíriából menekülők nyomorúságos életéről, tüntetésekről, több száz ember életét követelő ammónium-nitrátos robbanásról, gazdasági válságról, Izraellel fennálló feszült viszonyról, energetikai és politikai válságról szólnak. Amikor 2016-17-ben kint laktam, az országnak inkább ezt, a hírekben szereplő oldalát sikerült megismernem, viszont hiány érzetem volt… 2021 októberében 24 napot, 470km-t gyalogoltam északról délre a Lebanon Mountain Trail (LMT) útvonalán, megismerve egy természetközeli, hétköznapibb, hírérték nélküli de mégis valóságosabb Libanont.

És akkor a múlt után nézzük a nagy túra képeit!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a „Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a „Kedvencek”-re, végül legalul a kék „Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!