Újra buli a bakelit

Adamik Zsolt

Pedig nem is bakelitnek hívják, hanem vinylnek. Ugyanitt néhány szó a hermeneutikáról, de úgy összességében inkább a nosztalgiának nevezett, fortepan-sárga pszichológiai jelenségről. Discogs, discogs partizani!

Bevezetés

Sorok Írója könnyű helyzetben van: az általa is tévesen a zordabb, merevebb bakelitről elnevezett korongok bűvöletében élte kisgyermekkorát. A vesézést megelőző történetben, avagy ITT a főszereplő egy THOMPSON, azaz egy kissé hebehurgya, piaci lemezjátszós háziszett, a mindig tompa, faluhelyen sose cserélt tűkészlet, és egy Komár László-lemez, ami csak odáig nem dadog, hogy “Táncoló fekete lakk”…, onnan azonban furvást ismétli, folyamatosan, hogy “CIPŐŐk,CIPŐŐk, CIPŐŐk…”.

És így tovább.

Tehát a gyerekség a témában, így a téma utáni kutatási vágy esetünkben adott.

Tárgyalás

Ahogy azt a Wikipédia írja: a „hermeneutika” görög szó, az „értelmezés tudományát” jelenti. Hogy miért nem azzal indítunk: „amikor a Spotify-előfizetés alig 2 dollár”, az akkor válik érthetővé, amikor a bakelit szó után kutatunk: a Leo Hendrik Baekeland vegyész feltaláló által, nos, FELTALÁLT, jól megmunkálható, könnyen préselhető, szerves műanyag ugyanis ritkán válik a hanglemezek matériájává. A célra leggyakrabban használt, másik műanyag, az a vinyl. De akkor nálunk (mert külföldön nem) miért lett BAKELIT a korong? Nos, itt lép képbe a hermeneutika, azaz inkább a hermeneutikus visszahatási hurok nevezetű jelenség – a bakelit feketéje ugyanis ismerős, hiszen belőle öntötték évtizedekig a telefonkészülékeket. A lemez is fekete – gondolta a nép, s a nép döntött. Legyék a vinyl bakelit, és ámen.

Legalábbis így szól a legenda. Már csak ezt az ólomból aranyat dolgot kéne megoldani, és kész is lennénk az élettel.

Na de mégis, hogy lehet, hogy egy alapvetően kényelmetlen hordozó utat talál még ma is a mindenféle leány-, s legénylakásokba? Egy olyan korban, ahol a mindenfajta kényelmetlenség lehetőleg azonnal kiküszöbölendő, és “amikor a Spotify-előfizetés alig 2 dollár”?

Bakelit hanglemezek préselése 1959-ben.
Fotó:Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György

Igen, kényelmetlen, mert a vinyl karcosodik, postás kezében egyenesen kacifántba tör, és akkora, mint egy pótkerék. A pótkerék nem buli. Ellenben a vinyl, akárhogy nézzük, sikkes, kézzel foghatóan fekete, a fekete pedig eleve slankít, ugyebár. A vinyl egy analóg látogató az egyre szélesebb sávra kötött világban. S mint ilyen, jócskán túlárazott: láttunk mi már olyan Sex Pistols 1977-es God Save the Queen első kiadást, amit átváltva 3 (vagy 4?) millió forintért vásároltak fel a világhálón – miközben ugye a Sex Pistolsban nem játszott a Chat Baker, sőt, ha jobban belegondolunk, a vinyl-minőségre rájátszani nem játszott rá abban a bandában senki sem. Elég csak körbenézni a Mekkában Discogson: a 006 20 1552 7, 006 2015527 katalógusszámú Iron Maiden album, Near Mint (NM – majdnem új) állapotában ebben a percben odakattintva épp 1500 euró.

A legdrágább játékok azok, amelyeket anno kölökkorunkban csesztek nekünk megvenni az anyuék. És a kofáknak feltűnt, hogy felnőttünk, és hirtelen pénzünk lett a saját hülyeségeinkre.

De ha drága, kényelmetlen, akkor mitől menő ma a vinyl? Pár dolgot felsoroltunk, de nyilván nem csak ennyiről van szó. Nehezen hisszük például, hogy aki ma lemezt ragad, az nem lemezzel nőtt fel – vagy legalábbis tuti volt a családban valaki, aki a hagyományt (mert inkább hagyomány ez, mint szokás) átörökítette. Érdemes lenne azt is felmérni, vajon a lemezhallgatók hány százaléka nyomja ki elsőnek a tiszta A-t, ha kérik – azaz (legalábbis szerintünk) a 2. csellós bakizását a hatodik szekcióban kiszúró fülek tulajdonosai, azaz az ún. “audiofilek”, akik ma már komoly fotelforradalmári csatákat vívnak meg egy-egy márka vagy gyártó mellett és ellen, kisebbségben vannak (még akkor is, ha többen GONDOLJÁK magukat annak, mint illik). Bár a lemez hangzásának tiszaságát (mondjuk a Waw-ra tört, CD-re tolt zenefájlok ellenében) egyfajta melegség gyanánt Sorok Írója is tapasztalja, mégsem nevezné magát szakértőnek. De a jelenség (lásd: “melegség”) matekban is mérhető: vannak a fájlátalakítás során VESZTESÉGESEN tömörített hanganyagok, ilyen pl. az MP3 is, melynek létrehozása során a minőséget feláldozzuk a hely megtakarításának.

A lemeznél nincs veszteség.  Hiába két dollár a végtelen kínálat, ha az mp3 megye három a bajnokokligás vinyl mellett.

Befejezés

A hangzás otthonossága nyilván lehet egyfajta bizonyíték, de Hercule Poirot-ként hümmög az ember mégis, ha a nappaliban korongos szekrényt, azon többmilkás hangszettet lát. Ez már nem a gramofonkor – ez már a lemezjátszás kora. S ha Déry Tibornak a játszás kapcsán igaza van (márpedig miért ne), s ha a férfi (aki éppen lehet nő is) a felnőttséget a gyerekségben találja meg, akkor a nosztalgiafaktor zsizsgése éppenséggel pontot tehet egy el sem indult vita végére.

A hangzás meleg, mint az anyatej. Erre tessék kutakodni talán.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!