A dohányzás egészséges, vagy legalább hazafias !

Ha egy cég termékek forgalmazásából él, akkor a legfőbb érdeke, hogy minél vonzóbbá tegye azt a vásárlók számára. Na, de mi a helyzet akkor, ha ez a termék kifejezetten káros az egészségre?

A XX. század első felében a technikai újításokkal párhuzamosan a reklámipar is fellendült. Egyre olcsóbban lehetett jó minőségű, színes plakátokat és hirdetéseket gyártani, és ezzel a lehetőséggel mindenki élt is. Részletgazdag, látványos, informatív marketinganyagok árasztották el az újságokat és az utcákat, a nagy cégek milliókat költöttek promócióra, igyekezve túlszárnyalni a konkurenciát. Nem volt ez másképp a dohányipari termékeket forgalmazó vállalatokkal sem. Nekik azonban nemcsak arról kellett meggyőzni az embereket, hogy épp az ő márkájuk a legjobb választás, hanem arról is, hogy dohányozni jó dolog – annak ellenére, hogy azért azt nagyjából mindenki tudta, hogy ez egy káros szenvedély.

Dohányozni egészséges!

Minden cigarettahirdetésben látványosan életvidám, jó külsejű emberek szerepeltek, azt sugallva, hogy a dohányzás remek közérzetet biztosít. Ez persze önmagában nem lett volna elég, hiszen már akkor sem nagyon volt olyan ember, aki ne lett volna tisztában azzal, hogy a nikotin káros. Ezért a dohánytermékeket forgalmazó cégek fehér köpenyes statisztákat tettek a plakátokra, mint orvosokat, kihasználva a doktorokat övező általános tiszteletet. Ezek a „szakemberek” azt állították, hogy egyes összetevők vagy eljárások a hibásak, ha a cigarettázás esetleg kárt okozna: ha bizonyos vegyi anyagokat használnak (vagy épp nem használnak) a gyártás során. Így rögtön a konkurenciát is be lehetett sározni burkoltan. A Lucky Strike például azt állította, hogy egy különleges pörkölési eljárással, amit csak ők használnak, képesek „lágyítani” a füstöt, ami így nem irritálja a légzőszerveket. Innen már csak egy logikai lépés, hogy a többi cég ezt nem teszi, tehát amit ők árulnak, az egészségtelen. Néhány valódi orvost is sikerült megnyerniük a kampánynak, elhalmozva őket termékmintákkal, hogy teszteljék. Természetesen az egészségügyi szakemberek között is bőven akadt, aki dohányzik, így a sok karton ingyen cigarettáért cserébe volt, aki elvállalta, hogy nevét adja a hirdetésekhez.

A Camel, majd nem sokkal később a Chesterfield is burkolt ellenkampányt indított: azzal a szlogennel helyezték a termékeiket a konkurencia elé, hogy a lehető legtermészetesebb állapotában hagyják a dohányt, és véletlenül sem „szennyezik” pörköléssel.

Ezek után aztán vásárló legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogyan válasszon! Ráadásul, míg korábban az Egyesült Államokban szigorú szabályok vonatkoztak a dohánytermékek forgalmazására, ezeket szép fokozatosan sorra eltörölték, hiszen a gazdaság élénkítése államérdek is volt. Így a harmincas évekre már csak annyi volt érvényben, hogy bizonyos dohánytermékeket nem vásárolhattak kiskorúak – ezen kívül azonban mindent lehetett.

Dohányozni hazafias!

Az első világháború alatt a dohánygyártó cégek márkás cigarettákkal támogatták a hadsereget. A háború okozta stressz, illetve a dohányzás, mint a csoportos összetartást erősítő viselkedésforma a katonák között azt eredményezte, hogy az is rászokott a nikotinra, aki korábban nem élt vele. A háború évei alatt a cigaretta iránti kereslet megháromszorozódott. A civil lakosság is egyre többet dohányzott: egy világháború árnyékában hirtelen sokadrangú kérdéssé vált, egészséges-e füstölni, hiszen bárki bármikor meghalhatott.

A Vöröskereszt által szállított segélycsomagokba a tartós élelmiszer és a kötszerek mellé bekerült a cigaretta is, és senki nem érezte ellentmondásosnak, hogy egy egészségügyi szervezet káros termékeket osztogat. A dohányzás összekapcsolódott a férfiasság és a hazafiasság eszményével.

A dohánytermékek a cserekereskedelemben is hasznos valutának számítottak, így sokszor annak a zsebében is lapult mindig egy csomag cigaretta, aki maga nem dohányzott. El lehetett cserélni élelmiszerre, szívességet lehetett kérni érte, vagy egyszerűen csak könnyebb volt kapcsolatba lépni valakivel általa: egy baráti, kínáló mozdulat, és indulhatott is a beszélgetés.

Bár a háború elején mindenki arra számított, hogy a harcok nem fognak sokáig tartani, mégis évekig elhúzódtak. Aki közben szokott rá a cigarettára, utána már a legritkább esetben tette le. Mire végül béke lett, a felnőttek jelentős része dohányzott, és bár voltak próbálkozások dohányzásellenes kampányokra – hiszen sokaknak megromlott a megpróbáltatások alatt az egészségi állapota, amin a nikotin még tovább rontott – ezek szinte eredménytelenek maradtak.

A dohányzás mint az egyenjogúság jelképe

Az 1920-as években a cigarettagyártók felfedeztek maguknak egy célcsoportot, amelyre addig nem figyeltek. Ahogy a hagyományos férfi-női szerepeket lassan újragondolta a modern társadalom, úgy egyre többen ébredtek rá, hogy a nők mennyire hálás vásárlók, ráadásul hajlamosabbak a márkahűségre, mint a férfiak, sokkal tudatosabban válogatnak a termékek között. A háború alatt a dohányzás a férfiasság jelképévé vált, így az utána következő években új marketingstratégiára volt szükség. Így lett a cigaretta a női egyenjogúság szimbóluma a hirdetésekben. Hirtelen híres színésznők jelentek meg a plakátokon elegáns szipkát tartva kecsesen. A női magazinokban a háztartási eszközök reklámjait felváltották a dohánytermékek, a modern, felvilágosult nő diadalát hirdetve.

Nem kellett hozzá sok idő, és a tudatos marketingstratégia meghozta a gyümölcsét. A nők körében megugrott a dohányzók száma, büszkén füstölve mutatták meg a világnak, hogy nem különböznek a férfiaktól, még ebben sem. A gyártók elkezdtek kimondottan nőknek szóló termékeket forgalmazni: vékony, kecses cigarettákat világos színű csomagolásban, különböző anyagú és színű szipkákat, elegáns cigarettatartó szelencéket. A dohányzás többé nem függőség volt, hanem életérzés. Ugyanazok a férfiak, akik korábban még fintorogtak, milyen közönséges dolog, ha egy nő rágyújt, most szinte egymást félrelökdösve rohantak tüzet adni a kiszemelt hölgynek.

Most, a 21. század első felében ismét az egészség került az előtérbe. De hiába a sok dohányzásellenes kampány, a nikotintartalmú termékek árának egekbe emelése, hiába a dohányosok páriaként kezelése: a múlt század elejének sikeres marketingstratégiájával küzd még mindig, aki a cigaretta ellen küzd. És bármi is a véleményünk a dohányzásról, ez mindenképpen elismerésre méltó üzleti teljesítmény – olyan, amire minden mai marketingszakember vágyik.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!