Dési János
Egy apró szakmai hibának időnként nagyon súlyos következményei lehetnek. Különösen diktatúra idején.
A magyar sajtó egyik nagy legendája, hogy azokban az időkben, amikor még illett sajtóhüba nélkül megjelentetni a lapokat is, előfordultak súlyos hibák. Egészen pontosan, előfordultak olyan apróbb hibák, amelyeknek a következménye meglehetősen súlyos lett.
A klasszikus történet szerint Sztálin halálakor (1953. március 5. – persze akkor még nyomtatott lapok voltak, amelyek csak a másnapi számukban tudták közölni a hírt) az jelent meg az egyik napilapban a „Mélységes megrendüléssel” helyett, hogy “Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről.” Igaz, akkor a dicső vezér már minden bizonnyal halott volt; de a baj nem ebből lett, hanem a lényegtelen betűcseréből. Megrendeléssel vagy megrendüléssel – nem nagy különbség. Ám ezért a betűnyi eltérésért az „elkövetéssel” vádolt Bodó Béla hónapokat töltött börtönben szörnyű körülmények között. Ma már, amikor a sajtóhiba a lap természetes velejárója, meglehetősen nehéz elképzelni, hogy egy ilyen nyilvánvaló elírásnak efféle következményei lehettek. De lehettek.
A történet a legkülönfélébb formákban kering még ma is. Az urbanlegends.hu internetes oldal dolgozta fel a leghitelesebben a történetet Murányi Gábor kutatásai nyomán, felidézve, amit Gyertyán Ervin Lidérc és ingovány (1938-1953) című könyvében írt.
„Bodó Béla szomorú története ismert a magyar sajtó berkeiben, de meglehetősen pontatlanul terjedt el. Én pontosan ismerem a hiteles történetet, hiszen én írtam azt a szöveget, amelyben a végzetes elírás megjelent. A lap – mint a többi orgánum is – a különböző üzemekből, munkahelyekről közölt tudósításokat a magyar dolgozók mélységes fájdalmáról és gyászáról, és ezt az összeállítást egy összefoglaló kispublicisztika – szaknyelven szólva kopf – vezette be. Ezt én írtam, és ez a bevezető – s nem a lap vezércikke – kezdődött azzal a mondattal, hogy <<A magyar nép mélységes megrendüléssel fogadta a megrázó hírt, hogy a nagy Sztálin nincs többé>>. (Érdekes, Gyertyán Ervin is rosszul emlékezett, hiszen a bajt hozó mondat a március 6-i számban jelent meg „Féltő szeretettel fordul hazánk népe Sztálin elvtárs felé” cím alatt, vagyis nem számoltak be a Népek Atyja haláláról. – DJ) A mélységes megrendülésből, mire a lap megjelent, mélységes megrendelés lett. Amikor másnap a szerkesztőségben valaki – már nem emlékszem, hogy ki – figyelmeztetett erre, csaknem lefordultam a székről. Hiszen lehet, hogy a kéziratból került nyomtatásba az elírás, megeshet az ilyesmi, s mivel a kéziratot az ÁVH kiszállt emberei lefoglalták a nyomdában, ezt nem tudtam ellenőrizni. (…) Aztán kiderült, hogy mind a kézirat, mind a hasáblevonat korrekt és hibátlan volt. Ez volt a szerencsém. Velem nem is foglalkoztak. Az ÁVH a Balog János helyébe lépő tördelőszerkesztőt, az aranyos Bodó Bélát – Brumi könyvek íróját – tartóztatta le, aki a legjobb barátom volt a szerkesztőségben, s azt a nyomdászt, aki az e betűt az ü helyett beszedte a szövegbe.”
Ma már tudni lehet a vizsgálati dokumentumokból, hogy miként történt a példátlan eset. Akkoriban még ólomba szedték a szöveget, egy sort egy tömbre öntve. Erről az első verzióról egy úgynevezett levonat készült, azaz papírra egy nyomat: a korrektúra, amit ellenőrizni kellett. A szóban forgó esetben a korrektúrán a szerkesztő bejelölte, hogy az n és d betűk nem látszanak jól, ezért újra kell szedni ezt a szót. Gerő Ákos betűszedő tehát újra kiszedte, de egy karaktert elnézett, és az ügyeletes szerkesztő, Brumi bácsi sem vette ezt később észre. Késő éjszaka volt, siettek nyilván, nehogy lekéssék a postavonatot, amelyik kiszállította a lapokat. Valószínűleg már abban a korban is minden egyes napilapban vagy tucatnyi efféle elszedés volt. Na, de itt a Generalisszimuszról volt szó! Mindenesetre az AVH-nál valaki alaposabban olvashatta el a lapokat, mint a szerkesztőségben. Érdekes lenne tudni, ki szúrta ki ezt a betűcserét, és csinált belőle ekkora botrányt. Az olvasók nagy része egészen biztosan nem vette észre. Ráadásul, valószínűleg közben valaki a szerkesztőségben vagy a nyomdában is kiszúrhatta, mi történt, mert a vádiratban az szerepel, hogy 45 ezer hibás példányt nyomtak ki, és a lap példányszáma akkoriban biztos, hogy ennek a többszöröse volt. Tehát ha igaz a vádiratban szereplő 45 ezres példányszám, akkor az is lehet, hogy megállították a nyomdagépet és javították a hibát. Erre persze semmi bizonyíték nincs – de ez a fajta változtatás, szaknyelven mutálás, bevett gyakorlat volt. Ugyanis először ki kellett nyomni a „vidéki” példányokat, amelyeket vonattal vittek el az ország minden pontjára, és utána maradt idő még a „budapesti” kiadásra, hiszen ezeket a példányokat már nem kellett olyan messzire szállítani.
Ahogy a fenti beszámolóban szerepel, az éber titkosrendőrség órákon belül a példátlan bűncselekmény nyomába eredt és felgöngyölítette a szálakat.
A gyanúsítottakat lecsukták, és az első bírósági perben tíz-tíz hónapot kaptak izgatás miatt. Ha úgy tetszik, egész jól jártak, mert izgatásért akár sok évre is ítélhették volna őket. Aztán fellebbezés folytán újratárgyalták az ügyet, és a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy izgatni nem lehet gondatlanul – s azt azért mégsem állította senki, hogy szánt szándékkal helyezték volna el ezt a szovjet birodalmat alapjaiban veszélyeztető betűcserét a magyar szakszervezetek lapjában. Így a büntetést 5 -5 hónapra mérsékelték, méghozzá társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett károkozás miatt.
Vajda Albert, aki Bodó kollégája volt, majd 1956-ban Angliába emigrált, egy BBC-nek adott interjújában, ami a Kortárs folyóiratban is megjelent, így idézte fel az esetet:
„Véletlenül jól ismertem a Népszava olvasószerkesztőjét, Bodó Bélát. Éjjel kettőkor jelent meg nála három ávós, elvitték, öt hónapig nem tudott róla senki. A felesége sem. Öt hónap után megjelent, nyolcvannégy kilóról hatvankét kilóra fogyva. Rettenetes dolgokat mesélt. Két hónapig az ávó Fő utcai börtönében volt, cellájában állandóan égett a lámpa, és a legváratlanabb pillanatokban ráncigálták ki kihallgatásra. Ütni nem ütötték, viszont két hónapig alig aludt. Ebbe fogyott bele. Fogalma sem volt, hogy mi lesz vele. Megváltás volt számára, amikor elvitték útépítésre Sztalinváros mellé, ahol viszont egy vadállati őrparancsnok ütötte, verte, rúgta őket. Közölte vele, hogy halálra van ítélve, ki fogják végezni, tehát örüljön, hogy amíg itt van, addig él. Eltelt öt hónap. Váratlanul egy reggel behívatták az irodára, kezébe nyomták a tőle elvett tárgyakat, odaadták a ruháját és egy vonatjegyet Budapestre. Elengedték. Azt mondta, soha többé nem fog politikával foglalkozni. Két hónap múlva pártjelvénnyel a gomblyukában megjelent, és az utcán büszkén újságolta nekem, hogy visszavették a pártba. A Nők Lapjához helyezték szerkesztőnek, rehabilitálták, kapott valami nyolcezer-ötszáz forintot elmaradt fizetés címén, és ő rájött, hogy a párt tulajdonképpen csodálatos és nagyszerű.”
Persze, az sem biztos, hogy Vajda pontosan írja le a történteket. Ugyanis Bodó Béla egyik rabtársa 1989-ben így számolt be az eseményekről: „Egyszer sírva jött vissza (a zárkába) utólagos kihallgatásról. Egy vallató ávós lesajtóbetyározta. Az ávós is a német koncentrációs tábor rabja volt, akárcsak ő, s ez fájt neki. De hát, akkor a zűrzavar, a félelem ideje járta. Péter Gábor is rab volt már. A sztálini antiszemitizmus utórezgését éreztük. Az orvosperek a Szovjetunióban.” A rabtárs szerint Hartán tartották fogva, s bár jó dolga nem volt, de az őröknek verseket írt családi ünnepekre, és cserébe elviselhetőbbé vált az élete.
S mint azt tudjuk, nincs új a lap alatt. „Mély megrendeléssel” értesült a szegedi önkormányzat és Botka László polgármester a város díszpolgárának, Solymosi Frigyes akadémikusnak a haláláról – adta tudtul 2018 júliusban az MTI hírét átvéve a magyar sajtó egy része is. Hogy a történet teljes legyen: a Népszava online kiadásában is ez jelent meg. Még hogy a történelem nem ismétli önmagát!
Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!