Mörk Leonóra
Azt hihetnénk, a modern könyvkereskedelmet a maga óriási választékával, állandó akcióival és lefelé haladó áraival az Amazon.com alapítója találta ki. Valójában viszont a 18. századi Londonban élt Jeff Bezosnak egy elődje, akinek az üzleti modellje sokban hasonlított 21. századi kollégájáéhoz.
Életrajzírója, Walter Isaacson szerint a kis Jeff Bezos falta a könyveket. A nagyapja elvitte a helyi könyvtárba, és a kisfiú nyaranta több száz kötetet kiolvasott. Már iskolásként is meghökkentő elszántsággal összpontosított arra, amit csinált. Az első munkahelyén fegyelmezett szorgalommal látott munkához, közben viszont végig saját vállalkozásról álmodozott. Az Internet térhódítása láttán támadt az az ötlete, hogy kiskereskedelmi boltot nyit, és a könyveket választotta áruként, mert szeretett olvasni, és mert a könyv nem romlandó. A webshopban két nagykereskedelmi cég több mint hárommillió címét tarthatta forgalomban, sokkal többet, mint amennyit egy hagyományos bolt el tud helyezni a polcain. Így született meg az Amazon.com 1995. július 16-án, és özönleni kezdtek a megrendelések. Az első hónapban a cég bármiféle komoly hirdetés nélkül mind az ötven amerikai államból és negyvenöt más országból kapott megrendelést. Bezos hosszú távra tervezett, és sikert aratott, közben olykor könyörtelenül elbánva a versenytársaival.
A könyvek szeretete, elszántság, messzire tekintő gondolkodás és innováció: mindez nemcsak az amerikai üzletembert jellemezte, hanem azt az elődjét is, aki a 18. századi Londonban forradalmasította a könyvkereskedelmet. Az illetőt úgy hívták, James Lackington, a maga korában úttörőnek számító könyvesboltja pedig A múzsák temploma névre hallgatott. Az 1746 és 1815 között élt Lackingtonnak köszönheti a könyvszakma az olyan marketingeszközök feltalálását, mint hogy a kínálat szinte kimeríthetetlen, az el nem kelt darabokat erősen nyomott áron adják, és hagyják az olvasót hosszasan nézelődni a kötetek között anélkül, hogy bármit vásárolnia kellene. A modern könyváruházak egyik első képviselőjének számító üzlet 1794-ben nyílt meg Londonban, és a maga korában Anglia legnagyobb ilyen boltja volt, több mint félmillió kötettel a polcain, évi százezer eladott könyvvel és mai áron durván 700 ezer fontnak megfelelő, ötezer font feletti forgalommal. Nem csoda, hogy a tulajdonos úszott a pénzben, holott meglehetősen szerény körülmények közül indult.
A kis James tíz másik testvér között cseperedett egy nyugat-angliai vidéki kisvárosban, Wellingtonban, és a szülei a kor szokásainak megfelelően hamar munkába állították: még tízéves sem volt, amikor beadták inasnak egy cipészhez. Már ekkor megmutatkoztak azok a tulajdonságai, amelyek később sikerre vitték az üzleti életben: éles ész, ambíció és vállalkozó kedv. Hogy pénzhez jusson, tésztaféléket árult az utcán (a töltött pite akkoriban afféle olcsó népeledelnek számított), a bevételt pedig a barátaival együtt olcsó könyvekre költötte. Noha iskolába soha nem járt, ezekből a filléres kiadású versekből, drámákból és angolra fordított klasszikus szövegekből tanult meg olvasni, és igyekezett minél többet megtudni a világról.
Amikor huszonhét évesen az első feleségével, Nancy-vel Londonba költözött, Lackington az utolsó pénzükből, egy félkoronásból megvásárolta a kor rendkívül népszerű költőjének, a később Goethére is ható Edward Youngnak Éjszakai gondolatok című, hétrészes filozófiai költeményeit. Hogy a felesége mit szólt ehhez a könnyelmű tranzakcióhoz, azt nem tudjuk, azt viszont igen, hogy a cipész férjet mi mozgatta. „Ha ugyanis vacsorát vásároltam volna, azt megesszük másnap, és az örömünk gyorsan elmúlik, ha azonban ötven évvel tovább élünk, az Éjszakai gondolatok akkor is táplálni fognak minket” – jegyezte fel az emlékirataiban. A fiatalember valójában egyáltalán nem volt könnyelmű, inkább szorgalmas és takarékos; olyannyira, hogy egy évvel később, 1774-ben már ki tudott bérelni egy üzlethelyiséget, hogy megnyithassa a saját boltját. Kezdetben a választékot párhuzamosan alkották cipők és könyvek, ez azonban hamarosan megváltozott.
A 18. század második felében nagy társadalmi változások játszódtak le Angliában. Fejlődött a középosztály, egyre többen tanultak meg írni-olvasni, és egyre több embernek jutott ideje is az olvasásra; mindez megnövelte a könyvek iránti keresletet. Az átlagos könyvesbolt azonban akkoriban nem számított igazán meleg, barátságos helynek, ahol jó szemmel nézték volna, ha valaki ráérősen végiglapozgatja a luxuscikknek számító kiadványokat, majd végül üres kézzel távozik. A könyvekhez és a bizniszhez egyaránt értő Lackington ezen akart változtatni. Olyan üzletet képzelt el, amely megfizethető áron kínálja a portékáját, mégis nyereséget hoz a tulajdonosának. Így állt elő azokkal az ötletekkel, amelyeknek köszönhetően a könyvkereskedelem forradalmi megújítójaként vonult be a történelemkönyvekbe.
Első lépésként kiiktatta a korabeli üzletmenet addig természetes alkotóelemének tartott hitelt. Kizárólag azonnali készpénzes fizetést fogadott el, ami kezdetben ugyanúgy meghökkentette a versenytársait, mint a vevőit. Lackington azonban úgy okoskodott, hogy ha készpénzért ad el, akkor készpénzért is vásárolhat, és nem kell felvennie drága hitelt. Ily módon nemcsak a kamatfizetéstől mentesült, hanem attól a kockázattól is, hogy veszteség éri, ha valamelyik vevője nem tudná kiegyenlíteni a tartozását. A versenytársaitól eltérően járt el a remittendával is, akkoriban ugyanis a kereskedők (akik gyakran egyben kiadással is foglalkoztak) hatalmas mennyiségben vásárolták fel a példányokat, majd akár kétharmadukat is megsemmisítették, hogy felverjék az árakat. Lackington azonban úgy vélte, a könyvek értéket képviselnek, kulcsot adnak a tudáshoz és a boldogsághoz, ezért mindenki számára hozzáférhetőnek kell lenniük. Ő is rengeteget vásárolt, olykor egész könyvtárakat, az el nem kelt példányokat azonban nem bezúzatta, hanem leértékelte, hogy azok is hozzájussanak olvasnivalóhoz, akik csak keveset tudnak ilyesmire költeni; ebből az alacsony árból azonban már nem engedett. Ennek köszönhetően a kötetek forgalomban maradtak, a korábbinál jóval szélesebb olvasóközönséget értek el, miközben bevételhez juttatták a vállalkozót.
1794-re már akkora raktárkészletet gyűjtött, és az üzlet úgy felvirágzott, hogy Lackington az üzlettársával, Robert Allennel új boltot nyitott a Finsbury Square-en. A helyiség olyan óriási volt, hogy a korabeli feljegyzések szerint a nyitáskor egy négylovas postakocsi hajtott körbe a pultok körül. Ez lett A múzsák temploma, ahol a bejáratnál egy tábla hirdette, hogy a vásárló a világ legolcsóbb könyvesboltjában jár. A létesítmény a méreteivel, a kínálatával és az áraival egyaránt lenyűgözte a közönséget. A több mint negyven méter széles portál, a tágas földszinti csarnok, a központi, körbefutó pult, a négy emelet mellett eltörpültek a hagyományos kereskedések. Az alsó szintről lépcső vezetett a fenti szalonokba, ahol a könyvvel dugig tömött polcok között kedvére időzhetett a látogató. Minél följebb haladt az ember, a kötetek annál olcsóbbá és megviseltebbé váltak. A múzsák templomát szívesen látogatták a londoniak, köztük John Keats. A híres költő számtalan kellemes órát töltött a szalonban, ahol ingyen olvashatott, de itt találkozott az első kiadóival, John Taylorral és James Hessey-vel is, akik történetesen a boltban dolgoztak.
A kereskedő egyébként maga is megpróbálkozott könyvkiadással, és a szimata itt sem vezette félre. 1818-ban az üzlettársaival együtt ötszáz példányban jelentették meg egy ismeretlen írónő formabontó regényét: ez volt Mary Shelley Frankensteinje. Emellett Lackington gondozta a saját könyveit is: két önéletrajzát, illetve egy harmadik művét, amely levelek formájában arról szólt, milyen káros következményekkel jár, ha az ember a lányait bentlakásos iskolákba adja.
Mint minden rendkívül sikeres ember, A múzsák templomának tulajdonosa sem szűkölködött irigyekben. Üzleti ellenfelei a szemére vetették, hogy rossz minőségű árut tart, és különben is hazudik a bevételeiről, valójában lottón nyerte a pénzt, mert könyvvel nem lehet ennyit keresni. Azt is felvetették, hogy a piacnak túl nagy szeletét uralja, és ideje lenne visszavonulnia, hiszen éppen elég vagyont gyűjtött már: átengedhetné a lehetőségeket másoknak. Ezek megint olyan kifogások, amelyeket Jeff Bezosnak is a fejéhez vágtak, és ő ugyanúgy ügyet sem vetett rájuk, mint Lackington.
Hasonló a sorsuk annyiban is, hogy a maga idejében az egykori cipészinas is valódi hírességgé vált. A múzsák temploma bejárata fölött zászló hirdette, mikor teszi személyesen tiszteletét az üzletben, és mindenki felismerte a London utcáin végighajtó hintóját, mivel a kocsi ajtaján ott díszelgett a mottója: „A kis profit nagy dolgokat tesz”. Akárcsak az Amazon tulajdonosa, aki ingyenes szállítással jutalmazza a törzsvásárlóit, Lackington is felismerte a vevők hűségének előnyeit, és egy külön erre a célra vert érmét adott nekik, amelyet beválthattak az üzletben. Az utalványként működő érme egyik oldalát magának a tulajdonosnak az arcképe díszítette, a másikon pedig az a felirat szerepelt: „Fél penny J. Lackington & Co.-tól, a világ legolcsóbb könyvkereskedőitől”. Rendszeresen katalógust nyomtatott a nála kapható könyvekről: az első kiadás 12 ezer címet tartalmazott, és teljesített külföldi megrendeléseket is, még ha azok a távoli amerikai kontinensről érkeztek is.
Az üzletember végül 1798-ban vonult vissza, eladva A múzsák templomát egy távoli rokonának. Azt a sajnálatos eseményt már szerencsére nem érte meg, hogy a bolt 1841-ben leégett, és soha nem építették fel újra. Lackington neve bevonult a könyvkereskedelem történelmébe, még ha ma már nem is emlékeznek rá túl sokan. A versenytársak kiszorítására kitalált üzleti fogásai azonban, a rendkívüli kedvezményektől az utánozhatatlanul széles kínálatig, ma is részét képezik a nagy könyves webshopok és áruházláncok gyakorlatának.
Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!