Kerényi Kata

A 19. században a második ipari forradalom az orvostudomány ugrásszerű fejlődését is elhozta. Új gyógyszerek és gyógyhatású készítmények özönlötték el a piacot, a lakosság számára is elérhető formában és áron. Ez rögtön versenyhelyzetet is teremtett: a gyártóknak és forgalmazóknak meg kellett küzdeniük azért, hogy az ő termékük legyen a legkívánatosabb. Ekkoriban még nem létezett olyan hatóság, amelyik ellenőrizte és esetleg szabályozta volna az egészségügyi termékek reklámozását: így mindenki azt állított a saját termékeiről, amit csak akart, és a fogyasztó maga volt kénytelen eldönteni, hisz-e a jól hangzó szlogeneknek.

Nagyon laza gyerekek

A gyártók akkoriban nem könnyítették meg a vásárlók dolgát. A reklámok gyakran tartalmaztak félrevezető állításokat, féligazságokat; az is előfordult, hogy szabadalmaztatottként árultak olyan szereket, amelyek valójában nem mentek végig a szigorú ellenőrzési folyamatokon. A gyártás korszerűsítésével nagy mennyiségben lettek előállíthatóak és feldolgozhatóak olyan alapanyagok, mint a kokain, az ópium és a morfium, és a gyógyszeripar lelkesen használta is ezeket – gyakorlatilag mindenre. Köhögésre heroint, fogfájásra kokaint fogyasztani teljesen normális dolognak számított, és a reklámok buzdították is erre az embereket.

Népszerű terméknek számított például egy szirup, amit fogzás idején ajánlottak a gyerekeknek. A Mrs. Winslow-féle csodaszer 1849-ben került először forgalomba, és hamar elterjedt a kisgyermekes családok között, hogy nincs ennél jobb a kibújó fogak miatt nyűgös kicsik megnyugtatására. Nem meglepő, hogy olyan hatékony volt: az oldat nagy mennyiségben tartalmazott morfiumot. Ez két dolog miatt volt hasznos forgalmazási szempontból: egyrészt valóban gyors és látványos volt a hatás az első néhány alkalommal, másrészt később a gyerekek rászoktak a szerre, így idővel emelni kellett az adagjukon, hogy hasson. Ha pedig vége volt a fogváltásnak, és a gyerekek fejfájósak lettek a napi morfiumadagjuk elhagyásával az elvonási tünetek miatt, jöhettek a szintén morfiumos fejfájáscsillapítók.

Az ópiátszármazékok attól a pillanattól fogva a kor slágertermékeinek számítottak, hogy Friedrich Serturner német gyógyszerész 1805-ben felfedezte, hogyan izolálható a morfium ópiumból. Sokféle formában kerültek forgalomba a varázslatos fájdalomcsillapítók: tablettaként, kanalas szirupként, fecskendőben adagolható folyadékként. Az 1870-es évekre az orvosok rendszeresen ajánlották betegeiknek, bele sem gondolva, hogy egy idő után már az elvonási tünetek okozhatják a különféle fájdalmakat, amelyek csak morfiummal voltak enyhíthetőek.

Az orvostudomány fejlődésével a hatóanyagok skálája egyre bővült: a morfium, kokain és heroin mellett megjelent a kodein és a metamfetamin is. A fájdalom csökkentése mellett az ezekből készült termékeket javasolták hangulatingadozások és komolyabb mentális problémák kezelésére is. A boldog békeidők valóban boldogok voltak, hiszen sokak számára ezek az évek nagyrészt békés kábulatban teltek.

 Ez a bor valami isteni!

Amikor Angelo Mariani korzikai kémikus a kokacserje hatásaival kezdett foglalkozni, még nem tudhatta, hogy micsoda piaci lehetőségeket rejt a téma. Aztán kifejlesztett egy italt, ami állítása szerint gyógyhatású volt, miközben hihetetlenül finom is: ez volt a Vin Mariani, ami bordeaux-i borból és kokainból készült. Az elegy hangulatjavító hatása egyértelmű volt, és a Vin Mariani hamar rendkívül népszerűvé vált.

Az ital eredetileg 6 mg kokaint tartalmazott unciánként – ez, a bor alkoholtartalmát is hozzászámítva, igen ütős kis italt eredményezett. Csakhogy közben más gyártók is nekiálltak kokainos üdítőket forgalmazni (a legnépszerűbb termék ezek közül az azóta cukros szörppé szelídült Coca-Cola lett), így a Vin Marianinak valami pluszt kellett nyújtania hozzájuk képest. Ez pedig az extrém magas hatóanyag lett: az exportra szánt palackokban a kokaintartalom 7,2 mg-ra ugrott, így hatásfokban a kokainos bor könnyedén hagyta maga mögött versenytársait.

És hogy mire javasolták a fogyasztását? A gyártó és még az orvosok is általános energetizáló hatást tulajdonítottak a Vin Marianinak (ami nem is csoda az összetevőket ismerve), kifejezetten ajánlották depresszióra, illetve hosszabb betegségek után a lábadozási időszak felgyorsítására. A rendszeres, kis adagokban való kortyolgatás a javallatok szerint stabilizálta a hangulati hullámzásokat, és folyamatosan aktívan és produktívan tartotta a fogyasztót.

A növekvő konkurencia miatt az sem volt mindegy, hogyan reklámozzák a cégek a termékeiket. a Vin Mariani ebben is csúcsra tört: olyan reklámarcot talált, akinél híresebbet biztos, hogy egyetlen rivális cég sem volt képes felmutatni. XIII. Leó, a katolikus egyház története során harmadik leghosszabb ideig hivatalát betöltő egyházfő maga is rendszeres Vin Mariani fogyasztó volt, így örömmel tett eleget a felkérésnek.

Leo pápa akkora rajongója volt a kokainos bornak, hogy mindig volt nála belőle egy kis flaskában a reverendája alatt, így alkalmanként belekortyolva tehette könnyebbé a stresszes mindennapokat. Elismerve a gyártó teljesítményét, arany érdemérmet is adományozott Marianinak, aki onnantól kezdve ezt is feltüntette a termék plakátjain. És ki az a halandó, aki ne fogyasztana szívesen olyan tudatmódosítót, amin pápai áldás van?

Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!