Csák Gergely
Miért használt egy svéd vívómester és egy holland orvos francia szakkifejezéseket? És mi köze mindennek a masszázshoz?
Az egyik legismertebb masszázsfajta világszerte a svédmasszázs. Jellegzetessége, hogy a masszőr vagy terapeuta keze, karja illetve könyöke különböző nyomásával oldja az ügyfél izmainak feszességét, hogy javítsa általános egészségi állapotát. A svédmasszázs serkenti a vérkeringést, csökkenti a feszültséget és a stresszt (a páciens testében és lelkében is), segít a méreganyagok eltávolítását a csomósodott izmokból, ezen felül visszaadja a test rugalmasságát és javítja az ízületek mozgási képességét. De hogy miért lett a svédmasszázs pont svéd – na, azt kevesen tudják. Sőt, azt még kevesebben, hogy a svédmasszázs szakzsargonja francia.
Az anatómia és az orvoslás nyelve mindig is a latin volt. A svédmasszázsban a fogásokat mégis franciául tanulják a masszőrök. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jött ki ez a nyelvi kakofónia, vissza kell mennünk az 1800-as évek végéig, amikor Európában megjelent a svédmasszázs.
Gyanakodni ott kezdhetünk, hogy ebben a svéd-dologban mégis lehet valami, hogy ezzel a dögönyözési formával kapcsolatban egy svéd akadémikus neve merül fel elsőnek. Per Henrik Ling vívómestert és gyógytornászt szokták sokan úgy azonosítani, hogy ő találta fel az egész rendszert, de mögötte szorosan loholt egy Johann Georg Mezger nevű holland orvos, aki kanonizálta a fogásokat és el is nevezte őket – franciául.
Per Henrik Ling (1776-1839) eredetileg teológus és házitanító volt. 1800-ban elhagyta Svédországot, több nyelven tanult, sokat utazott, sőt, tengeri csatában is részt vett egy dán hajó önkénteseként. Amikor krónikus fájdalmai és anyagi gondjai miatt kénytelen volt visszatérni Svédországba, a vívás művészetét kezdte tanulmányozni. Később rájött, hogy bár a vívás értékes fitneszgyakorlat, önmagában nem képes meggyógyítani a testét. Fiatal kora ellenére sokat betegeskedett: reuma és tüdőbetegség gyötörte, köszvény alakult ki a karjában. Emiatt alaposan beleásta magát az anatómiába és a kor orvosi ismereteibe. Fiziológiai és patológiai tudása segítségével összeállított egy tornagyakorlatokból és masszázsfogásokból álló rendszert, ami hatékonyan védte az egészségét és enyhítette a reumatikus fájdalmait. Ebből lett az a gyógytorna (illetve: a Ling-módszer, amit svédtorna és más neveken is szokták emlegetni; nem összetévesztendő a Fülig Jimmy által emlegetett svédtornával a Rejtő-könyvekben, ami meg tulajdonképpen a verekedés). Manapság úgy is mondhatnánk, hogy Ling valahol a masszőr, a fitneszedző, a jógaoktató és a gyógytornász között mozgott. Ugyancsak divatos műszóval „holisztikus egészségvédő terápiát” dolgozott ki. A tornájához számos passzív mozdulatot társított, amelyek a teste simogatását, nyomását és gyúrását foglalták magukban; észrevette ugyanis, hogy ezek pozitív hatással vannak az egészségére.
Ling megpróbálta a gyógytornáját széles körben terjeszteni, mert saját magán tapasztalta annak pozitív hatását. Nemcsak az anatómiát és a fiziológiát tartotta a torna „szükséges alapjának”, hanem azt is, hogy a mozdulatoknak az „ember testére és lelki állapotára” gyakorolt hatását is részletesen tanulmányozni kell. 1813-ban megalapította a Királyi Központi Tornaintézetét, amely országos ismertséget adott rendszerének, 1835-ben pedig beválasztották a Svéd Királyi Akadémia tagjai közé. Ez a legmagasabb nemzeti kitüntetés, amelyet Svédországban egy akadémikusnak adományozhatnak; a név azért lehet ismerős, mert ez az az intézmény, amely a Nobel-díjat is évről-évre odaítéli.
Lingnek valóban fontos volt az emberek segítése, és élete hátralévő részét az általa létrehozott rendszer továbbfejlesztésének szentelte. Ennek ellenére kevés írásos emléket hagyott róla. Abból azonban, amit írt, egyértelmű, hogy masszázsfogásokat és egyéb manipulációkat „orvosi torna”, „egészségtorna” és nem masszázs vagy dörzsölés néven említ. Az orvosi torna így magában foglalta a tornagyakorlatokat, a nyújtást, sőt néhány masszázstechnikát is, de ezeket a masszázstechnikákat nem kodifikálta, és eredetileg nem is arra szánta, hogy az egész orvosi tornarendszerétől függetlenül gyakorolja valaki.
Per Henrik Ling 1839-ben tuberkulózisban halt meg; sokan azóta is a masszázs atyjaként emlegetik. Halálának évében már Európa-szerte 38 iskolában tanították a módszerét, többek között Londonban, Berlinben, Drezdában, Lipcsében, Bécsben, Párizsban, sőt még az oroszországi Szentpétervárott is.
Patricia Benjamin, az Amerikai Masszázsterápiás Szövetség egykori történésze Lingnek a gimnasztika általános elveihez írt jegyzeteinek fordításait tanulmányozva 1986-ban kijelentette: sem Ling, sem a Központi Királyi Tornaintézet nem használt masszázsra vonatkozó francia kifejezéseket. Ez is arra utalhat, hogy Ling mozdulatait valójában nem szigorúan masszázstechnikának szánta. Patricia Benjamin megállapította, hogy a francia „effleurage”, a „petrisage” vagy a „tapotement” kifejezések, illetve a masszázs-terapeuták által ma használt „friction” nem Lingtől származnak.
A mai értelemben vett svédmasszázst viszont – hogy a helyzet kaotikusabb legyen – egy holland orvos alkotta meg. A Ling-féle tornarendszer ugyanis eljutott Johann Georg Mezgerhez (1838-1909), aki fizikoterapeutaként és gyógytornászként működött, majd orvosi tanulmányokba kezdett a Leideni Egyetemen. Eközben ismerkedett meg – francia nyelven – azokkal a dörzsölési, dögönyözési módszerekkel, amiket enyhébb, rándulásokat elszenvedett betegeken alkalmaztak. 1868-ban letette a doktori vizsgát, és megírta 47 oldalas disszertációját „A distorio pedis kezelése dörzsölésekkel” címmel. Ez a doktori disszertáció lett végül a svédmasszázs másik alapja.
1871-re Mezger orvosként komoly hírnevet szerzett, szolgáltatásaira folyamatosan igényt tartottak az európai arisztokraták is. Egyik híres páciense V. Gusztáv svéd király volt, aki súlyos csípősérülést szenvedett, viszont a holland doktor több masszázskezeléssel, 10 nap alatt helyreállította mozgásképességét.
Mezger és követői csoportokba rendezték a fogásokat, és francia kifejezésekkel jelölték őket. A második világháború előtt ugyanis a francia volt a nyugati világ művelt rétegeinek, a diplomáciának és a nemzetközi érintkezésnek a nyelve. Abban az időben általános gyakorlat volt, hogy könyveket lefordítottak franciára, de más nyelvre nem. Ha mégis készült egy második fordítás, azt gyakran a francia nyelvről készítették, nem pedig a könyv eredeti nyelvéről. Így történt, hogy Mezger is franciául tanulta és írta le a masszázsfogások neveit, amelyek eredetileg a Ling-féle tornarendszerből származtak.
Így keveredett a francia nyelv egy svéd teológus-vívó és egy holland orvos közé. (Ha még nem írtuk volna le: a svédmasszázsnak öt alapvető fogáscsoportja létezik, az „Effleurage”, vagyis a simítások, a „Friction” (dörzsölések), a „Petrissage” (gyúrások), a „Tapotement” (ütögetések), illetve a „Vibration”, amit nem kell magyarra fordítani.) Bár Ling egyetlen írása sem tartalmazta ezeket a francia kifejezéseket, ráadásul soha nem úgy utalt a saját módszereire, mint a masszázs egyik típusára vagy technikájára. Mezger tett különbséget a masszázsfogások és a svéd mozgásrendszerben alkalmazott technikák között.
Egyes masszőrök és történészek erre még pakolnak egy lapáttal: szerintük ugyanis a svédmasszázst csak az angol és holland nyelvű országokban, valamint Magyarországon nevezik svédmasszázsnak. A világ többi része, beleértve magát Svédországot is, leginkább „klasszikus masszázs” néven ismeri.
Akárhogy is: egy jó svédmasszázs nem csak gyógyít, de nagyon jól is esik.
Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!