Mörk Leonóra

Jó százötven éve hűséges társaink, és bár egy időben a kihalás szélére sodródtak, mostanában a reneszánszukat élik. A szülőföldjük Németország, barokk kastélyokban lakó őseik közrendű leszármazottjaiként onnan rajzottak ki a 19. században, és hódították meg a világot. Ők a kerti törpék.

Valamelyik nap vicces fotót posztolt egy ismerősöm a Facebookon. A képen piros sapkás, turcsi orrú kerti törpe vigyorog (hogy ne legyen magányos, a lábánál őzikével), nyilván annak örvendezve, hogy a fagyok elől a gazdája bemenekítette a házba. Alatta több hozzászólás is megjegyzi, hogy a fröccsöntött lény, név szerint Hapci, milyen aranyos. Miközben ugyanis sokan a giccs csúcspontjának tartják ezeket a kis figurákat, mások kedvesnek és mulatságosnak találják őket, és ennek megfelelően szívesen költöztetnek be belőlük néhányat a virágágyásaik közé.

Mint a kertitörpe-történetírásból (mert van ilyen is ám!) megtudhatjuk, az egyszerű polgárok előkertjeinek díszei előkelő ősökkel büszkélkedhetnek. A törpeábrázolások a bizarrhoz közismerten vonzódó barokk művészetben bukkantak fel először: készültek kisebb méretben igazgyöngyből, elefántcsontból vagy porcelánból, nagyobb kivitelben homokkőből vagy márványból. Ez utóbbiak talán legismertebb képviselőit a mai napig megcsodálhatjuk Salzburgban, a Mirabell kastély törpekertjében. Ott ácsorognak és masíroznak, lapátolnak és cipekednek, kalapban vagy turbánban, gyümölccsel teli kötényben, kakassal a hónuk alatt vagy labdával a kezükben, ahogyan a tervezőjük, a híres építész, Fischer von Erlach 1690-ben megálmodta őket.

A kis márványszobrok gyorsan népszerűvé váltak és elszaporodtak, jutott belőlük számos német, osztrák, cseh és észak-itáliai kastély kertjébe. Aztán, ahogyan ez már lenni szokott a divatirányzatokkal, idővel leszivárogtak a kevésbé tehetősek háza tájára is. Hogy pontosan kinek jutott először eszébe szériában kerti törpét gyártani, arról megoszlik a történészek, de még inkább a jogutódok véleménye. Az egyik álláspont szerint az első kertitörpe-gyárat August Heissner alapította a türingiai Gräfenrodában 1872-ben. Ha azonban megtekintjük az 1874-ben létrehozott, és a mai napig működő, egyébiránt szintén gräfenrodai székhelyű Philipp Griebel Zwergstatt honlapját, ők egyértelműen a névadó-alapítót nevezik meg ötletgazdaként.

A szóban forgó Philipp Griebel 1860-ban fejezte be porcelánkészítői tanulmányait. Ezt követően Heinrich Dormheim állatfejgyártó műhelyében tanulta tovább az állatfejmodellezés fogásait. Ez keresett szakmának számíthatott akkoriban, mert az így készült terrakotta szobrocskák, illetve vadászkastélyokba való trófeák nagy népszerűségnek örvendtek. Bizonyítványa szerint az ifjú Philipp 1874-ben kiváló eredménnyel tette le a záróvizsgáját, és még abban az évben megalapította a saját vállalkozását. Kiváló minőségű, agyagból készült termékeivel először két év múlva mutatkozott be a lipcsei vásáron, a termékpalettáját azonban – a többi helybeli versenytárshoz hasonlóan – csak jó húsz évvel később bővítette ki kerti törpékkel. Ezek először 1898-ban vettek részt a lipcsei vásáron, és a gräfenrodai törpék, lemosva a pályáról cseh és brandenburgi riválisaikat, egykettőre meghódították a hazai és a nemzetközi piacot.

A türingiai törpeipar virágzásának a két világháború vetett véget. A Nagy Háborút ugyan 15 gräfenrodai terrakottagyár élte túl, de a 40-es évek közepére csak néhányan maradtak talpon, köztük a Philipp fiai, August és Wendelin által irányított üzem. Mielőtt azonban a két ifjabb Griebel fellélegezhetett volna, megszületett a Német Demokratikus Köztársaság, amelynek gazdasági minisztériuma felfüggesztette a törpetermelést mint olyan árucikkét, amelyre a szocialista társadalomban nincsen szükség. A cég végül engedélyt kapott tevékenysége folytatására, azzal a feltétellel, hogy gyártmányaival kizárólag a kapitalista országokat fogja ellátni, a belső piacra nem termelhet. Az NDK polgárai sokáig csak a feketepiacon, vagy pult alól juthattak hozzá ehhez a hirtelen hiánycikké vált ritkasághoz, amely értékes csereárunak számított, ha valaki cementet vagy üdülőbeutalót akart szerezni.

Ezekben a bonyolult időkben Willy Griebel személyében már a harmadik nemzedék irányította sikeresen a családi vállalatot, több mint ötven embernek adva munkát. Idővel a keletnémet illetékesek szemet vetettek a Griebel-féle törpegyárra, és 1972-ben államosították, ám Willy üzemrészleg-vezetőként továbbra is megmaradhatott a népi tulajdonban lévő VEB Gräfenroda-Keramik részévé vált cég élén. A német újraegyesítést követően, 1989-ben az eredeti tulajdonosok visszakapták a gyárat, ám ekkor új nehézségekkel kellett szembenézniük, így azzal, hogy jelentősen nőttek a gyártási költségek, illetve hogy a világpiacot elárasztották az olcsó és rossz minőségű, főként ázsiai másolatok. Míg régen ugyanis a kerti törpék agyagból készültek, és kézzel festették őket – ahogyan a minőségre kényes német cégeknél a mai napig így készülnek –, a műanyag jóval gyorsabb és olcsóbb megoldást kínált.

Mindezek ellenére a Philipp Griebel Törpemanufaktúrának, egyedüliként a hasonló türingiai cégek közül, sikerült talpon maradnia. A vállalat irányítását 1990-ben a család negyedik generációját képviselő Reinhard Griebel vette át, ő hozta létre a régi terrakotta formákból, állatfigurákból és törpemodellekből az azóta is működő törpemúzeumot. A manufaktúrát 2021 óta két hölgy vezeti, energikusan és ötletekkel telve: ma már létezik webshop, a gräfenrodai helyszínen workshopokat és fazekastanfolyamokat kínálnak, sérült daraboknak törpeklinikát működtetnek, a látogatókat pedig a múzeum mellett bisztró és kávézó is várja.

Hozzáértők szerint manapság több mint 28 millió törpe mosolyog a kertekben világszerte. Ezeknek egy része a hagyományos, középkori bányászfigurát hozza, mint a Hófehérkéből ismerős fiúk, akik a bányában dolgoznak. Mellettük azonban az 1990-es évektől számtalan új modell született, és nekik köszönhetően újjászületett a törpeműfaj. Nagy népszerűségre tettek szert a „tipikusan német” kategóriába sorolt figurák, úgymint láncfűrésszel a kezükben, késsel a hátukban, bemutatva mindenkinek, továbbá a politikusokat formázó törpék, amelyeknek a kínálata mindig az aktuálisan épp hatalmon lévőktől függően változik. Újabban megjelentek a női törpék is, amit nem mindenki tart autentikusnak, de a fejlődést, mint tudjuk, nem lehet feltartóztatni.

A gyűjtők mindenesetre a klasszikus törpéket szeretik, azokat, amelyek égetett agyagból készültek, szerintük ugyanis, szemben a műanyag törpékkel, csak az ilyen figuráknak van lelkük. 1981-ben megalakult a baseli székhelyű Nemzetközi Egyesület a Kerti Törpék Védelmére elnevezésű szervezet, azzal a céllal, hogy terjessze a törpekultúrát, és támogassa történetének kutatását. Az egyesület azt is meghatározta, hogyan kell kinéznie egy „valódi” kerti törpének: legföljebb 69 cm magas, piros, csúcsos sapkát visel, fehér szakállt, férfi, és természetesen égetett agyagból készült. Ne dőljünk be a hamisítványoknak!

Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!