Táncosnőkből honfoglaló vezérek

Aradi Péter

A talányos cím egy kérdést rejt, amely régóta foglalkoztat: hogyan lettek a táncosnőkből honfoglaló vezérek?

Természetesen nem nemváltó műtét útján, és nem is úgy, hogy mondjuk egy farsangi vagy egy purimi bálon ilyen jelmezt öltöttek volna. (Férfinak öltözött nőről egyébként olvashatnak lapunk egy másik cikkében. ). Egész másról van itt szó.

A Pesti Vigadó dísztermében négy szobor áll. Ám ezek nem eredetiek – ha tetszik, duplán nem azok. Egyrészt másolatai máshol álló szobroknak, másrészt eredetileg egészen más szobrok díszítették a nagytermet.

Balra: Strobl Alajos Fandango-szobra (Uj Idők, 1901, Davidovics N. amatőr fényképe), jobbra: Führer Richárd Polonéze (Uj Idők, 1901), fent középen: hangverseny a nagyteremben, 1943-ban – jobbra elöl a Fandango, balra hátul a Csárdás (Fortepan/Lissák Tivadar), lent középen: a Polonéz-szobor (Fortepan/Lissák Tivadar, 1943)

Amikor százötvenhat éve, 1865-ben megnyílt a Feszl Frigyes tervezte Vigadó, a négy szobortartó féloszlop teteje még üres volt. És mivel az építési költségből erre már nem futotta, úgy is maradt két évtizedig. Akkor is csak az egyik szobor került a helyére, a másodikra néhány évet, a hiányzó kettőre pedig még több mint egy évtizedet kellett várni: csupán 1901-ben vált teljessé a nagyterem szobrászati díszítése.

Most már ideje elárulnunk, milyen szobrokról beszélünk. 

Nagyterem, balra fent Brzorád Gyula Csárdás-szobra. Hermann Oskar Rückwaldt felvétele, 1889

A Fővárosi Képzőművészeti Bizottmánynak az volt a kívánsága, hogy a nagyterembe táncokat ábrázoló szobrok kerüljenek, mert úgy gondolták, ez a művészeti ág tükrözi legjobban a néplelkületet. Azt is meghatározták, hogy a megmintázandó négy nőalak mely táncokat jelenítse meg: a csárdást, a menüettet, a polonézt és a fandangót. Először azt javasolták, hogy a szobrok aranyozott horganyból készüljenek, később azonban belátták, hogy ez nem igazán alkalmas elegáns szobrok alapanyagának, ezért helyette másodosztályú carrarai fehér márvány felhasználását írták elő, ám utóbb kiderült, hogy a szűkös anyagi keretek ezt sem teszik lehetővé, így aztán a legolcsóbb anyag, a gipsz mellett döntöttek.

A szobrok elkészítésére 1882-ben kiírt pályázatra beérkezett tervek közül első körben csak Strobl Alajos Fandangóját és Brzorád (Bezerédi) Gyula Menüettjét fogadták el, a másik kettőre újabb pályázatot hirdettek, év végi határidővel. Mivel az arra beküldött tervek sem győzték meg a zsűrit, az első forduló két győztesét kérték fel a másik két szobor megmintázására. Stroblnak jutott a Polonéz, Brzorádnak a Csárdás.

Elsőként a Menüett foglalta el helyét a díszteremben, a nyugati, tehát a Duna felé eső oldal déli konzoloszlopán, 1885 karácsonyán. Brzorád másik szobra, a Csárdás néhány évvel később követte ugyanazon oldal északi oszlopán: egy 1889-es fotográfia tanúsága szerint akkor már ott állt.

Strobl két szobrához a korszak két rendkívül népszerű színésznőjét kérte fel modellnek: a Fandangóhoz Hegyi Arankát, a Polonézhez pedig Pálmay Ilkát. Strobl azonban akkoriban már szinte dúskált a megrendelésekben, ezért a Polonézt a bizottmány jóváhagyásával átpasszolta tanítványának, Führer (Füredi) Richárdnak, aki 1899 novemberére el is készítette, és bemutatta a következő évi párizsi világkiállításon, ahol bronzéremmel ismerték el. A Vigadó szobrai közül e kettő volt az utolsó, amelyik még hiányzott: az épület a felavatása után harminchat évvel, 1901-ben lett – az Uj Idők című lap szerzőjének szavaival – „tökéletes és teljes”.

A nagytermet ékesítő négy kecses nőalaknak mindössze néhány évtized adatott. A második világháborúban a Vigadó épülete súlyos sérüléseket szenvedett, a tető beomlott, a szobrok megsemmisültek. A négyből csupán kettőről – a Polonézről és a Fandangóról – maradt fenn közeli fényképfelvétel, a Csárdásról csak távolabbi, a Menüettről pedig semmilyen, így nem volt esély arra, hogy újrafaragják őket.

Az Arany János utca 16. szobrai: Álmos, Árpád, Kond, Huba, Tas, Töhötöm

Ki kellett találni, miket állítsanak a helyükre. És itt visszaérünk a kiinduló kérdéshez: vajon miért pont ezek mellett döntöttek? Biztos válasz nincs, csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Fontos szempont lehetett, hogy az új szobrok az eredetikkel megegyező méretűek és stílusúak legyenek, és hogy jól illeszkedjenek a Feszl-féle romantikus művészeti ideológiába. Az Arany János utca 16. alatt rábukkantak egy romantikus stílusú, gótikus és mór motívumokkal díszített házra, amely Borsody András kapitány számára épült, ifj. Zitterbarth Mátyás tervei szerint, 1845-46-ban, vagyis húsz évvel a Vigadó előtt. Mivel a kapitány a honfoglalás korának nagy rajongója volt, nem meglepő, hogy a háromemeletes épület lépcsőházában honfoglaló vezérek szobrai fogadnak bennünket. Tanulmányainkból hét vezérre emlékszünk, még a nevüket is fel tudjuk sorolni, ám itt, akárhogy nézzük, csupán hatot számolhatunk össze, ráadásul a talapzatukra írt névalak is eltér a közismerttől. El is kell gondolkodnunk egy pillanatra, hogy rájöjjünk, kicsoda Álus, Gound, Tusu és Tuhutum, de kikezdhetetlen logikánknak köszönhetően hamar megfejtjük a rejtvényt. Árpád és Huba megszokott írásmódja már csak hab a tortán. 

Szóval hogyan választották ki a szerencsés négyet, akikről gipszmásolatot készítettek a Vigadóba? A lépcsőn fölfelé kaptatva kajánul azt gondolhatnánk, rámutattak az első négyre, hogy ne kelljen megmászni a további fokokat. Hipotézisünk már-már igazolódni látszik, ám a negyediknél sajnos megdől, ott ugyanis egy ülő alakot látunk, Hubát, aki tán maga is elfáradt, így inkább megpihent. Ezzel ki is zárta magát a versenyből, hiszen ülő vezért nyilvánvalóan nem állíthattak a Vigadó dísztermének oszlopára. Nekünk azonban még folytatnunk kell utunkat fölfelé, hogy megtaláljuk a negyedik befutót, Töhötömöt, már szinte a lépcső tetején.

Végül is tehát Álmos és Árpád került a harmincöt év szünet után 1980-ban megnyílt Vigadó nagytermének nyugati oldalára, Kond és Töhötöm a keletire. Ily módon Árpád kétszer is megjelenik az épület díszei között, hiszen kívül, a Deák Ferenc utcai oldalhomlokzaton is látható róla egy portrészobor, Attiláé mellett. Itt is olyan magasról tekint le ránk, hogy lentről csak az éles szeműek tudják elolvasni a névtábláját. Míg a lépcsőházi-nagytermi szobrok alkotóját nem ismerjük, azt tudjuk, hogy a homlokzati Árpád-fej – és tizenhárom társa – Alexy Károly munkája.

Jó lenne megtalálni azt az embert (ha még él), aki eldöntötte, hogy ezekkel a szobrokkal pótolják az eredetiket, és megkérdezni, mi volt a koncepciója. Mert addig továbbra is kínoz a kérdés: vajon hogyan sikerült honfoglaló vezéreinknek a táncos nőalakok helyébe lépniük a Vigadó dísztermében?

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!