A legszebb kupolát a legjobb víz fölé

Révész Sándor

Zsigmondy Vilmosnak, a magyar hévizek úttörő föltárójának, neves magyar kútfúrónak legnagyobb vállalkozása érdemelte ki, hogy a főváros egyik legszebb kupolája boruljon fölé.

Zsigmondy tíz éve, idegrendszere és egyik szemének világa ment rá, hogy a tervezethez képest négyszeres költséggel, ott, ahol ma Árpád apánk szobra áll, az akkori Európa egyik legmélyebb kútjával, majd ezer méter mélységben elérjék azt a 73,8°C-os gyógyvizet, melyhez fogható az akkori Európában nem volt az aacheni Kaiserquellén kívül. 

A napi 1200 köbméter vizet adó forrás fölött harminc éven át csak egy szerény, szegényes Artézi fürdő állt. A századforduló óta tervezték, hogy a vízhez méltó gyógyfürdő-komplexumot építenek a helyébe, de ez csak 1913-ra készült el, amikor a remek neoreneszánsz épület tervezője, Cziegler Győző már rég nem élt. 

Európa legnagyobb fürdőkomplexuma volt ez, a főváros nagy büszkesége, melyen a legkiválóbb művészek, mesterek, iparosok, mérnökök sora dolgozott, s amely soha nem készült volna el, ha nem lett volna egy Márkus Jenő nevű lelkes és agilis fővárosi tanácsnok, aki hatalmas energiával tolta át a többször is megrekedt projektet minden nehézségen, és összekönyörögte a szükséges pénzt. Az Élet című lap azt írta, hogy „az épület tervezője a nagyfokú kényelmet és nemes eleganciát olyan kevés beruházással tudta megvalósítani. A Széchenyi-fürdőben ugyanis körülbelől három millió nyolcszázezer koronáért kapta meg a főváros mindazt, amiért más helyen több mint tíz millió koronát kell eltékozolnia”.

Ám Budapestnek az a közel négymillió is nagyon sok volt. (Később ennek a komplexumnak a része lesz a főváros első „szabaduszodája”, vagyis szabadtéri medencesora is, de azt majd csak másfél évtizeddel később építik hozzá.)

Volt ennek a fürdőnek még két egyedi sajátossága. Mindkettőhöz Márkus Jenő ragaszkodott. Az egyik az volt, hogy betiltották a borravalót. Az alkalmazottaknak azonnali kirúgás terhe mellett tilos volt jattot elfogadni.

„Másik, ugyancsak megtapsolni való újítás lesz a Széchenyi-fürdőben, hogy férfiak és nők együtt nem fürödhetnek. Ez egy szégyenletes budapesti szokás, a melynek mását sehol a világon nem lelni. Sőt, a főváros – mint fürdőtulajdonos – annyira megy e téren a szigorúságban, hogy nem csak a különböző neműeknek, de az idősebbeknek a gyermekekkel való együtt fürdését sem engedi meg, mert ez is erkölcstelenségekre adhat alkalmat.”

A belépő a szalon fürdőkabinba 3 korona 60 fillérbe került, a sima kabinba 2,60-ba, a közös (mármint nemenként közös) fürdőbe, ahol négy különböző hőmérsékletű medence várta a vendégeket, 60 fillérbe. (Egy szakmunkás havi bére 100-150 korona körül volt ekkortájt.) 

Mindezt a Budapesti Hírlap 1913. június 17-i számából tudjuk, amelyben igen lelkes és részletes, kétkolumnás riport jelent meg az előző napon felavatott gyógyfürdőről. 

Ebben olvasunk arról is, hogy milyen sok és fontos munka jutott Róth Miksa sógora, ifj. Walla József gyárának is:

„Természetesen rendkívül sok volt a Széchenyi- fürdő építésénél a mozaik munka, valamennyit ifjabb Walla József mozaik és cementárugyára végezte, még pedig: az összes padlóburkolati munkákat, mindet a műépítész tervei és rajzai szerint készült márványmozaiklapokkal, melyek tartósságuk, tetszetős kivitelük és célszerűségük által fürdő- épitkezésnél különösen alkalmasak. Ugyancsak ez a cég végezte azonkívül az összes kádak és medencék cementmunkáit, a kazánház, gépház és az épület körül szükséges keramitmunkákat, melyeknek kivitelét a cég nagy körültekintéssel, pontossággal és nála megszokott szakszerűséggel oldotta meg.” 

Az Élet című lapban „a fővárosnak egyik legszebb kupolájaként” említik a Széchenyi Gyógyfürdőjéét, amelyet a Budapesti Hírlapban így írnak le:

„Valami kellemes, megnyugtató és fölemelő érzés az, a mely elfogott bennünket, a mikor a fürdő hatalmas kupolacsarnokába beléptünk. Itt voltaképp nem is vall semmi arra, hogy fürdőben vagyunk. Ez a rengeteg csarnok, művészi pompájában méltó vesztibülje lenne bármely kulturintézetnek, akár egy szépművészeti múzeumnak is. A csarnok mennyezete remek üvegkupolában végződik. Az előkelő tónusu, finom rajzu színes üvegmunka Róth Miksa üvegfestőnek ezerszer kipróbált, tökéletes művészetét dicséri. Ugyancsak az ő munkája a két oldalsó kupolán, valamint a fürdőpalota egyéb részeiben látható üvegfestés és mozaik is.
(…) A kupolát tartó boltíveken – hármas sorban – megragadóan szép mozaik-képek pompáznak. Mindmegannyi allegória a fürdőzés múltjából, a mely a görög, az egyiptomi, a római és a török fürdőzés jellegzetességeit ábrázolja. A nagyvonalú, egyszerű és mégis nagyhatású mozaikképek Vajda Zsigmond festőművész kartonjai alapján készültek.”  

Vajda Zsigmond a korszak egyik legfelkapottabb festője volt. Az Országgyűlés számára freskósorozatot készített, és a legelőkelőbb körök rendeltek tőle arcképeket. Megfestette többek között Tisza Kálmánt, Auguszta főhercegnőt és persze Róth Miksát, akinek közeli barátja és gyakori alkotótársa volt. Páholytársak voltak a szabadkőműveseknél is, az üvegfestőt Vajda ajánlásával vették föl.

Róth Miksa az Egy üvegfestőművész emlékei című, élete végén írt könyvében hosszan beszámol erről a munkájáról, mivel ez nagyon fontos állomás volt a pályáján. Mindazokat az újításait, amelyekkel megnyitotta a középkori virágzása után lehanyatlott üvegmozaik-művészet reneszánszát, addig csak részlegesen és kisebb alkotásokon próbálhatta ki.

„Nagyobbszabású mű megalkotásának lehetősége – amely alkalmat adott volna elgondolásaim megvalósítására – nem kínálkozott. Ilyen feladat számomra csak akkor jutott, amikor a Székesfőváros Tanácsa megbízott a Széchenyi-fürdő kupolájának mozaikkal való díszítésére. (…) Az volt a törekvésem, hogy a középkori mozaik szakrális, komor jellegével és az ezzel járó súlyosságával szemben – tekintettel az épület profán rendeltetésére is – korunk szellemének és érzésvilágának jobban megfelelő, könnyedébb és színben derűsebb hangulatot kialakítsak.”

Ez olyannyira sikerült, hogy a jelenben egy évszázaddal később is azt írják erről a középkori technika megújításával készült kupoláról, hogy „a maga korában példátlanul modern mozaikalkotás volt”. (Heti Válasz, 2015. június 18.)

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!