Schmideg Ádám
Külföldre költözni úgy kell, hogy sokáig képzelődsz, milyen lenne, ha. Forgatod a fejedben a képeket, mint egy korty száraz vöröset a szádban. Eleinte nem konkrét a hely, vagyis nem egyetlen helyről álmodsz, hanem összerakod különálló darabokból, mint fantomképet a rendőrségi rajzoló. Fogsz egy darabka Párizst, a Pont Neuf mindenképp rajta legyen, és húszméternyi a Szajnából, ha már alatta csorgadozik. Hozzátapasztod Londonból a külvárosi kocsmát, ahol a helyi nehézfiút darts-ban lenyomtad. Jól elfér még Palermóból egy csík, a főtér és a pizzéria, a késő délután befalt, ropogós Quattro formaggi. Nem akarod kihagyni Szegedet sem, a Mars (korábban Marx) téri piacot.
Idővel rájössz, hogy valós város kell a költözéshez, kell reptér, gyógyszertár, sőt parkoló és adóhivatal (bár ez utóbbihoz nem ragaszkodsz annyira). Szükség lesz mindarra a bosszantó apróságra, ami a valóságot az álomtól megkülönbözteti. Melyik város legyen az? Koppenhága barátságos, de télen annyira hideg, hogy szóba sem jöhet. Párizs? A Szajnától és a pazar sajtoktól eltekintve túlzottan franciául beszélnek. London? Mióta átkerült a csatorna túloldalára, és a Brexit körbevette, macerás célpont turistaként is. Igaz, valami angolszerű nyelvet beszélnek, könnyebben menne a beilleszkedés.
Sorolod magadban a városokat. Az egyikben játszódik kamaszkorod meghatározó regénye. Egy barátod már nyolc éve a másikba költözött, és amikor összetalálkoztok a Ligetben egy sportfröccs kíséretében, látod a különbséget kettőtök között, mintha évről évre nyílna az olló. A harmadik városba ellátogattál már turistaként, zötykölődtél a villamoson, és közben eljátszottál egy pillanatra azzal, hogy már ide tartozol, ezen a vonalon utazol naponta, ennél a mesebeli tornyos épületnél fordulsz rá a hídra, és már kapisgálod, mit karattyolnak körülötted a bennszülöttek.
Úgy döntesz, ideje tudományosan megközelíteni a kérdést, aminek egyértelmű eszköze az Excel. Táblázatot készítesz, hogy melyik országban milyen az életszínvonal, mennyi a lakbér egy Big Mac árára vetítve. Nem minden a pénz, sőt, ha már új hazát választasz, számításba kell venni minden tényezőt. Hol milyen boldogak az emberek? A finnek vezetnek három éve, aztán következik a többi északi nép. Ezek a viking-leszármazottak tudnak valamit. Érdemes eltölteni egy kis időt azzal is, melyik országnak milyen a kultúrája. Az Egyesült Államokban egy kicsit fontosabbak a hagyományos értékek, mint Magyarországon, ez a statisztika nyilván az egész országra vonatkozik, nem a Szilícium-völgyre.
Egyre rövidebb a lista, már csak néhány ország-város játszik a dobogós helyért, és nem könnyű eldönteni, melyik a nyertes. Nyelvi szempontból vezet Anglia, esetleg Írország, ha az EU-ban akarunk maradni. Oktatásban viszont erősebbek a skandinávok. Hollandiában pedig több a start-up, ott könnyebb lehet munkát találni. Körbeverik egymást, mint egy kiélezett focivébén, de végül le kell játszani a döntőt. Még cifrább a helyzet, ha a párodnál más a befutó, mint nálad. Akkor hosszabbítás várható, talán még tizenegyeseket is kell rúgni.
Mihelyt megvan az ország (esetünkben Hollandia, azon belül Amszterdam mint első állomás), a szórakoztató, ám terméketlen kutakodást felváltja a tervezés. Míg te lelkesen nézed a neten, milyen híres filmrendezők származnak innen, addig a párod akadékoskodni kezd. Milyen iskolába fog járni a gyerek? Nemzetközibe írassuk vagy helyibe? Egyáltalán mennyibe kerül a nemzetközi? Villámgyors guglizás, hogy lehűtsed a kedélyeket. A számok kijózanítanak. Jó lesz a helyi suli is, különben is az a cél, hogy beilleszkedjünk a közösségbe. A kérdések tovább záporoznak. Mennyi a lakbér? Hány hónap foglalót kell fizetni?
Egy doksiba gyűjteni kezded a kérdéseket és válaszokat, ez lesz a házi használatú FAQ. Első körben sokkal több a kérdés, és minden válasz szül újabbakat. Néhány kör után kétségbe vonod a korábbi döntéseidet. Amszterdam helyett inkább Harlemet kellene választani, kedves holland városka az is, és egyik ismerősöd szerint a bérleti árak kedvezőbbek. Erre rácáfol a másik ismerős, aki szerint ez volt a helyzet évekkel ezelőtt, de mára Harlem ugyanolyan drága. Esetleg Hollandia helyett mégis inkább Spanyolország legyen, napfény és olajbogyó? Ráadásul Barcelonában olcsóbb a közlekedés.
Nem, ne bizonytalanítsd el magadat. Ha már nagy nehezen meghoztad a döntést, ragaszkodj hozzá, térj vissza a tervezéshez. Marad tehát Amszterdam.
Meghatározod, milyen lépéseket kell tenni és milyen sorrendben. Hamarosan felismered, hogy a rendszerben el van rejtve egy csapda. Ha bankszámlát akarsz nyitni, kell hozzá egy állampolgári azonosítószám (BSN), aminek az igénylése állandó lakcímhez kötött. Az állandó lakcímhez bérelni kell egy lakást, ám szóba sem áll veled az ingatlanügynök, amíg nincsen azonosítószámod. Az első lakbért, persze, helyi bankszámláról kell utalni. Más országban is hasonlóképpen egymástól függnek a rendszerek, és meg kell találnod, melyik helyen tudod az ajtórésbe csúsztatni a lábad.
Aztán elérkezik a pillanat, amikor ugrani kell a semmibe vakon vagy legjobb esetben félvakon. Amikor be kell pakolni az autóba az egész életed. Nem odázhatod tovább azzal, hogy még meg kell tudni ezt-azt. Úgyis kiderül a helyszínen, hogy felkészülni csak magyar szemszögből tudtál. Az igazi kérdések nem azok, amiket felsoroltál magadnak.
Az eltökéltebbek átugorják mindazt, amit eddig írtam. Ők eleve tudják, hová akarnak menni és miért. Nem vacakolnak, megveszik a repjegyet, és indulás. Aztán kint találkozunk, és megiszunk egy pohár vöröset.
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!