Mester Sándor
Barta Tamás, az LGT egykori gitárosa halálának körülményeit a mai napig rejtély övezi. Mi történthetett valójában azon a februári napon 1982-ben? És szerzőnk mit mondott a művész édesanyjának, éppen a gyilkosság 25 éves évfordulóján?
Barta Tamást gitározni 1989-ben hallottam először, amikor a kezembe került az 1974-ben Los Angelesben készült angol nyelvű LGT lemez, aztán a többi Barta/LGT felvételt is rongyosra hallgattam. (Történetünk idején még volt értelme ennek a kifejezésnek, hiszen főleg kazettákat hallgattunk – egy mp3-at vagy egy Youtube-linket már nem lehet rongyosra sem hallgatni.)
Akkor már évek óta komolyan gitároztam. Klasszikus gitáros, klasszikus zenei pályára készültem, de apám hatására nagyon érdekelt a rock is. Döbbenten hallgattam Barta gitárjátékát, a Kék asszony, a Kotta nélkül szólóit, de ahogy visszaemlékszem, az Angel of Hobos című LGT szám – ami, azt hiszem, csak angolul jelent meg – a Los Angeles-i albumon olyan felszabadult zenélésnek hatott, hogy 15 évesen azt kérdeztem magamtól: hogy lehet, hogy magyarok így tudnak rock’n’rollt játszani? Hogy lehetnek ennyire amerikaiak? Laza, energikus, boldog, húzós zenélés hallható ezen az amerikai LGT-lemezen. Nem találkoztam aztán ezzel az anyaggal több mint harminc évig. A húzóerőnek az LGT-ben akkor Barta Tamás számított. Amíg ő ott játszott, addig az egy másik LGT volt. Az Angel of Hobos számot egyébként – többek között – Jimmy Miller énekelte, aki a Rolling Stonest is menedzselte akkoriban az USA-ban. Miller asszisztenseként dolgozott Carol, akivel Barta összejött egy amerikai turnén, és azonnal feleségül vette. Barta már haza sem jött arról az 1974-es útról. Társai megharagudtak rá – érthető módon. De azóta bármelyik Presser-interjút figyelem, azt hallom, hogy Bartáról megbocsátással és szeretettel beszél.
Az „Ő még csak most tizennégy” című nótát persze imádtam, de 15-16 évesen valahogy egyáltalán nem izgattak a magyar nyelvű dalok és Barta budapesti évei sem. Az LGT-t szerettem nagyon, ismertem jól, végighallgattam a többi lemezt is. Presser Gábor volt az egyik, Dés Laci a másik legjobb zeneszerző-előadó a számomra ebben a műfajban. Eszembe sem jutott, hogy „Bartát” levegyem a polcról. Az egyik ok, hogy mivel fiatalon meghalt, nem születtek új dalok, amelyeket lehetett volna tőle hallgatni. A másik, hogy érdekelt sok minden más is. Annyi jó gitáros létezik! Ráadásul a klasszikus gitárnál kötöttem ki, így egyre kevesebbet hallgattam rockzenét.
2007 januárjában kezdtem el egy, a Fészek Klubban átmulatott éjszaka után randizni Hajdú Eszterrel, aki aztán a feleségem lett. Eszteréknél voltam épp és kezembe került az aznapi Népszabadság – akkor még volt ilyen is. Fennhangon olvastam: „ma 25 éve halt meg Barta Tamás” (2007.02.16.). Majd hozzátettem: „Úristen, basszus, ezt nem hiszem el, már 25 éve meghalt a Barta? Kedvenc gitárosom volt 15 éves koromban!!”. „Tényleg? Azt hittem, senki sem ismeri őt!” – mondta Eszter. „Viccelsz? A legfantasztikusabb magyar rockgitáros volt, mindenki tudja, hogy ki volt ő! Rég nem hallgattam, de gyerekkoromban állandóan!” – válaszoltam. „Komolyan? – kérdezte Eszter. – Akkor gyere, bemutatlak az anyukájának, itt fekszik anyáméknál!”
Félájult állapotba kerültem: Barta Tamás anyukája! Egy anya, aki elvesztette gyerekét, kamaszkori emlékek, legjobb barátaimmal hallgattuk a Barta-LGT számokat, és akkor most, teljesen hirtelen: a Barta anyja! Eszter belökött Edit nénihez, és azt mondta neki hadarva: „Ő Sanyi, a barátom, Tamásnak nagyon nagy rajongója” – és rám csukta az ajtót.
„Ismerted Tamást?” – kérdezte Edit néni a plafont nézve, hanyatt fekve, mozdulatlanul. Egy ágyon feküdt fehér takaróval betakarva, nagyon rossz állapotban volt. Én ’73-ban születtem, Barta ’74-ben disszidált, tehát nyilván nem ismertem. „Személyesen nem ismertem, de ő volt szerintem az egyik magy… a legnagyobb rockgitáros!” – mondtam neki és önkéntelenül megfogtam a kezét. Éreztem, hogy nem érti, de talán én sem, hogy miért fogtam meg. Valami jót akartam mondani neki, de azt éreztem a helyzetből, hogy ez képtelenség. Itt nincs jó. Egy teljesen tönkrement ember feküdt az ágyon, olyan erős nyomokat hagyott egy teljes élet szenvedése az arcán, hogy azt elmondani nem lehet. Dadogva, kiszáradt szájjal, szememet lesütve beszélgettem vele. Valahogy szégyelltem magamat, hogy rosszul érzem magam a beszélgetés közben. Aznap volt a fia halálának 25. évfordulója. Támolyogva jöttem ki tőle, és napokig nem tudtam magamhoz térni. A holokausztban elvesztette a családját, első férje, Barta József, Tamás apja 1974-ben meghalt, rögtön utána disszidált Tamás, aki ’82-ben halt meg, majd Edit néni újra megházasodott: egy katonához, egy ezredeshez ment hozzá. Őt is elvesztette aztán. Egyedül maradt.
Barta Tamás zsidónak született anyukája után, de gyerekkorában megkeresztelték, mint annak idején sok zsidó gyermeket – szüleik így több biztonságot reméltek a jövőjükre nézve. Friedman Edit, Tamás édesanyja egyébként hithű kommunista volt.
Barta tudatosan, megfontoltan építette a jövőjét, a zenélés mellett papír-írószer kereskedéssel foglalkozott, már Amerikában. A kinti magyarok közül elsők között jutott saját, medencés házhoz. Jártam ebben a Los Angeles-i házban 2010-ben. Az akkori lakóhoz bekéredzkedtünk Eszterrel körülnézni. Furcsa érzés volt ott lenni. Barta kivált a magyar papírkereskedők közül és saját vállalkozást alapított. Néhány hónap múlva halott volt. Presser Gábor mondta nemrég egy beszélgetés során, hogy Barta Tamás azért halt meg, mert „rossz társaságba keveredett”. Azt hiszem, ez a legpontosabb megfogalmazás.
Egy dolog biztos: semmilyen bizonyíték nem került elő arra vonatkozólag, hogy Barta Tamás öngyilkos lett és arra sem, hogy bármilyen kábítószer-ügyletbe keveredett volna. Így két további lehetőség marad elméleti szinten: a magyar papírmaffia ölette, vagy ölte meg, vagy egyéb, eddig nem ismert okok miatt vesztette életét.
A második világháború után sok magyar szélsőjobbos bűnöző telepedett le Los Angelesben a magyar igazságszolgáltatás elől menekülve. Piti bűnözők, antiszemiták, „csekkezők”, biztosítással csalók, adócsalók, bérgyilkosok – mindenféle volt közöttük. Akadt, aki ült Los Angelesben, volt, aki megúszta a börtönt. Elmondások szerint a hírhedt Los Angeles-i magyar papírmaffia még élő tagjai közül többen Budapestre költöztek pár évvel ezelőtt, mivel, ahogy közeli ismerőseik mondják „nem akkora nagy királyok kint”, és az amerikai nyugdíjukból jól elvannak Pesten; sokkal jobban, mint Kaliforniában lennének. Ismerek olyat, aki hazaköltözött és nemrég halt meg covidban Budapesten, de többen nem jöttek vissza Magyarországra, hanem Los Angelesben maradtak. Nyilván lehetnek a hajdani Los Angeles-i magyarok között, akik pontosan tudják, hogy mi történt 1982. február 16-án. Ezen a napon halt meg Barta Tamás. És rengetegen lehetnek olyanok is, amerikai magyarok, akik tisztességes életet éltek és élnek azóta is, tudják, hogy mi történt, de soha, semmilyen körülmények között sem mondanák el, mert félnek. Félnek attól, hogy esetleg bajuk eshet, ha beszélnek.
Barta családja és a Hajdú család évtizedeken át jól ismerte egymást. Friedman Edit néni (Barta édesanyja) feleségem családjával élt együtt utolsó tíz évében, a család ápolta őt, feleségem édesanyját Edit néni lányaként szerette. Barta Tamás búcsúztatása, temetése Los Angelesben a Hollywoodi Magyar Református Templomban volt. Trombitás Dezső lelkész búcsúztatta. Külön kiemelte édesanyját és menyasszonyát, akiknek legjobban fájt Tamás elvesztése.
A szerző klasszikus gitárművész, zeneszerző, dokumentumfilmes
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!