Nejlon nagyik

Fotók: Fortepan

Timár Ágnes

Attól tartok, az én generációm az utolsó, aki gyerekkorában még látott otthonkás nénit fényes nappal az utcán, nagy ritkán. A nagyszüleinél ennél gyakrabban: konkrétan a nagymamát. Bár az én mamám elég vagány volt, és rájött, hogy a póló-melegítő kombó sokkal életszerűbb. Csak azért kezdte újra viselni az otthonkáját, mert kapott egy mobiltelefont, és a fél tégla méretű eszköz csupán annak a zsebében fért el. Különben a nagymamám akkor is csak lazán rávette a ruhájára, és – most figyelj! – nem gombolta be az otthonkát. Persze az is igaz, hogy ő kung-fu filmeket nézett a romkomok helyett, szóval nem tekinthető reprezentatívnak a példája.

Ahogy az otthonka nevéből is következik: otthon viselték. A 80-as, 90-es években otthonkában kimenni az utcára olyan volt, mint harminc évvel korábban hajcsavarókkal, vagy újabb harminc évvel később macinaciban. Ilyesmit, legfeljebb, a kisboltig enged meg magának az ember. A 20. század vége már az otthonkák leáldozásának időszaka volt. Minket viszont a tündöklés érdekel. Mint mindenben – bár még ízlelgetem a két kifejezést egy mondatban: otthonka és tündöklés.

Bár az én gyerekkoromban már csak a nénik hordták, korábban ez a viselet nem volt feltétlenül életkorhoz kötve. Persze, húszéves korunkban a negyvenes is néni. De ma már azt is tudjuk, hogy a 40 az új 30 (és a többi hazugság, amit a lelki nyugalmunk megőrzése érdekében használunk). Az 1960-as években az úgynevezett fiatalasszonyok vígan hordták az „új találmányt”. Nyilván, elsősorban azért, mert praktikus volt, de nem gondolták nevetségesnek, vagy taszítónak sem. Még ha tudták is, hogy a szabásvonal nélküli ruhadarabot a szocialista erkölcs mentén nem csábításra tervezték.

Az otthonka eredetének tekinthetjük az 50-es évek munkaruháit. Azokat a nagyzsebes, strapabíró, mérsékelten formakövető, vászon felsőruhákat, amelyekben a nők egész álló nap látták egymást. De hát, anya megmondta, iskolába, munkába nem flancolni jár az ember! Oké, azok tényleg más idők voltak.

Felmerül a kérdés, hogy ha olyan remekül lehetett ebben a ruhadarabban dolgozni, akkor miért ment keresztül egy ilyen látványos evolúción. Az tény, hogy az otthonka eredetileg bővebb volt, mint az említett vászonköpenyek, vagyis akár aláöltözött valaki, akár nem, kényelmesebb viselet volt. Az otthonka tervezői a munkaruhák kényelmét megőrizve hagyták el a formázó varrásokat, és tartották meg az óriás zsebeket. Ezt a kényelmet fokozva alakították ujjatlanná – és ellenpontként cserélték le a bőrbarát vásznat műszálas alapanyagra. Hogy miért? Mert a 60-as években egyre nagyobb mértékben szerettek volna műanyagot felhasználni a fogyasztási cikkekben is. Eleinte más szocialista országokból importálták, majd az 1970-es években már itthon állították elő a nejlon-, illetve poliészter fonalat, amelyből hozzá is láttak a gyártáshoz. Az 1968-as BNV-n mutatta be a Kőbányai Textilművek (KÖBTEX) új műszálas női felsőruházati termékeit, így a későbbi otthonkát is itt ismerhette meg a nagyközönség. Mivel azonban ekkortájt még sokan maguk varrták, esetleg varratták ruháikat – BURDA meg még nem volt, nálunk legalábbis – ,a Nők Lapja mellékelt az aktuális számához egy szabásmintát házi ruhához. Persze, a lap munkatársai vittek bele némi kreativitást: kötős volt meg mini meg, amit csak akarsz. De a lényeg ugyanaz maradt.

Nem tudom, hogy szorul-e védelemre a csúszós műszál használata, de ha igen, van néhány bátorító szavam. Azon túl, hogy még most is melegség járja át a szívünket, ha arra gondolunk, hogy milyen érzés volt a nejlontapintású nagyit megölelni – ez már örökre a gyerekkori nosztalgia része marad.

Azt talán érdemes elmondani, hogy a feltehetően savnak is ellenálló nejlon vagy poliészter anyagra ha odacsöpögtette az említett nagymama a zsíros pörköltszaftot, akkor egy kecses mozdulattal úgy törölhette le a konyharuhával, hogy nyoma sem maradt. Naná, hiszen nem volt az otthonka alapanyagában természetes szál, amely beszívta volna a nedvességet. Ez magában hordozza a történet inverzét is: a nyári melegben – akár volt alatta más ruha, akár nem – az otthonka kellemes dunsztba ölelte viselőjét. Onnan aztán nedvesség se ki, se be. Legalább már érthető, miért is lett ujjatlan. Felteszem, a nem sokkal később fellendülő dezodorgyártáshoz is ezzel teremtettek keresletet. Nem beszélve a cikk-cakk ollókról.

Gondolom, ez most némi magyarázatra szorul. Szóval, a cikk-cakk fogú szabóollót azzal a felkiáltással árusították, hogy ha ezzel vágjuk a textilt, akkor nem kell elszegni. Ez a valótlanság természetesen a városi legendák sorát gazdagítja. HA (csupa nagybetűvel) ugyanis olyan anyagról beszélünk, ami legalább köszönő viszonyban van némi természetességgel, azt nyaszabálhatjuk kedvünk szerint a cikk-cakk ollóval, akkor is foszlani fog. Ezzel szemben a 100%-ban műszálas anyag hallgat a fenti felkiáltásra. Egyszerűen szólva: nincs benne olyasmi, ami foszlani lenne képes.

Azt is a nejlonból készült otthonka erényei között tartották számon, hogy mosás után hamar megszáradt, és szinte azonnal újra munkára lehetett fogni. Ismétlem, nem szívta magába a nedvességet! A mosásit sem. Nem volt mit kiszáradnia magából. További előnyként tüntették fel, hogy nem kell vasalni. Ez meg egy kedves eufemizmus. Nem hogy nem kell, egyenesen nem szabad. Próbált már bárki is reklámszatyrot vasalni? Azt hiszem, világos, hogy mi lenne az eredmény!

És akkor még az otthonka mintájáról nem is szóltunk. Rengeteg változat készült, habár mindegyik üvöltő lenyomata volt a kor színvilágának. Gyakran jelent meg virág motívum (ez valami kézműves hippiség lehetett), vagy absztrakt formák, de akár növény, akár pötty, a legtöbb esetben ezek apró minták voltak.

És hogy van-e rá igény ma? A kínai üzletek tulajdonosai felmérhették, és igenlő válasz jött ki valószínűleg, ugyanis azokban a típusú boltokban, amelyekben a ceruzaelemtől a kutyakajáig minden van, találhatunk otthonkát is. Persze, nem a régi, cikk-cakk ollóval rövidebbre vágható, a Pamutnyomóipari Vállalat „Nylprint” anyagából készült fajtát. Nem. Ezt feltehetően már PET palackból készítik – ez sem kevésbé műanyag, csak még nyúlik is.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!