Egy cipősdobozban elfért, annyira pici volt, mikor megszületett, így aztán Tiny, azaz Picurka lett a beceneve. Az alig másfél kilós kislány felnőttként is alig nyomott 36 kilót. Amikor 15 évesen,1908-ban, Tiny Broadwick először kiugrott a hőlégballonból, csak egy kis lépést kellett tennie, de a nőknek világszerte ez egy hatalmas lépést jelentett.

Az apja trónörökösnek szánta. Igaz, csak egy saarbrückeni áruház lett volna a birodalma, amit ő gőgösen elutasított; jó szándékának csupán annyi bizonyítékát adta, hogy megígérte, ha világgá megy, és vad kalandokba bocsátkozik, nem használja apja nevét. Akkor még nem sejtette, hány országon és földrészen keresztül fog utazni, menekülni, dolgozni, milyen karrier, csillogás, bukás és több újrakezdés vár rá, de betartotta az ígéretét

A történet maga nagyon hasonlatos a magyar Rajk-perhez, amelynek következtében Rajk Lászlót, Szőnyi Tibort, Pálffy Györgyöt és Szalai Andrást koholt vádak alapján kivégezték, és másokat, mind-mind vezető kommunista kádereket, hosszú börtönbüntetésre ítéltek.

Ezerkilencszázötvenhét meglehetősen vacakul indult. Nem elég, hogy az apámat elvitték a gonosz ávósok a börtönbe, amit többé-kevésbé személyes sértésként és engem ért nagy igazságtalanságként éltem át, anyám is súlyosan megbetegedett. Ugyan eleinte még rengeteget szaladgált mindenfelé a városban, főleg kérdezősködni meg tapogatózni, hogy hogyan lehetne beszélőhöz jutni, csomagot beadni meg az apámat esetleg kiszabadítani, de közben lassan elnehezült, a teste egyre formátlanabb lett, és a végén kórházba került.

Saláta Sára vagy Liz Truss bírja tovább? A kérdés ugyebár eldőlt, és a lemondott kormányfő az eddig legrövidebb ideig hivatalban lévő kabinetvezetőként írta be nevét a brit történelemkönyvekbe. Pedig a negyvenöt napos miniszterelnökségnél létezett kevesebb, poszton töltött idő a történelemben. Még mi, magyarok is két kormányfőt tudunk felmutatni, akik ennél rövidebben érezhették magukat kényelmetlenül hivatalukban.

Bujkál abban valami ellentmondás, hogy ha filmről és filmtörténetről van szó, mindig Amerikánál lukadunk ki; Amerika nélkül nincs filmtörténet, de ami ott zajlott – különösen az első időkben – mind Európából származott. A sorozatunkban korában emlegetett filmek és műfajok nemcsak Európából frissen érkezett művészek munkái, hanem az alapanyaguk, formájuk is a vén kontinensen született: melodráma, kabaré, hőseposz – mind importtermék volt. Hát ezért olyan érdekes a western: mert ez Amerika saját műfaja.