Bokor Gabriella

A Szellem-trióban nem kísértenek szellemek, a Borotva-kvartettben nincs borotva, a Holdfény szonátának semmi köze a Holdhoz – a címek ugyanis nem a szerzőktől származnak, hanem véletlen események, kortársak egy-egy asszociációja, vagy a kiadók üzleti megfontolása révén forrtak össze a darabbal. És bár a szerzők nem ezt szánták címként, ezek a ragadványnevek sokkal többet mondanak, mint az opus számok, sorszámok vagy hangnemek.

Az angol koncertszervező, John Bland 1789 őszén Londonból Eszterházára utazott, hogy személyesen hívja meg Joseph Haydnt egy angliai koncertkörútra.   Megkereste Esterházy „Fényes” Miklós nyári rezidenciáját, és éppen akkor lépett be a zeneigazgató lakrészébe, amikor az a borotvájával bajlódott: szidta a használhatatlan és életlen pengét, és azt mondta, vagy sóhajtotta, esetleg kiabálta – ez már sosem derül ki –, hogy mit nem adna egy jó angol borotváért. Bland elszaladt a közeli fogadóba, ahol szobát vett ki, és a saját borotváját vitte el Haydnnak, cserébe pedig megkapta az opus 55-ös f-moll vonósnégyes kottáját. Ez feltehetőleg nem csupán egy anekdota, mert többen is így adták tovább; mi több, 1838-ban William Gardiner Music and Friends című könyvében is megjelent a történet, amit a Bland irodáját továbbvivő Charles Henry Purday is azonnal megerősített, hiszen számtalanszor hallotta azt elődjétől. Ettől kezdve a vonósnégyest csak Borotva-kvartettként emlegették, és ez az elnevezés annyira átment a köztudatba, hogy még a koncertprogramokban is így szerepel.

Nemcsak a véletlen, de a kiadók is szeretnek belekontárkodni egy-egy zenemű címadásába – utóbbiak persze üzleti megfontolásból. Mozart 1782 táján írta a Leck mich im Arsch, (magyarul: Nyald ki a seggem) című kánont hat férfihangra. A feltételezések szerint a barátainak szánta egy vidám összejövetelre, és természetesen esze ágában sem volt a művet kiadásra felajánlani. Ezt megtette helyette hitvese, Constanze, de csak férje halála után. Az özvegy – más, otthon talált kézirattal együtt – a kánont elküldte a lipcsei Breitkopf & Härtel kiadóhoz, ahol azonban nem csak a címet változtatták meg Lasst uns froh sein-re, vagyis Örvendezzünk-re, hanem a szövegbe is belenyúltak: a gyors és alapos fenéknyalás verzióit ismételgető kánonból egy kedves, ivásra biztató dalocskát faragtak. Mozart eredeti szövege egyébként sokáig ismeretlen volt, csak az első szavakat írták be a kiadó katalógusába. 1991-ben a Harvard egyetem zenei könyvtárában került elő egy másolat az eredeti szövegről, nem Mozart, hanem feltételezhetően egyik barátja kézírásával, tehát mindössze harmincegy éve tudjuk, mi is járhatott a zeneszerző fejében komponálás közben.

Hasonlóan a lipcseihez, a párizsi kiadók is szerettek önállóan címet adni egy-egy új darabnak. Ilyen volt például a Hamelle kiadó is, amely Gabriel Fauré Elégiája után máris újabb sikerdarabért nyaggatta a zeneszerzőt. Az 1898-ban megjelent opus 77-es, csellóra és zongorára írt darabját a szerző nemes egyszerűséggel Csellódarabnak akarta nevezni, így adta le a kiadónak is, csakhogy a Hamelle a nagyobb anyagi siker reményében szeretett volna egy hangzatosabb címet találni. Úgy döntött, hogy a szép csengésű Papillon, azaz Pillangó címen adja ki a darabot, mondván, olyan zene ez, amely egy színes lepke röptét idézi. A kész tények elé állított Fauré viszont dührohamot kapott, mivel nem programzenét szándékozott írni, és egyáltalán nem a pillangók ihlették az új darabját. Végül feladta, és odavetette a kiadónak, hogy tőle aztán bármilyen címet kitalálhat, még azt is, hogy Dongólégy. Nem tudni, mi lett a purparlé vége, de a darab Pillangó címen lett ismert világszerte, és az utókor egyetért abban, hogy ez tényleg hatásosabb, mint a nem túl sokatmondó Csellódarab elnevezés.

Beethoven opus 27-es cisz-moll szonátája szintén nem ezen a néven lett közismert, hanem Mondschein, azaz Holdfény szonátaként. A kor egyik ismert alakja, Ludwig Rellstab, a költő és kritikus ugyanis megírta, hogy legutóbb, amikor egy éjjel romantikus csónakázásra indult a Vierwaldstätti tavon, a holdat nézve éppen ennek a szonátának az első tétele jutott eszébe; hogy miért, azt ő maga sem tudja. Tőle származik tehát a Holdfény elnevezés, és itt – ha már Rellstabot említjük – tennünk kell egy kis kitérőt: ő volt ugyanis az a szerencsétlen, aki kétszer is ült börtönben irodalmi munkássága okán. Először a  Henriett, avagy a szép énekesnő című regénye miatt, amelyben rossz színben tüntette fel a berlini brit követet, és ezért tizenkét hét fogházbüntetést volt kénytelen leülni a spandaui citadellában. A következő év sem alakult túl jól, akkor ugyanis egy kritikában kigúnyolta az olasz komponistát, Gaspare Spontinit, és ez sem maradt következmények nélkül. Perek hosszú sora következett, végül hat hétre zárták be Rellstabot a berlini városi fogdába, hogy intő példaként állítsák minden kritikus elé.

Beethoven opus 70-es D-dúr triója is egy kortárs – jelen esetben egy tanítvány – asszociációjának köszönheti a Szellem-trió címet. Carl Czerny, aki tízéves korától kezdve tanult Beethovennél, azt írta a lassú középső tételről, hogy egészen hátborzongató, olyan, mintha szellemek jelennének meg, és a darabról a Hamlet jelenetei jutnak eszébe. Egy másik Beethoven zongoratrió, az opus 11-es B-dúr trió szintén nem a szerző által adott címen vonult be a köztudatba, a népnyelv ugyanis elnevezte Gassenhauer triónak. A Gassenhauer kifejezés annyit tesz: sláger, amit az utca népe fütyül, és azért forrt össze a darabbal, mert a harmadik tételében Beethoven egy akkoriban Bécs-szerte ismert Josef Weigl opera, a L’amor marinaro egyik népszerű témáját dolgozta fel. A feltételezések szerint egyébként esze ágában sem lett volna az 1800 körül igen közismert Weigl dallamaihoz nyúlni – és ezt később állítólag meg is bánta –, ha a darabra megrendelést adó klarinétosnak, Joseph Beernek, nem ez a kifejezett kérése. És mindez azt eredményezte, hogy Josef Weigl, aki számtalan operát és operettet írt, de egyik sem élte őt túl, Beethoven jóvoltából mégis megmaradt az utókor emlékezetében.  

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!