Lángoló mazsolák és a miniszter macskája

W.P. Frith: A Private View at the Royal Academy (képek: Wikimedia)

Kerényi Kata

Mit csináltak a viktoriánus kor polgárai, ha a barátaikkal múlatták az időt? Úgy tűnik, egyáltalán nem voltak olyan kimértek és visszafogottak, mint ahogy azt az utókor gondolja! A fotókon mosoly nélkül pózoló, elegáns kalapot viselő hölgyek és urak valódi partyállatokká váltak, ha leszállt az éj. Íme néhány általuk kedvelt időtöltés az unalmas péntek estékre!

Tölténypuding

A hagyományos angol puding mintájára, egy kis csavarral. A játékszabályok nagyon egyszerűek. Egy tálba lisztet kell halmozni, a tetején pedig óvatosan elhelyezni egy apró tárgyat. A korabeli fiatalok nem aprózták el, és erre a célra egy kisebb lőszert használtak, innen a játék neve. A résztvevők egy nagy késsel egymás után óvatosan megszúrták a liszthalmot. Akinél a töltény belecsúszott a kupacba, annak hátratett kézzel, csak a száját használva kellett azt kiemelnie, teljesen elmerülve arccal a fehér porban. Ha bárki kipróbálná, milyen is ez, érdemes megfogadnia Jane Austen unokahúga, Fanny intelmét: „Arra vigyázz, hogy nehogy elnevesd magad közben, mert akkor liszt kerül az orrodba, és fuldokolni kezdesz!”

Snapdragon

Ez a játék kétségkívül nem azoknak való, akik könnyen pánikba esnek. Egy mélyebb tálba konyakot (ó, azok a boldog viktoriánus idők, amikor még sosem hallottak arrafelé tequiláról vagy pálinkáról! ) kell tölteni, és belepottyantani néhány szem mazsolát. Ezután meg kell gyújtani az egészet. A játékosok feladata, hogy kihalásszák a mazsolákat. A kezdő verzióban kézzel, de ha már szintet lépett, rutinos versenyzők gyűlnek össze, akkor szájjal, arcukat a lángoló folyadékba merítve. Ha bárkinek kedve támad kipróbálni ezt a remek játékot, javasoljuk, hogy előtte tájékozódjon, hol lehet a közelben jó minőségű műszempillát és szemöldöktetoválást csináltatni.

A játék családi verziója Charles Keene korabeli rajzán

Ön itt, Moriarty?

James Moriarty Sherlock Holmes legádázabb ellensége, egy igazi bűnözőzseni. Ehhez a játékhoz viszont nem kell lángelmének lenni, sőt épp ellenkezőleg: nem árt, ha az ember nem is gondolja végig, mi minden történhet közben. Két játékos kell hozzá, akik egymástól nagyjából karnyújtásnyi távolságra fekszenek a földön, bekötött szemmel, egy-egy összetekert újsággal a kezükben. Az egyikük felteszi a kérdést: „Ön itt, Moriarty?” A másik erre igennel felel, és ezzel megkezdődhet kettőjük harca. A cél, hogy minél több csapást vigyenek be az újsággal, miközben ide-oda gurulva próbálják elkerülni az ütéseket. Kezdőknek mindenképpen puha szőnyeggel borított szalont javaslunk helyszínként, de a haladók akár szabadtéren is kipróbálhatják. Ha lehet, azért ne egy szikla peremén.

A vesztes bűnhődjön!

Egy viktoriánus partyjáték nem végződhetett egyszerűen azzal, hogy valaki nyer, más pedig veszít. A vesztesre újabb megpróbáltatások vártak, hogy a helyzete a lehető legnyomorúságosabb legyen, és mélyen átérezze, milyen rossz alulmaradni egy küzdelemben. A legjobb esetben zálogot kellett adnia, amit aztán a játék végén egy plusz feladattal válthatott ki. De léteztek ennél sokkal megalázóbb büntetések is. Ilyen volt például, mikor a vesztesnek négykézláb kellett tűrnie bekötött szemmel, amíg a társaság minden tagja egy kanál hideg vizet löttyint rá. Minden kanál víz után megtippelhette, kitől kapta az aktuális adagot: a kínzás addig tartott, amíg nem sikerült eltalálnia.

Hölgyek esetében gyakori büntetési mód volt az is, hogy bekötött szemmel táncolnia kellett a társaság egy tagjával, majd a táncot úgy kellett megköszönnie, hogy mindketten egy darab fonal egy-egy végét tartották a szájukban, és azt addig rágcsálták, míg a fonal megrövidülése miatt az ajkuk össze nem ért. Egy korabeli játékleírás szerint a felhasznált fonal hosszát a társaság határozhatja meg: így lehet, hogy csak néhány másodpercig tartott a dolog, de előfordulhatott, hogy a játékos hosszú percekig rágcsált, mire csókban forrhatott össze valakivel, akihez valószínűleg sosem jutott volna magától eszébe ennyire közel kerülni.

De mielőtt bárki azt hinné, hogy akkoriban nem volt játék súlyos sérülés vagy megaláztatás nélkül, íme, néhány könnyedebb szórakozási forma, amelyek ma is megállják a helyüket egy-egy házibulin!

Gyapjúlabda

A társaság körbeül egy asztalt, aminek a közepére egy gyapjúból készült golyót helyeznek. Megadott jelre mindenki teljes erejéből fújni kezd. A golyó a légáramlatok miatt megindul az asztalon, és ide-oda gurul. Akihez a legközelebb pottyan le a földre, az kiesik a játékból.

A miniszter macskája

Az első játékos mond egy mondatot, amely így hangzik: „A miniszter macskája egy … macska”, a három pont helyén egy tetszőleges jelzőt használva. Az utána jövőknek egy ugyanolyan kezdőbetűs jelzővel kell helyettesíteni az először használt szót. Tehát ha az első játékos azt mondta: „A miniszter macskája egy csodálatos macska”, akkor a második valahogy így fogja folytatni: „A miniszter macskája egy csábító macska”, a harmadik mondjuk így: „A miniszter macskája egy csökönyös macska”, és így tovább. Az a játékos, aki nem tud az adott betűvel több jelzőt, az kiesik a játékból, a többiek pedig egy új betűvel folytatják tovább. A haladó verzió az, amikor mindenkinek meg kell ismételnie az összes korábban elhangzott jelzőt, mielőtt hozzáteszi a sajátját. Nagyon nagy társaság esetén érdemes több kisebb csoportot alkotni, ellenkező esetben a tizenötödik játékosnak hamar elmegy a kedve a dologtól, hacsak kifejezetten nem keresi a teljesíthetetlen kihívásokat.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!