A divat „első asszonyai”

Elizabeth Keckley 1861-ben

Timár Ágnes

Elizabeth Keckley és Rose Bertin két külön világ, mégis sokban hasonlítanak. Nevük talán kevéssé ismert, történeteik azonban annál különlegesebbek. A semmiből jöttek és lettek hatalmasakká, First Ladyket öltöztettek, és háborúk fordítottak a sorsukon. Más-más évszázadban éltek, de mindkettejük élete a divat volt.

Befolyásossá válni, üzleti sikereket elérni még ma is nagyobb kihívást jelenthet egy nőnek. A XIX. században egy fekete nőnek pedig szinte lehetetlen volt. Elizabeth Keckley-nek sikerült. Habár félvér volt, rabszolgaként látta meg a napvilágot Virginiában, 1818-ban. Apja, Amistad Burwell ezredes erőszakot tett Agnes nevű rabszolgáján, így a kapcsolatból született gyermek, Elizabeth is hivatalosan rabszolgaként élt a birtokon. 14 évesen már egy másik háznál kellett szolgálnia, ahol a gazdája megerőszakolta, és Elizabeth – épp, mint egykor anyja – gyermeket szült egy fehér férfinak. A kisfiút George-nak nevezte el, akivel már együtt tért vissza az ezredes otthonába. Burwell ugyanis nászajándéknak szánta Elizabethet, annak anyját és fiát az éppen esküvőjére készülő lányának, Ann Garland-nak, nem mellesleg Elizabeth féltestvérének. A Garland család nem volt anyagilag túl sikeres, így megengedték Elizabethnek, hogy ruhákat készítsen. A stílusos öltözékeknek hála, egyre több vagyonos megrendelője lett a fiatal varrónőnek.

Elizabeth legfőbb vágya az volt, hogy szabad legyen, ennek reményében fogadta el James Keckley házassági ajánlatát, aki magát szabadnak mondta, de kiderült, ő is rabszolga. A felszabadulást így már csak azzal érhette el, ha kifizeti az árat (1200 dollárt, ami mai összegre átszámítva 40000 dollár lehet), amelyet Ann Garland megszabott. Hiába készített rengeteg ruhát, Elizabeth nem látott az értük kapott pénzből semmit, minden a Garland családé volt. Végül kliensei maguk adták össze a pénzt, és váltották meg kedvenc ruhakészítőjük szabadságát. Elizabeth és fia, George 1855-ben lett szabad.

Elizabeth 1860-ban elhagyta a férjét, fiát beíratta az ohioi egyetemre, ő maga pedig Washingtonba költözött. Varina Davis, Jefferson Davis felesége alkalmazta, mint személyi stylistot és ruhakészítőt. Elizabeth ekkoriban rengeteg politikusfeleséggel ismerkedett meg, akik jó pár látványos öltözéket rendeltek tőle.

Nem sokkal később, a Fehér Házba akkor érkező Lincoln család adott Elizabeth Keckley-nek állandó munkát. Mary Todd Lincolnnak, az elnök feleségének ugyanis épp ruhakészítőre volt szüksége. Elizabeth és Mary munkakapcsolata hamar barátsággá alakult. Keckley a First Lady támogatásával nyithatta meg első üzletét. A polgárháború még közelebb hozta egymáshoz a két nőt, miután George, Elizabeth fia a harctéren elesett, ahogyan Lincolnék egyik gyermeke is.

Elizabeth Keckley ezek után szerény, csendes életet élt. 1890-ben kinevezték a Wilberforce Egyetem Varrás és Háztartási Ismeretek Művészete Tanszékének vezetőjévé, amely pozíciójáról három évvel később egy stroke miatt lemondott. 1907-ben bekövetkezett haláláig visszavonultan élt.

Az amerikai divattörténetre gyakorolt hatását többek között az is bizonyítja, hogy a legutóbbi MET gálára Sarah Jessica Parker egy Mary Todd Lincolnnak tervezett Keckley ruhát idéző kreációban jelent meg.

Keckley csupán száz évvel azután lett sikeres stylist, hogy a foglalkozást egyáltalán kitalálta egy francia nő, Rose Bertin.

Bertin éppúgy a rokokó „terméke”, mint a púderezett paróka, és az ovális abroncsszoknya. A XVIII. században a divat, úgy tűnt, már semmilyen mértéket nem ismer. Mindenből egyre hatalmasabbat, egyre díszesebbet akart. És akik addig csak szabók voltak, azok kis szerencsével és megfelelő klientúrával divattervezővé avatták magukat. A korszakot megelőző időkben mindenki maga készítette, illetve személyzetével készíttette el ruháját és frizuráját is. A rokokó utolsó harmadában jelent meg a „szakember”.

Rose Bertin Dominique Doncre festményén

Rose Bertin eredetileg varrónő és divatárus volt, és egy memoár szerint, ő öltöztette Marie Antoinette-t. A nevezett, és hitelesnek tekinthető feljegyzés d’Oberkisch bárónőtől származik, aki maga is látogatást tett a Saint-Honoré-beli üzletben. Bertint egy magától eltelt, furcsa figurának írja le, aki az arisztokratákkal egyenrangúnak tartja magát. Persze, ha belegondolunk, hogy befolyása miatt divatminiszternek nevezte egész Párizs, nem tévedhetett sokat saját maga megítélésében.

Bertin kisasszony 1747-ben Abbeville-ben született, ahonnan 16 évesen már távozott is, hogy a fővárosban tanulja ki a divatszakmát. Hogy nem csak a ruhákhoz, hanem az üzlethez és a marketinghez is van érzéke, hamar kiderült. Miután 25 évesen megnyitotta saját kereskedését, egyre több neves vásárlója lett, többek között Madame Du Barry, de még a portugál és a svéd királynék is tőle rendeltek ruhát. Marie Antoinette-et 1774-ben ismerte meg, és hamar divattanácsadója és bizalmasa lett a francia First Ladynek, aki még a börtönbe is egy Bertin készítette ruhában vonult be.

Marie Antoinette tizenkét éves korában Martin van Meytens olajfestményén

A divatminiszter karrierjének lényegében a forradalom vetett véget. Bertin megérezte, hogy szakmájában és ezáltal személyében is sokan a régi világ eltörlendő jelképét láthatják, így 1792-ben 3 évre emigrációba vonult. Miután visszatért Franciaországba, jobbnak látta, ha elfordul a pezsgő társasági élettől. 1813-ban hunyt el. Ismertségét az is bizonyítja, hogy több, a korszakról szóló játékfilmben, mint például a 2012-es Búcsú a királynémtól című francia drámában is megelevenedik a figurája.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!