Egy kolozsvári filmmogul csodás élete

Janovics Jenő

Deutsch Andor

Szamos-parti Hollywood? Transzilván Cinecitta? Valami ilyesmi: a 20. század elején Kolozsváron, a Nemzeti Színház Farkas utcai épülete környékén a világ pergő újdonságaira különösen fogékony, nagyon tehetséges emberek találkoztak, és nekik köszönhetően a még gyerekcipőben járó vagy még inkább pelenkás magyar filmgyártás hatalmas lendületet vett, sőt világsikereket aratott. És mindez nincs, ha nincs ott egy fiatal, bölcsészhajlamú színházi ember, a magyar kultúra örök védelmezője: Janovics Jenő. És ha A sárga csikó nem arat sikert Japánban.

Kolozsvárra 1899-ben érkezett meg a 20. század, amikor „mozgó élő fényképek” nyilvános bemutatását eszközölte egy helyi középiskolai tanár, aki négy várost érintő turnéja során a színházat választotta első vetítése helyszínéül. A kinematographiai prezentáció rövid műsorszámai mind külföldi exportból származtak, és a címük alapján nagyjából el is képzelhetjük őket. A kíváncsi publikum elé került többek között Az indiai fakírok tánca, az Amerikai boxolók és a Négerek fürdése című felvétel is. Akkor már a színtársulat tagja volt a Budapestről odaszerződtetett (egyébként Ungváron született) ifjú rendező-színész, Janovics Jenő, és bár nincs róla adat, jó úgy képzelni, hogy ő is a nézők között ült, és a gyertyafényes előadás során látott meg valamit a vásznon, ami egy életre rabul ejtette… de annyi biztos, hogy másnap már a színházi előadás szünetében, a színházi publikum előtt kapcsolták be a vetítőgépeket. Az újítás azonban megosztotta a várost, és sokan úgy gondolták, hogy az alpári mulatságnak nincs helye Thália szentélyében.

Janovicsot 1905-ben, harminchárom éves korában a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójává választották, és ugyanebben az évben a villanyáramot is bevezették a városba. Janovics, aki később ösztönösen rátalált arra, hogy mit jelent producernek lenni, először még nem gyártotta a filmet, csak vetítette: kinevezése után mozivá alakította az ezerkétszáz férőhelyes Nyári Színkört, és bérelt kópiákat kezdett vetíteni. Tekintélyes kollégája, a nagyváradi színház igazgatója azonnal több panaszos (értsd: feljelentő) levelet fogalmazott ellene, amelyet a kolozsvári városvezetésnek és a budapesti minisztériumba küldött: azt követelte, hogy a színház maradjon színház, és a pórnép olcsó szórakozását ne engedjék megtelepedni a város központjában.

Azt nem tudom, hogy kapott-e hivatalos választ, de a tízes években Janovicsnak már három mozija volt a városban, és az a közvélekedés is átalakulhatott kicsit, amely szerint a mozi a plebsz mulatsága: amikor elkészült Kolozsvár első saját gyártású filmje, amelyhez a technikát és a szakembereket még Budapestről kellett hozatni, a főbb szerepeket a város elegáns hölgyei vállalták. Az apacsnő szerelme című háromfelvonásos film címszereplőjének egzotikus jelmezébe (és az alatta viselt fűzőbe) a helyi nőszövetség elnöke, az Erdélyi Helikon védasszonya, Szilvássy Carola báróné bújt bele. A végeredmény önmagában is mozitörténeti mérföldkő: az első erdélyi filmmel együtt az első filmes bukás is megszületett.

Janovics szerencsére többre vágyott a melodrámáknál: először Az ember tragédiája előadását dobta fel néhány vetített betéttel, azután mozijai nagy sikerén felbuzdulva az egykori bölcsész franciára fordította Csepreghy Ferenc A sárga csikó című népszínművét, és elküldte Párizsba, az akkor már világcégnek számító filmgyár, a Pathé igazgatójának.

A megállapodás gyorsan megszületett: mindent a magyar fél fizetett, a franciák pedig a helyszínre küldtek egy tapasztalt rendezőt és két operatőrt, akik a felszerelésüket is magukkal hozták. A szerepeket Janovics színészei kapták, és mivel a rendezőnek nem volt közös nyelve velük, a magyar ötletgazda végig ott volt a forgatáson, és közvetített. És nagyon figyelt: mire a film elkészült, kitanulta az új szakmát, és készen állt rá, hogy külső segítség nélkül is folytassa, amit elkezdett.

A nyári színkör épülete

Ekkoriban alakult ki Janovics jellemző stílusa. Száz évvel később talán már másképpen látjuk, de a producer a természetes játék híve volt, tiltotta a túlzó, „némafilmes” színészi gesztusokat, az új történetek helyett egész életében a klasszikus színművek megfilmesítését helyezte előtérbe, és – mivel Kolozsváron ekkor még nem volt műterem – természetes körülmények között, külsőben forgatott.

Ami nem mindig előny: A sárga csikó egyik jelenetében három színésznőnek kellett egy csónakból a Szamosba esnie, hogy a film férfi főszereplője kimenthesse őket: ám az egyik színésznőt, Imre Erzsit beszippantotta egy örvény, és bár maga a rendező is vízbe ugrott utána, a művésznőt nem tudták megmenteni. A helyzet szörnyű abszurditásához tartozik, hogy a parton nagy számban álló nézelődő tömeg a balesetet is üdvrivalgással fogadta, mert azt hitték, csupán egy bravúros jelenetről van szó. A felvételeket a rendőrség lefoglalta mint bizonyítékot, a forgatás leállt… de néhány nappal később újraindult, és decemberben sor került a párizsi premierre. A Pathé az ottani visszajelzésekben bízva több mint százharminc kópiát csináltatott, és világszerte forgalmazta az egzotikus tájon játszódó érzelmes történetet. A sárga csikó egészen Japánig vágtatott, és ott is nagy sikert aratott.

Ne kerteljünk: Janovics Jenő ugyan élete utolsó pillanatáig a magyar kultúra védelmezője és terjesztője volt, de jól is keresett a filmgyártással. Megértette, hogy mekkora lehetőség rejlik a fiatal művészetben, és azt is, hogy attól, mert valami művészet, még lehet iparszerűen művelni. Legfőbb szerelme mindig a színház maradt, de mintegy balkézről, azért beleírta magát a filmtörténetbe.

Az első sikerek után már a budapesti színészek is örömmel jöttek vendégszerepelni a kolozsvári forgatásokra. Ott volt köztük például Csortos Gyula, de Jászai Marit is azért láthatjuk ma színészként működni, mert Janovics szerződtette, sőt, a már visszavonult Blaha Lujzát is sikerült rábeszélnie, hogy a kamera előtt eljátssza Csiky Gergely A nagymamájának főszerepét. És a producer éles szeme másban is megmutatkozott: a rendezői kiválasztásában.

Mivel a színészeket többnyire a saját színházából kölcsönözte, a forgatások a nyári szünetben, rohamtempóban zajlottak. 1914-ben három film készült el így (a Bánk bán és A tolonc mellett az ígéretes című A kölcsönkért csecsemők), és mindhármat egy komoly filmes tapasztalattal rendelkező fiatalember rendezte: a tízes évek elején szerzett első budapesti színészi próbálkozásai után Dániába, az akkori európai némafilmgyártás fellegvárába utazott, ahol két éven át a Nordisk filmvállalatnál működött rendezőasszisztensként, és ezzel máris ő volt Kolozsvár legtapasztaltabb filmese. Kertész Mihály valóban kiváló választásnak bizonyult. A sűrű program miatt nem egymás után, hanem gyakran egyszerre forgatta a különböző produkciókat (ezt a módszert később Amerikában is alkalmazta), és 1917-ben már tizenhét filmet készített egy nyár alatt. A cég kinőtte a színház mögött épített ideiglenes stúdiót, és Janovics egy közeli faluba, Szászfenesre – akkoriban úgy hívták, Mozifalvára – költöztette a stábot. Kertész viszont még ennél is messzebbre vágyott: először Budapestre, majd a Tanácsköztársaság bukása után Hollywoodba tette át a székhelyét. Onnan már nem ment tovább, helyben vált legendává: Michael Curtizt négyszer jelölték Oscarra, és egyszer meg is kapta a díjat – a Casablancáért.

A Bánk bán plakátja, 1914-ből

Egy jó producer nem akad fenn azon, ha elhagyja egy embere. A gyár egyre bővült, Janovics több új rendezőt is fogadott. Az egyikük, egy frissen végzett tanár kezdetben nem tűnt túl jó választásnak. A színészek nem szerették, fellázadtak a köreiken kívülről érkezett ifjú ellen, pipogyának, határozatlannak nevezték, és Janovicsnak többször is közbe kellett avatkoznia, hogy el ne üldözzék a forgatásról. Az angol filmipar köszöni a segítségét: a fiatalember, Korda Sándor ugyanis egész jól belerázódott a szakmájába: Sir Alexander Korda néven producerként és rendezőként is halhatatlan lett.

Janovics pedig meggazdagodott. A nyolc év alatt leforgatott több mint hetven film hasznából országszerte huszonhat mozit, Kolozsváron kilenc bérházat vett, tovább igazgatta a város Nemzeti Színházát, és 1918-ban már egy hatalmas új, szupermodern filmstúdió megépítéséről szőtt terveket – amelyek természetesen nem valósultak meg.

A történelemnek más tervei voltak.

Nem volt hajlandó letenni a román hatóság előtt a hűségesküt, az impériumváltás után is kitartott az épületét vesztő színház mellett, rendezett, igazgatott, teljesen elszegényedett, és nagyon szeretett volna újra filmezni. Hiába. A harmincas években még forgatott kicsit, kalotaszegi népművészeket, pünkösdi népszokásokat örökített meg, de már nem készíthetett új játékfilmet: talán ha otthagyja Kolozsvárt, akkor másképpen alakul az élete. De az ő szeme előtt még akkor is a magyar kultúra erdélyi védelmezése lebegett, amikor először Kolozsváron, azután Budapesten kellett bujkálnia. Kiss Ferenc, a Színészkamara nyilas elnöke ugyan különféle kedvezményeket ígért neki, de a zsidótörvények elől nem volt menekvés. Janovics nem neki, hanem a szerencséjének köszönhette az életét.

Azt a keveset, ami még hátravolt belőle.

Ahogy tehette, rögtön visszament Kolozsvárra. 1945 őszén már az új magyar Nemzeti Színházat szervezte: a nyitóelőadás természetesen a Bánk bán volt, amelyben Biberach szerepét osztotta magára. De az élet nem szégyelli a hatásvadász befejezéseket: éppen a kitűzött premier napján halt meg. Hetvenhárom éves volt.

A sors különös fintora, hogy azok a filmek, amelyekben színészként is közreműködött, mind megsemmisültek. Egyedül egy 1918-as híradó felvétel maradt fenn róla, amelyen nagy tömeg előtt, indulatosan szónokol. Nem tudjuk, mit mond: a némafilmkorszak hőse volt, a hangja nem hallatszik el a 21. századba.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!