A mennyország nem érdekel, a pokoltól meg nem félek

Kaspar Bekeš portréja (kép: Wikimedia)

Dávid Gyula

Cardigan grófja és Greta Garbo mellett sokan adták nevüket az általuk viselt és közkedveltté vált ruhadarabnak. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a bekecs lengyel jövevényszavunk, de érdekes módon magyar személynév alapján. Báthory István lengyel király hadvezére, Bekes Gáspár tette kedveltté ezt a viseletet a lengyel urak között, és ezért lett a szőrmekabát lengyel neve bekieszka, bekiesza (bekjeska, bekjesa). Akinek a nevét emellett még egy kis hegy is viseli Vilniusban, a litván fővárosban.

A Bekes-halom (litvánul: Bekešo kalnas) domb és emlékmű Vilnius óvárosában, a történelmi Várnegyedben. Itt állt Bekes Gáspár (Kaspar Bekeš) síremléke, amely egy 20 méter magas és 4 méter átmérőjű nyolcszögletű torony volt.

Mint a legtöbb magyar nemes életútja a középkorban, kornyáti Bekes (Békés) Gáspáré (1520 – 1579) is bővelkedett fordulatokban és pálfordulásokban. A köznemesi sorból származó fiatalember Izabella királyné apródjából János Zsigmond bizalmas tanácsosává küzdötte fel magát.  Helyzetét alaposan kihasználva vált Erdély egyik legvagyonosabb főurává.

Aztán 1571-ben meghalt János Zsigmond erdélyi fejedelem. A török szultán Báthory Istvánt támogatta, míg a Habsburg II. Miksa császár Békést szerette volna fejedelemmé választatni. Az erdélyi rendek végül aztán Báthory Istvánt választották meg. Békés visszavonult Fogaras várába, ahonnan az ellene indított ostrom alatt egy éjjel kiosont. Magyarországra, innen pedig Bécsbe, majd Prágába menekült. Megvolt rá minden oka, hogy Báthory Békést hazaárulás címén fej- és jószágvesztésre ítélte. Békés 1575 júniusában összeszedte csapatait és császári támogatással indult ellentámadásba, de vereséget szenvedett a kerelőszentpáli csatában. A vesztes hadvezért II. Miksa császár is megtagadta, és elfogatóparancsot adott ki ellene. Békés Lengyelországba menekült, ahol viszont Báthory István hívei fogták el, de az időközben lengyel királlyá is lett Báthory 1576 augusztusában megkegyelmezett neki, Erdélybe azonban nem engedte vissza. Megtette a lengyelországi magyar lovassági zsoldoscsapatok főparancsnokává. Részt vett a Rettegett Iván ellen folytatott livóniai háborúban és 1579-ben, Połock város visszahódításánál szerzett érdemei elismeréseként lengyel és litván nemességet és földbirtokot kapott. Hadi sikereiért ekkor Báthory Békésnek adományozta a Krakkó főterén álló, Bárányokhoz címzett fogadót.

Békés Gáspár még abban az esztendőben meghalt. Végrendeletében a házat második felesége, Sárkándi Anna tulajdonába adta azzal, hogy ha újra férjhez menne, akkor a ház legyen a fiaiké, akik ekkor még kiskorúak voltak. Az özvegy 1584-ben Wesselényi Ferenc felesége lett. Wesselényi a ház tulajdonjogát megszerezte, de gyaníthatóan nem a házasság révén, hanem azért, mert korábban hitelezője volt Békésnek. Maga a végrendelet is úgy szólt, hogy Sárkándi a „marhákból” elégítse ki a hitelezőket.

A Bekešo kalnas felülnézetből (kép: pilotas.it)

Békés Gáspár katonája és egy ideig Báthory ellensége volt Balassi Bálint, de később ő is megbékélt a fejedelemmel. 1589-ben Krakkóban élt Wesselényi vendégeként, aki a fogadót üzemeltette feleségével. Itt fogantak a kései Célia-versek. Irodalomtörténészek szerint a Célia név Sárkándi Annát takarhatja.

Békés 1579. november 7-én Grodnóban halt meg. Kívánsága szerint Vilniusban, a Vilnele folyó jobb partján lévő három domb egyikén temették el (oda, ahol Báthory másik hadvezére, a połocki csatában korábban hősi halált halt Pannóniai Vadas Mihály volt eltemetve), mivel egyik temetőben sem engedték az elhantolását, mert életében istentagadó kijelentést tett: „a mennyország nem érdekel, a pokoltól meg nem félek”. Hasonló állítást véstek sírkövére is, ezért is volt Bekeš a szovjet-litván korszakban az „ateizmus elődjeként” híres. A szerettei ekkor egy gyönyörű dombot választottak nyughelyéül, és az örök lázadó harcost ebbe a beszenteletlen földbe temették.

Ettől fogva nevezik a Gediminas litván nagyfejedelemről elnevezett Gediminas-heggyel szemközti dombot Bekes-halomnak. Az emlékmű 1838-ban és 1841-ben az árvíz miatt részben elpusztult. A halom 2005 óta szerepel a Litván Köztársaság kulturális értékeinek nyilvántartásában. Napjainkban már csak egy körülbelül 20 méter széles kis park emlékeztet rá, amelyben 2009-ben kopjafát állítottak Békés emlékére.

A romok között talált sisakot és koponyát, mint Békés Gáspár ereklyéit, a Vilniusi Történelmi Múzeumban őrzik.

Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni! 

Mennyire tetszett Önnek ez a cikk?

Kattintson a csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a cikket.