A lóitató nem romantikus, ha 2500 emberre csak három kút jut

Mosóház. forrás: Kopacz Hanna

Dési János

Hogyan teremthet jobb életet egy építész egy szegény cigánytelepen?

Egy végzős egyetemista, Kopacz Hanna kapta az egyik legrangosabb magyarországi építészeti díjat, egy olyan mestermunkáért, amellyel a Sepsiszentgyörgy melletti örkői romatelep mélyszegénységben élő lakóinak életét könnyítené meg. Az Építészfórum Média Építészeti Díját egy olyan komplex tervért adták a MOME Építészeti Intézete most végzett hallgatójának, amelyik a helyi – meglehetősen mostoha viszonyokhoz és a realitásokhoz igazodik. A most külföldön dolgozó Kopacz Hannával Zoomon keresztül beszélgettünk.

Gratulálok.

Köszönöm.

De az nem úgy van, hogy egy pályakezdő építész jobban szeret szép nagy templomot, színházat, esetleg egy elegáns szállodát tervezni, mint szegények házait egy nyomortelepen?

Most vagyok életemben először pályakezdő építész, ebben még nincs gyakorlatom. Sokat gondolkoztam, mi legyen a mestermunkám, és ezt a témát éreztem közel magamhoz. Ezt hitelesebben át tudtam gondolni, mintha egy templomot terveztem volna.

A díjátadón

Érdekelnek a szociális kérdések, látom, hogy hajléktalanszállót is terveztél a kollegáiddal.

Az egy pályázat volt, többen dolgoztunk rajta. Egy teoretikus része is készült. Saját magunkon is kutattuk, mit jelent az, hogy otthon. Feladatokat adtunk a pályázat készítése során magunknak. Rengeteg időt töltöttünk együtt, gyakran még egymásnál is aludtunk, hogy tudjunk a kérdéssel foglalkozni, beszélni róla eleget.

Oda akartam kilyukadni, hogy ezek szerint van benned valamiféle szociális érzékenység.

Érdekel, hogyan tudom a szakmámat mások javára használni. Én szerencsés helyzetbe születtem, de ez nem mindenkinek adatott meg. És van bennem tenniakarás, hogy próbáljak mások életén segíteni. Ha ez szociális érzékenység…

A te dolgozatod nemcsak azzal foglalkozik, milyen anyagból készüljön a házfal – bár azzal is , hanem arról is szól, mennyire alakítja az életünket az a tér, amelyik körülvesz minket.

Az, hogy van víz vagy áram a lakásunkban, nekünk már föl sem tűnik. De ha olyan helyre kerülnénk, ahol ezek hiányoznak, lehet, hogy hirtelen nem is tudnánk, mit kell tenni. Hogyan mossak hajat? Előbb el kell mennem a kútra vízért, akár hét-nyolcszáz méterre. Hazacipelnem a vödröt, fát vágni a melegítéshez, aztán mindenkit kiküldeni az egyetlen helyiségből, hogy magam lehessek fürdés közben. Nehéz, és sok időt elvesz. Én azt kerestem, hol lehetnek azok a pontok, ahol, ha beavatkozunk, kicsit könnyebbé válik az élet.

Nagy kulturális sokk volt, amikor először láttad, hogyan élnek emberek, akár tőled csak egy-két kilométerre?

Romániában vagy Magyarországon is rendszeresen találkozunk olyan emberekkel, akik szegények, rossz körülmények között élnek. Sok időt töltöttünk Sepsiszentgyörgyön, ahol a nagymamámnak van háza, meg a környező falvakban is. Barátkoztunk cigány gyerekekkel, akik ott laktak egy tákolt házban. Megszoktuk. Azért amikor egyszer átjött a szomszéd kislány, és rácsodálkozott, hogy itt mennyi tányér van, meg milyen szép na, az szívszorító volt.

Neki volt inkább kulturális sokk.

Vagy amikor énekelni akartunk együtt. Az Elvesztettem zsebkendőmet dalt kezdtük el, és ő egy teljesen más dallammal próbálta. Azt gondoltam, hogy jaj, szegény nem tudja, hogy ez a dal hogy van. Aztán rájöttem, hogy igazából én nem tudom.

Vagy mind a ketten jól tudjátok, csak mindketten másként.

Fontos tanulság volt.

A terved első része arról szól, hogy az örkői nagyon szegény cigánytelepen közösségi tereket kell létrehozni. Ahol mosakodni, mosni, vizet venni vagy lovat itatni lehet. Ez utóbbi különösen romantikusnak tűnik.

Romantikusnak? A házakban nincs víz, 2500 emberre pedig három kút jut most összesen.

.

Ez 450 háztartás, nyilván nem tud mindegyik ugyanolyan közel kerülni a kúthoz, úgyhogy vannak olyanok, akiknek ötszáz métert vagy nyolcszázat kell gyalogolniuk üres vödrökkel a kútig, és aztán a teliekkel vissza. Télen is, meg akkor is, amikor nyakig ér a sár. Gyakran a gyerekeket fogják be erre. Azzal kezdtem, hogy igyekeztem arányosan elhelyezni az útkereszteződések kiszélesedésénél lévő kis tereket. S ezek a terek kapnak egy burkolatot. Ha az önkormányzat nem akar annyit áldozni, hogy leaszfaltozza az egész telep összes kis utcáját, de ezeket csak lekavicsozzák, már az is óriási minőségi különbség.

Itt épülnek a fürdőházak.

Csomópontok a telepen

És abban vannak a mosógépek, lehet mosni, mosakodni. Addig is, amíg valaki tud magának fürdőszobát építeni, legyen ilyesmire lehetősége.

Az általad tervezett házakról azt írod, hogy be kell érni az egyszerűvel, a lehető legkevesebbel, és arra korlátozni az építést, ami feltétlenül szükséges. De ez nem azt jelenti, hogy jó lesz nektek ez is, esélyetek sincs úgy élni, ahogy pár utcával arrébb másoknak?

Nyilván hosszabb távon más megoldás szükséges. Fel kell bontani ezeket a szegregátumokat. De addig sem élhetnek ilyen körülmények között. És aki ott jár a telepen, tapasztalja, hogy az ott élőknek is abszolút van igényük a körülményekhez képest minél jobb életre. Mondok egy példát: szőnyegek a lakásban. Ráadásul, ha ezeket a kútnál kimossák, mert sárosak lesznek, akkor a kerítésekre terítik ki száradni, és ez afféle státuszszimbólum, kinek milyen a szőnyege. Kié szebb, nagyobb. Aki megteheti, az mindig csinosít valamit a házán. Még akkor is, ha ezek néha nem a legfontosabb dolgok. Ha a folyóvizet nem is tudja valaki megoldani, azért egy stukkót csak feltesz az ablaka fölé. Ott az internet, az okostelefon. A fiatalabb generáció sokkal tájékozottabb a világ dolgaiban. Sokkal inkább tudják, mit akarnak, és ez biztató.

A szőnyegek statuszszimbólumként is működnek

Érdekel ez a terv bárkit is azok közül, akik tehetnek valamit a megvalósításáért?

Eddig szakmai közegben mutattam be, és mindenütt nagyon támogatóak voltak és biztattak. Persze tudom, ez akkor érne igazán valamit, ha legalább egy része megvalósulhatna.

Te is idézed a helyi polgármestert, aki azt mondja, hogy ez a telep, ez mindenki gondja. Ez szép. De látsz-e szándékot, pénzügyi erőt arra, hogy valamit történjen? Akár a te terved, akár valami más hasonló alapján.

Őrkőre van is egy európai uniós pályázat, amiből ott most átalakításokat csinálnak, szociális bérlakásokat építenek, óvodát, közösségi házat létesítenek, Bár ezek tervezésekor az ott élőket eléggé kizárták, és félek, nem fogják ezért eléggé sajátjuknak érezni a változást. De örülök, hogy Sepsiszentgyörgy polgármesterének ez fontos. Ráadásul nagy hangsúlyt fektetnek a felzárkóztató programokra. Hiszen az életminőség javítása nem csak építészeti kérdés.

A te tervednek része lenne, hogy a helyiek alakíthatják?

Igen. Ezért is próbáltam egy egyszerű, sematikus szerkezetet tervezni például a házakhoz, hogy a lakók ezt építhessék, bővíthessék tovább. Én adok egy nagyon egyszerű keretszerkezetet, amit ők aztán felöltöztethetnek a használat során. Megoldjuk az esővízgyűjtést, vagy napelemekkel az áramellátást, a szemét elhelyezését. Helyben használt építőanyagokat alkalmazok és nagy variálhatóságot. Azért, hogy mindenki a kedve szerint alakíthassa az otthonát.

A mestermunka itt elolvasható

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!